Fenti címmel rendeztek társadalmi kongresszust november 25-27 között a lengyelországi Wrocław városában, amely idén Európa Kulturális Fővárosa.
"A kultúra
értéke – az érték kultúrája"
Fenti címmel rendeztek
társadalmi kongresszust november 25-27 között a lengyelországi Wrocław
városában, amely idén Európa Kulturális Fővárosa.
A kongresszus
programigazgatója, Grzegorz Górny, író és újságíró, a rendezvény célját így
határozta meg: „A szembesülés próbája saját önazonosságunk kérdésével a
’globális falunkban’ zajló civilizációs változások tükrében. Számos kortárs
filozófus megfogalmazta már, hogy korunkat az állandó változás, az állandóság
hiánya és a relativitás jellemzi. A nyugati értelmiségi elit, különösen a
befolyásos akadémiai körök óriási csoportja egyenesen azt állítja, hogy ez a
kívánatos állapot. Ebben a vízióban nincsenek végső igazságok, csak különféle
vélemények együttesei. Nincs egyetemes erkölcs, csak szituációs etika. Nincsenek
erős identitások, csak olyanok, amelyek szabadon változtathatók, hogy
„újragondolhassuk magunkat”. Az ilyen felfogásban az ember és a társadalom nem
szerves, hanem mechanikus, vagyis konstruálható és rekonstruálható létezők”.
Különösen érdekes volt
a „Miért veszítettük el ilyen gyorsan katolikus identitásunkat?”
összefoglaló címen tartott panelbeszélgetés. A beszélgetés résztvevői három, még
a XX. század közepén is a katolicizmus fellegvárainak számított nyugati országot
képviseltek. Miben keressük rohamos szekularizálódásuk és az Egyháztól való
eltávolodásuk okait?
Írország: kilúgozott
katolicizmus
Az írországi helyzetről
a felnőtt korában megtért John Waters, ismert író, esszéíró és publicista
beszélt. Véleménye szerint abban az országban, amely az elmúlt századokban annyi
szentet és misszionáriust adott az Egyháznak, majd eredményesen szállt szembe a
brit és angol elnyomással, mára az Egyház teljesen perifériára szorult.
- Ami az ír
katolicizmus mai helyzetét illeti, rosszabbat elképzelni is nehéz lenne. A
nemrég még Európa legkatolikusabb országának tartott Írország ma a legkevésbé
katolikus országok között szerepel – állapította meg John Waters. Az előadó
állítása szerint a változás és annak üteme rendkívüli, mivel mindez az utóbbi
évtizedben következett be. Az átalakulás megdöbbentő szimbólumai a pubokká
(kocsmákká) alakított templomok.
- Amikor hazámban
valahol nyilvánosság előtt szólalok fel, 61-éves emberként leggyakrabban én
vagyok az egyetlen katolikus a jelenlevők között. A fiatalok semmi érdeklődést
nem mutatnak a katolicizmus által kínált fejlődési lehetőségek iránt – elemezte
hazája helyzetét Waters. Hangsúlyozta: a katolicizmus országában teljesen
perifériára szorult, és ezzel együtt a szentségi házasság is.
- Időnként az a
benyomásunk, mintha azon versenyeznénk, ki tud gyorsabban megszabadulni
katolikus identitásától – jegyezte meg.
Véleménye szerint a
helyzet folyamatosan romlik. Az Egyházat különféle ideológiák támadják. Írország
hosszú időn át küzdött a brit gyarmatosító és megszálló törekvések ellen.
- Tulajdonképpen
gyarmatként kezeltek bennünket. Ez az elnyomás 200 éven keresztül különösen erős
volt. Akkor igyekeztünk radikálisak lenni, ez volt a mi megkülönböztető jegyünk,
az ellenállásunk protestáns szomszédunkkal szemben. A katolikus Egyház ebben a
folyamatban erős tényezőnek számított – folytatta gondolatmenetét az ír előadó.
A XIX. században az
Egyház rendkívül termékeny tevékenységet végzett. Az ország erkölcsi forradalmat
élt át, ami a nemzet nagyobb részét érintette, és alapvető hatással volt a
családokra. Egyfajta koalíció jött létre a család és az Egyház között. Ilyen
légkörben nevelkedtek a papság következő generációi, azonban egyre többen voltak
a moralizáló, mélyebb lelkiség nélküli papok.
- Így a függetlenség
visszaszerzése (1921) után az Egyház felülről kezelte az embereket, és ez
negatív hatással volt a társadalomra, mert egyszerűen nem tetszett az embereknek
– magyarázta Waters.
A katolicizmustól
eltérő nézeteket valló, más politikai erők jelentek meg és nyertek egyre nagyobb
teret. Kiderült, hogy a katolicizmusra már nincs szükség. Jelképes értelemben az
Írországban megfigyelhető változások párhuzamosan zajlanak az ír Egyházban
bekövetkezett változásokkal.
- II. János Pál
pápasága alatt, különösen írországi zarándokútja (1979) idején az országunk
némileg felpezsdült. Akkor, főként a pápalátogatás után, még érezni lehetett,
hogy Írország valóban katolikus ország. Azóta azonban nagy és drasztikus
változás következett be. Az Egyház gyorsan kiesett a helyes utakat meghatározó
szerepéből. Waters elmondta, a mai napig megdöbbenti az angol típusú oktatási
rendszer átvétele, amely nincs kapcsolatban a vallással és főleg az élő hittel.
- A vallás az ember
életében állandóan jelenlévő tényező helyett egy lett a tantárgyak sorában. Egy
tantárgy egy héten egyszer. A 60-as és 70-es években a média és a kultúra által
propagált nyugati életmodell megerősödésével párhuzamosan szemtanúi lehettünk a
katolicizmus kilúgozásának – állapította meg az ír vendég.
Felidézte, hogy amikor
ő kötött házasságot, az esküvő még egy jelentős szertartás volt, ami új
korszakot nyitott az ember életében. Ma már csak egy egyszeri esemény.
- Összességében már
csak jobb jöhet, mivel Írországban teljesen a mélypontra jutottunk.
Mindenekelőtt rossz helyzetfelméréssel állunk szemben. Az emberek a pedofíliával
kapcsolatos botrányokat alibinek tekintik, hogy eltávolodjanak az Egyház
közösségétől. És sajnos, nem egy egyszeri esetről beszélünk, amit rövid időn
belül orvosolni lehetne – értékelte a mai helyzetet az előadó.
Megállapítása szerint
jelenleg olyan társadalomban élünk, amelyben sok a bizonyításra szoruló dolog.
Ez az egyik oka annak, hogy az emberek elhagyják a katolikus hitet.
- A 70-es években
kezdődött el egy látszólag ártatlan tendencia, egyfajta lazaság, szabadság,
felvilágosultság. A 90-es évekre azonban kiderült, hogy ez a folyamat olyan
messzire ment, hogy már nehéz lesz megszabadulni tőle – állapította meg az
előadó.
A katolikusellenes
ideológia főként a médián keresztül tört utat. Az ír újságírók 99 százaléka egy
oldalon tette le a voksát. A parlamenti képviselők esetében ugyanez a helyzet.
Az Egyházhoz közelálló
emberek a perifériára szorultak.
- Minden bizonnyal a
legmegdöbbentőbb dolog, amivel életemben találkoztam, az LGBT. Soha ehhez
hasonló jelenséggel nem találkoztam. Nem találok szavakat rá, milyen káros ez az
ideológia – állította az ír vendég.
Az Egyház számára nagy
problémát jelent a kérdés, mit tegyen ebben a helyzetben?
- Manapság az Egyháztól
azt várják, hogy ne szólaljon fel, ne legyen meghatározó tényező, ne tanítson,
ne hirdesse még az erkölcsi tanítást sem, ez pedig a kereszténység
katasztrófájához vezet. Egyértelműen megmutatkozott ez a házasság alkotmánybeli
definíciójának megváltoztatásával kapcsolatos referendum esetében. Hogy mentsük
meg az embereket? – tette fel a kérdést John Waters.
Hollandia: a
„rosszabbság” komplexusa
Hollandiát Gerard van
den Aardweg professzor, a kultúra kutatásával foglalkozó pszichológus és
pszichoterapeuta képviselte, aki évek óta segít eredményesen a homoszexualitás
gyógyításában számos országban (ez volt az oka, hogy a baloldal képviselői
ellenezték a kongresszust).
A holland pszichológus
ugyancsak saját hazájának helyzetét elemezte. A XX. század végén a lakosság 40
%-a vallotta magát katolikusnak. Ma a katolikusok a társadalom 5 %-át teszik ki,
10 % más vallásúnak, a többiek ateistáknak vallják magukat. Megjegyezte, az
50-es évek elejéig a világ valamennyi országa közül Hollandiában volt a
legnagyobb a katolikus misszionáriusok száma! Mi történt hát, hogy ma egyáltalán
nem jut eszünkbe a vallással és az Egyházzal kapcsolatban?
- A 60-as években,
amikor minden mozgalom és ideológia kezdett szabadon terjedni, elindult az
Egyház pusztulása valójában belülről. Ebben a konfrontációban a katolikusokra
ráragadt egyfajta „rosszabbsági” komplexus, szégyelltek önmaguk lenni a
közéletben. Úgy érezték, a protestánsok, a liberálisok és a magasabban képzett
osztályok régimódi és maradi embereknek tartják őket. – magyarázta van den
Aardweg.
A fiatal holland
katolikus intelligencia ezzel a helyzettel szemben minden áron meg akarta
mutatni, hogy a társadalom rendes tagja, hogy nem maradi és régimódi. A
társadalomban elterjedt az a nézet, hogy ami természetfeletti, az nem létezik,
csak jelképes értelme van. Így volt ez a teológusok között is.
- A modernizmus már a
háború előtt is éreztette hatását a szemináriumokban. De csak enyhén és nem
ilyen nyílt formában. Most az a filozófia lett egyre népszerűbb, ami azt
hirdeti, hogy kétségbe kell vonni mindazt, amit nem lehet racionálisan
bebizonyítani, és amit az értelem nem tud felfogni. – folytatta a holland
pszichológus.
Ez a gondolkodás
beszüremkedett a szemináriumokba. Később a papok nem tudtak a katolikus
tanításnak megfelelő választ adni pl. a darwinizmusra, ezért megpróbáltak a
kompromisszumok útjára térni, a modern eszmékkel való együttlétezésre törekedve.
- Nagy szerepet
játszott ebben a katolikusok kisebbségi komplexusa. Ratzinger bíboros egyszer
azt mondta, a holland püspökök nem akadémikusok, nincs megfelelő végzettségük az
akadémiai tudományok területén, ezért nem tudnak kielégítő választ adni a
híveknek az őket körülvevő minden kérdésre, problémára és ideológiára. Nem
tudják, mit tegyenek – fejtette ki előadásában Gerard van den Aardweg.
A 60-as években a
tanárok új generációja eltávolodott a katolikus lelkiségtől, és már csak névleg
voltak katolikusok. A püspökök ekkor úgy döntöttek, hogy megszüntetik a
gyermekek hitoktatását.
- Korábban a
gyerekeknek meg kellett ismerniük a hit minden fő tanítását. A fiatalok
iránymutatás nélkül maradtak. Járatlanok a hit kérdéseiben, nem tudnak elmondani
egy „Üdvözlégy” imát sem. Semmit sem tudnak a Szentháromságról vagy a halál
utáni életről. – állapította meg az előadó. Majd megkérdezte: Ha a szülők nem
tudnak semmit, hogy adhatnának át valami tudást a gyerekeiknek?
- Tapasztalatom szerint
a szekularizáció folyamatában a legfontosabb tényező a 60-as években kirobbant
fogamzásgátlás kérdése volt. Ezt a forradalmat egy nagy nemzetközi gyógyszergyár
indította el, amelynek vezetői katolikusok voltak. 3-4 év alatt elfogadottá
tették a fogamzásgátlással kapcsolatos nézeteiket épp a hitbeli bizonytalanságok
és a vezetés hiánya következtében. A fogamzásgátlás szokás lett, és
megváltoztatta az emberek mentalitását. – folytatta van den Aardweg. Jelenleg
mindössze a hollandok 2-3 százaléka nem használ fogamzásgátló szereket. A
püspökök, a pszichológus véleménye szerint, ma ugyan jobban követik az ortodox
tanítást, mint a 80-as években, de láthatatlanok, nem hallatják szavukat.
- Olyan, az
evangelizálásra felkészült pásztorokra van szükségünk, akikben megvan a
bátorság, hogy apostolok legyenek, akik aktívak, téríteni próbálnak, és nem
keresik a kompromisszumot a médiával, akik képesek elfogadni a kritikát és
mennek a nyájukhoz, nem félénk papokra, vagy olyanokra, akik a saját
népszerűségüket keresik. – mondta a holland előadó. Saját országának Egyházát
vidámként jellemezte, de negatív értelemben.
- Megfeledkezik a hit
igazságairól, a pokolról, a démonokról, a végső dolgokról. Menekül a nehéz
kérdések elől. A 60-as évektől kezdve ilyen az Egyházunk. Ez nemcsak erkölcsi
probléma. Sokan azért veszítették el az érdeklődést a hit kérdései iránt, mert a
kereszténység képe, amit látnak, téves. Mégis azt gondolom, a visszatérés
lépésről-lépésre lehetséges. Az Isten iránti vágy még ott szunnyad az
emberekben. – zárta beszédét Gerard van den Aardweg.
Spanyolország:
szakítás a kereszténységgel
A spanyolországi
helyzetről Pablo Pérez-López, a Navarrai Egyetem modern történelem professzora
beszélt.
- A szekularizáció első
okát az én hazámban a Franco tábornok által vezetett rezsim és az Egyház
szövetségében látom. A második ok Spanyolországnak a külföld felé történő
nyitása volt, ami a 60-as években kezdődött. Az életstílus megváltozását a jólét
idézte elő. A harmadik ok a média által közvetített világkép, amely erősen eltér
a keresztény világképtől. – magyarázta Pablo Pérez-López.
A vallás a Franco-féle
rezsim vége felé kezdte elveszíteni a társadalmi életre gyakorolt hatását.
Fontos azonban az az átalakulás is, ami a spanyol katolikus Egyház szívében,
vagyis a papság körében következett be.
- A legjelentősebb
esemény, ami a spanyol hívek nézőpontjának változására hatást gyakorolt, a II.
Vatikáni Zsinat fogadtatása volt, amit úgy értelmeztek, mint nyitást a világ
felé, valamint a világi szokásokkal való kompromisszum irányába – folytatta az
Ibériai-szigetről érkezett vendég.
Sokan eltávolodtak az
Egyháztól és elveszítették hitüket. Az elégedetlen emberek egész nemzedéke
lépett a baloldal soraiba, amely a kereszténységgel szemben ellenséges
álláspontot képviselt. 1968-ban Spanyolországban 580 papot szenteltek, és 7
évvel később már csak 244-et. 1975-ben 13 egyházmegyében egyet sem.
- Párhuzamosan
jelentkezett a papok szekularizálódásának hulláma, évente kb. 500 pap lépett ki.
Közben a szemináriumok kiüresedtek. Erős krízis jelentkezett a hivatások terén.
1964-ben a szemináriumokba 8 ezer férfi jelentkezett, 9 évvel később már csak
1500 – ismertette a lesújtó adatokat a professzor.
Sok kilépett pap
kezdett iskolákban dolgozni, voltak, akik a politikai életbe is bekapcsolódtak,
egyházellenes beállítottsággal. Az államban felmerült a kérdés, milyen szerepet
kell az Egyháznak betöltenie.
A spanyol előadó
felhívta a figyelmet arra is, hogy hiányzott a papság határozott állásfoglalása
a fogamzásgátló szerek elterjedésével szemben, ami azután a mentalitás
megváltozásához vezetett. A kisebb gyermekszám egyet jelentett a nagyobb
gazdagsággal.
- A társadalom hamar
elhatárolódott a keresztény életeszménytől. Terjedt a szexualitással kapcsolatos
hedonista szemlélet. A szexuális forradalom lett az ideológiai forradalom fő
hajtóereje. A katolikus tanítást tévesnek tekintették, olyan irányzatnak, amit
kerülni kell – jellemezte a 60-as évek utáni Spanyolországot Pablo Pérez-López.
Hozzátette, hogy csökkent a házasságkötések, ezzel együtt nőtt a házasságon
kívül született gyerekek száma, ami a házasság intézményének trivializálásához
vezetett. Ezt követte a katolikus oktatás krízise. Az iskolákban, az új
ideológiai irányzatok hatására folyamatosan csökkent a hittanórák száma.
- Franco tábornok
diktatúrája után a média egyre nagyobb szabadságot élvezett, ami további
erkölcsi romláshoz vezetett. A mozi és a zene az Egyesült Államokban divatos
irányzatokat vette át, ahol a frivol viselkedés a lázadás szimbólumának
számított, a válást pedig normálisnak, sőt szórakoztatónak tekintették –
folytatta a spanyol vendég.
Az értelmiségi körök
egyre inkább eltávolodtak a kereszténységtől, mivel az 50-es évek közepétől az
egyetemeken a kereszténységtől nagyon távol álló oktatás folyt. A
szekularizálódás folyamatát támogató értelmiségiek eredményesen folytatták
előretörésüket, maguk mögött tudva a média többségét.
Forrás:
www.wroclaw.gosc.pl - Maciej Rajfur
Szerkeztette: Cebula Pawel OFM Conv.
Fordította: Koncz Éva
Fotók: