A kedves olvasó, aki többnyire politikai szösszenetekhez szokott hozzá, most meg fog rökönyödni. Semmi politika, még áthallásra se számítson. Csak elgondolkodom egy szó jelentésén.
Surján László
Halhatatlan
A
kedves olvasó, aki többnyire politikai szösszenetekhez szokott hozzá, most meg
fog rökönyödni. Semmi politika, még áthallásra se számítson. Csak elgondolkodom
egy szó jelentésén.
Halhatatlan.
Úgy
érzem, korunk minden tévedése benne van ebben a szóban. Ha csak egy helyesírási
hiba volna, akkor mindent értek. Hallhatatlan, akit nem lehet meghallani. De ha
az egyik l hiányzik, az életünk vakvágányon fut. Mert a kezdet és a vég, a
születés és a halál között feszül az emberi élet. A nagy különbség, a dátum.
Születésének idejét általában ismeri az ember, hogy a halál mikor jön, nem
tudjuk. De ez adja meg az élet súlyát és szépségét. Úgy kell leélni, hogy van
kezdete és vége.
Legyenek bármilyen kiváló művészek, akik a Halhatatlanok Társaságát alkotják,
tévednek. Hogy emlékük megmarad, az lehetséges. De hogy életük lezárul a Földön,
az biztos.
Egészen más kérdés, hogy hitünk szerint a halál nem pont az élet végén, hanem
kettőspont, ami egy új, egy szó szerint más világba, a másvilágba vezet.
Meghalni tehát nem tragédia, hanem az élet értelme. Tragédia akkor, ha ezt nem
ismertük föl.
A
gyász természetes, a halál a hátramaradottaknak bánat. De nem őt, aki már
átjutott, nem őt sajnáljuk, hanem magunkat, mert elvesztettük. Mert nem tudjuk
kijavítani, amit vele szemben elrontottunk. Mert nem tudjuk megtanulni tőle,
amit megtanulhattunk volna. Magát gyászolja hát minden ember a koporsó mellett.
Élj
úgy, hogy kevesebb bánkódni valód legyen, amikor elveszítesz valakit.