"Jézuska egy napon hazafelé mendegéle az iskolából. S vala ama nap téli, hideg, hóval teljes. De a kis Jézuska nem fáza. Subácskája vala ama bárányka bőréből, amelyet a pásztorok ajándékozának születése éjén: a lábán sarucska: a fején süvegecske."
Gárdonyi Géza
Karácsony a názáreti házban
Jézuska egy napon hazafelé mendegéle az
iskolából.
S vala ama nap téli, hideg, hóval
teljes.
De a kis Jézuska nem fáza. Subácskája
vala ama bárányka bőréből, amelyet a pásztorok ajándékozának születése éjén: a
lábán sarucska: a fején süvegecske.
És íme, amint haladna az úton az isteni
gyermek, láta egy koldus asszonyt a názáreti hídon. Öreg vala pedig az asszony,
és reszkete a fázásban. Megkékült, vén kezét ölébe kulcsolva néze szomorún.
Jézus látá őt, és megálla előtte.
És szóla:
—
Asszonynéném, miérthogy itt ülsz, a havas kövön?
—
Amaz pedig felelé:
—
Nincs, hol megpihennem. Mert úgy kerültem én e városba,
mint a széltől fútt töviskóró. Idegen vagyok itten.
És Jézus mondá:
—
Jővel mihozzánk. A mi hajlékunk meleg…
Amaz pedig felelé:
—
Óh, édesajkú gyermek! Iszen ha minden ember gyermek volna,
bármely házba is beléphetnék.
És marada ültön.
Jézus pedig elszomorodék.
És benyitván a házba, találá anyját,
Máriát az ablaknál ülve, ingecskét foltozván.
És Jézus köszönté őt, mondván:
—
Dicsőség a mennyben Istennek!
S anyjához járulván, megcsókolá kezét.
Mária pedig megölelé a gyermeket, és mondá:
—
Szerelmes egy fiam, tudod-e, hogy ma van… születésed
napja? Immár betöltéd hatodik évedet.
És vetkeztetvén őt a subácskából, tovább
beszéle édesen:
—
Mivel szerezzek néked, gyermekem, örömet e napon?
—
Anyácskám — felelte Jézus —, csak oly örömet szerezz
nékem, amely néked is öröm. Mert ahol ketten örülnek, az az igaz öröm. És ahol
hárman örvendeznek, az a boldog öröm.
S Mária felelé:
—
Miképpen örvendezhetnénk hárman? Avagy nem tudod-e, hogy
atyád Kapernaumban dolgozik?
Jézus pedig mondá:
—
A híd kövén, az úton egy asszony atyánkfia ül. Szólítsd be
őt, mert az én hívásomra nem jő.
Mária pedig elcsodálkozék. És mondá:
—
Mely atyánkfia járna erre?
S Jézus felelé:
—
Nem tudom a nevét.
S Mária kérdé:
—
Vajon ő mondotta-e, hogy atyánkfia?
—
Nem mondotta — felelé Jézus.
—
Hát akkor hogyan tudod, hogy atyánkfia?...
Jézus behunyá szemét, és csendesen felelé:
—
Érzem.
Mária ekkor kendőt boríta fejére, és
kiméne az útra. És megtalálá az asszonyt.
És szólítá nyájasan:
—
Ki vagy te?
S amaz felelé:
—
Koldus vagyok. Kapernaumból tévelyedtem ide. Mert homályos
immár szememnek látása.
S Mária szóla:
—
Jer velem.
Az asszony felkele, és követé Máriát.
És amikor elérkezének a házhoz, Jézus
megnyitá előttük az ajtót. Mária pedig bevezetvén az asszonyt, széket tőn a
tűzhely mellé. És monda:
—
A tüzem elaludt, de a fal még meleg: Ülj le.
Az asszony szemérmesen letelepedék, és
boldog fohászkodással áldja vala magában az Urat. Jézus pedig monda:
—
Anyácskám, a mi atyánkfia talán éhezik is…
S Mária felelé:
—
Már adok ennie.
És elővevé a kenyerét, és szelvén belőle,
nyújtá az asszonynak, mondván:
—
Nincs egyebem, asszonynénikém, a férjem odavan ácsolni.
Ilyenkor nem főzünk.
S a koldus rebegé:
—
Óh, áldott óra! Óh, áldott hajlék!
S törne a kenyérből. De a kenyér az ölébe
fordula, mert nem bírja vala tartani ujjainak gémberedettsége miatt.
Mária azonban fogá a kenyeret, és
szeletekre metélé az asztalon.
S amíg Mária ebben foglalatoskodék, a
gyermek Jézus odahúzódék az asszonyhoz. És áhítatosan nézvén reá, két kis
tenyerébe fogá a koldus asszony kezét, és huhókolá, lehelgeté.
És mind a hárman örvendezének.