"A család az a hely, ahol az ember megtanul másokért áldozatot vállalni, alkalmazkodni, a közösség hasznos tagja lenni úgy, hogy életét öröm járja át. A gyermekek nem kaphatnak nagyobb ajándékot, mint azt, hogy szüleik egymás iránti gyengéd szeretetének légkörében élhetnek. Az ebben a légkörben felnövekedő gyerekek maguk is igaz barátokra találnak, és szüleikéhez hasonló házasságra törekszenek. ” - Bíró László püspök úr novemberi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2016.
november
A háziorvosi rendelőben
idősebb úr ült az orvossal szemben. Bemutatta legújabb leleteit, és megbeszélték
a következő időszakban alkalmazandó gyógyszereket. Az orvos megállapította, hogy
a paciens korához képest minden rendben van, nincs semmi különös teendő. A
páciens orvosához fordult: És a doktor úr hogy van, olyan rosszkedvűnek,
szomorúnak látom. Nézze – válaszolt az orvos –, őszintén szólva semmi okom sincs
a jókedvre, meg a vidámságra. Tudja, másfél éve meghalt a feleségem, a lányom
külföldre ment férjhez. Egyedül vagyok, és már semmi jót sem várhatok az
élettől. Itt rendelek minden nap, a munkámat, mint mindig, rendesen elvégzem,
aztán hazaballagok, és az üres lakásban próbálom valamivel elűzni az unalmamat.
Én sem fiatalodom, ha beteg lennék, nem tudom, ki gondoskodna rólam. Nincsenek
például rokonai – kérdezte a beteg –, régi barátai vagy jó szomszédjai? Lehet,
hogy akadnak ilyenek – mondta az orvos –, csakhogy nekik nem hiányzom én, akiről
gondoskodniuk lehetne, nekem hiányzik az, aki rólam gondoskodhatna.
Szomorú olyan időseket
látni, akik nem látják életük értelmét. Még szomorúbb, ha fiatalok élnek célok
és tervek nélkül, elképzelésük sincs saját jövőjükről. Remény nélkül nehéz élni,
a remény éltet és erőt ad a vágyott célért való munkálkodáshoz. Akiben nem él a
remény, aki nem bízik abban, hogy fáradozása eredményes lesz, csak „elvégzi a
dolgát”, az nem tudja mozgósítani azokat a többletenergiákat, amelyek nem csak
sikerre vezetnének, hanem a jól végzett munka örömét is megadnák. Nekik mondja
Jézus: „Amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok:
Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!” (Luk
17,10)
Tudjátok-e gyermeki
bizalommal várni életetek kisebb-nagyobb eseményeit? Mi élteti bennetek a
reményt, hogy fáradozásotok minden nehézség ellenére meghozza gyümölcsét? Mi
segít nektek gyermekeiteket úgy irányítani, hogy ne váljanak „haszontalan
szolgává”?
Korunk egyik nagy vívmánya,
hogy az emberek többnyire szabadon dönthetnek saját sorsukról. Régebben a
társadalmi, gazdasági és kulturális adottságok beszűkítették az egyén
mozgásterét. Ma lehetőség van az élet megtervezésére és a jó tulajdonságok
szabad kibontakoztatására. Ha azonban nincsenek nemes célok és az emberek csak
saját – gyakran félreértelmezett – érdekeiket nézik, a társadalom szétesik. A
birtoklás és az élvezet individualista kultúrájában az ember elmagányosodik, és
nem találja meg élete értelmét. Isten az embert társas lénynek, nem magányosnak
teremtette. Ezért az ember ösztönösen keresi azt a másik embert, akivel jó
együtt lennie, akivel megértik egymást, akivel jó barátságban lenni.
A házasság olyan barátság,
amely magába foglalja a szenvedély sajátosságait, de mindig az egyre inkább
stabil és intenzív egység felé irányul. Mert nem csupán az életadásra
alapíttatott, hanem arra is, hogy a házastársak kölcsönös szerelme helyes módon
jusson kifejezésre, fejlődjön és érlelődjön. Az egy férfi és egy nő közötti
különleges barátság a teljességre törekvés jellegével bír, amely csak a
házastársi egységben valósul meg. (vö. AL 125) A házastársak befogadják és
értékelik a másik által képviselt nagy értékeket. Ilyen érték a például szépség
is, ami nem azonos a másik testi vagy pszichés varázsával, de megérezteti egymás
személyisége szakralitásának ízlelését anélkül, hogy feltétlenül birtokolni
akarnák őt. A fogyasztói társadalomban az esztétikai érzék elszegényedik, ezért
kialszik az öröm. Minden csak azért van, hogy megvegyük, birtokoljuk és
elfogyasszuk, még a személyek is. Ezzel szemben a gyengédség annak a szeretetnek
a megnyilvánulása, amely megszabadít a birtoklás önző vágyától. Arra tanít, hogy
mérhetetlen tisztelettel és bizonyos félelemmel álljunk meg a másik személy
előtt, nehogy kárt tegyünk benne vagy megfosszuk a szabadságától. A gyengéd
szeretet megtanít szemlélni és értékelni azt, ami a személyiségében szép és
szent, ami túl van a szükségleteinken. A gyengéd szeretet lehetővé teszi, hogy
mindig egymás javát keressék, akkor is, ha a másik rosszkedvű, ha távol van, ha
haragszik, ha bármiért épp most nehéz elviselni. Ebből a gyengéd szeretetből
fakad a tett, az ajándékozás, és ez az öröm forrása. (vö. AL 127)
Soroljatok fel olyan
értékeket, amelyeket házastársatok képvisel, és amelyek kapcsolatotok számára
fontosak! Hogyan tudjátok gyermekeiteket rávezetni arra, hogy mindig önzetlenül
keressék testvéreik javát?
Szeretetre vagyunk teremtve,
nincs nagyobb öröm, mint megosztani valami jót: "Adj, s fogadj el magad is;
élvezd az életet" (Sir 14,16). Az élet legintenzívebb örömei akkor születnek,
amikor a mennyország elővételezéseként sikerül elősegíteni mások boldogságát.
Édes és vigasztaló a mások megörvendeztetéséből fakadó öröm. Ez az öröm a
testvéri szeretet gyümölcse, nem a csak magára tekintő hiábavalóságé, hanem
annak öröme, aki szeret és kedvét leli a szeretett ember javában, amely átárad a
másikba és termékennyé válik benne. (vö. AL 129)
A család az a hely, ahol az
ember megtanul másokért áldozatot vállalni, alkalmazkodni, a közösség hasznos
tagja lenni úgy, hogy életét öröm járja át. A gyermekek nem kaphatnak nagyobb
ajándékot, mint azt, hogy szüleik egymás iránti gyengéd szeretetének légkörében
élhetnek. Az ebben a légkörben felnövekedő gyerekek maguk is igaz barátokra
találnak, és szüleikéhez hasonló házasságra törekszenek. A fogyasztói
társadalom, a harsány média más irányba terelné a fiatalokat, a keresztény
családban azonban kibontakozik bennük a szeretni tudó és szerethető ember. Az
ilyen ember sohasem lesz magányossá, mindig meg fogja találni azt a közösséget
ahová tartozhat, ahol másokat szerethet és ahol őt is szeretni fogják. Életének
az fog mindig célt és értelmet adni, hogy az örök Szeretethez akar egyre
közelebb kerülni.
Egy kis idő múlva újra
felkereste a háziorvost a páciens. Arra kérte, hogy látogassa meg őket,
pontosabban a velük együtt lakó anyósát. Tudja, doktor úr – magyarázta –,
anyósom mindig azt emlegeti, hogy milyen jót tett neki az az injekció, amit
doktor úr adott neki. Biztos volt benne, hogy valamilyen csodaszer. A legjobban
az esett neki, ahogy doktor úr a szemébe nézve rámosolygott, amikor kihúzta a
tűt. Aztán megkínálta azzal a linzer süteménnyel, amelyről azt tartja, hogy
olyan finomat csak ő tud sütni, doktor úr meg hármat is evett belőle, és
megdicsérte, hogy életében nem evett még ilyen finomat. Most már ugyan nem tud
sütni, de feleségemnek elárulta a titkos receptet, és így ő is mestere lett a
linzernek. Anyósom azt mondogatja, hogy mekkora öröm lenne, ha doktor úr megint
eljönne, és újra megkínálhatná linzerrel. Ugye eljön?
Bíró
László
az MKPK családreferens
püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista