"A közép-európai nemzetek közös érdeke az igazságos és békés megegyezés"


"Ma is aktuális mondandójú dokumentumokra bukkantunk a közelmúltban, olyanokra, amelyek a szlovák és a magyar nép közeledését szolgálták. Tanulságuk ma is élő sugárzású." A dokumentumokat a következő időben folytatásokként egyenként közöljük.


Kabdebó Lóránt

"A közép-európai nemzetek
közös érdeke az igazságos és békés megegyezés"

(2.
rész)

Ma is aktuális
mondandójú dokumentumokra bukkantunk a közelmúltban, olyanokra, amelyek a
szlovák és a magyar nép közeledését szolgálták. Tanulságuk ma is élő sugárzású.

Az Elán:
A Ján Šmrek szerkesztette folyóirat hasonló szerepet töltött be a korabeli
szlovák irodalomban, mint az Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillag
a magyar irodalomban. Szekértáborba gyűjtötte a vihar idején az írástudókat. A
magyar Láthatár
ekként mutatta be a szlovák Elánt:
„Érdekes és magyar szempontból figyelemreméltó az Elán
c. irodalmi lap magatartása. Mindig óvakodott a nemzetiszínű ponyvától. Amikor
pedig a legerősebben szították Szlovákiában a magyar-ellenes hangulatot, akkor ő
a magyar-szlovák együttélésről cikkezett, s számonkint ismertette a legújabb
magyar irodalom költőit” (Vájlok Sándor:
Az új szlovák szellemiség, Láthatár,
1940. 10. szám, 294.). Ez az ekkor Prágából Pozsonyba költözött és újraindult Elán
közli a két ország legélesebb konfrontációja idején, 1939. október 19. után Emil
Boleslav Lukáč publicisztikus ihletésű tanulmányát.

 


E. B. Lukác: Luna mendax

Melyikünk téved, te vagy én?

Kinek szédítették meg fejét?

A naphoz vagy útvesztőben,

csendes tisztáson vagy vízözönben?

Kinek húzta át számításait

teljesen a Hazardőr?

Ki taszigál bennünket előre és vissza,

Angelus vagy Mefisztó?

 

Ki téved az elképzeléseiben,

s ki épít kártyából várat?

Szórom, szórod az aranyport,

baccara-t játszom, játszod.

Varázs, csoda, látomás,

ne érintsd meg, tovaszáll.

Keserű az emlékezés,

ürömmel teli a pohár.

Ki téved a dísszel,

csillogós, mérgezett rímekben?

Megint hazudsz, Pegazus,

újra a halálugrást próbálod?

Csak lazán ügess át

a dombok maradékán,

e kétes babér

illata keserűen száll.

 

Melyikünk téved, te vagy én?

Melyikünk tér ébren vissza?

Filoxéra a gyökéren

a szőlőt érni nem hagyja.

S ha egyetlen tőm marad,

egyetlen foltos fürtöm,

megcsillan majd benne ez álmom,

ez a sors: te és én.


Merva Attila fordítása a vers metaforikus korkritikáját is megcsillantja. Luna mendax
– cím? Ha a Hold korongja nem teljes, nem mindenki tudja rögtön megállapítani,
hogy fogyóban van-e a Hold vagy növekvőben? Az újhold vékony sarlója és a fogyó
Holdé csak abban különbözik, hogy domborodásuk két ellenkező irányba mutat. Az
északi féltekén az első negyed mindig jobbra mutat a domború oldalával, az
utolsó negyed ellenben balra. A latinban a következő értelmű szavak kapcsolhatók
össze: Crescit = növekszik, Decrescit = csökken. Ezért nevezték a rómaiak a
Holdat hazugnak (Luna mendax). A vers az akkori európai közállapotok átérzése,
személyes vitahelyzetté alakítása. Ezzel ellentétesen szól a cikke, amely éppen
ennek a bizonytalan állapotnak lehet az ellenszere. Jellemző, hogy a szlovákiai
digitalizált folyóirat-gyűjteményből éppen ez az évfolyama hiányzik az Élannak
(X. évf. 1-2. szám. 2-3. old.)

a Cseh Irodalomtudományi Intézet honlapján:





http://archiv.ucl.cas.cz/index.php


Kérésemre Simon Attila csodálatos módon megszerezte a cikk pdf-változatát:

Az alábbi cikkre kattintva olvasható
méretet kapunk:




A cikksorozat részei