"Klassz volt, hangzott el a summás vélemény a KÉSZ idei „Mikulás-túrájáról.” Mert, hála a Jóistennek megtörtént idén is, aminek meg kellett, a „határtalan” hagyomány élt és él tovább: ismét együtt volt a KÉSZ és a Családért Alapítvány, no, meg Mikulás bácsi. Idén az örökkön ember, a csupa lélek Molnár Imre - régi bűvész barátunk - ejtette ámulatba nagyon hálás közönségét Békésen és Nagyszalontán egyaránt."
Pálmai Tamás
Mikulás, ismét
Klassz volt,
hangzott el a summás vélemény a KÉSZ idei „Mikulás-túrájáról.” Mert, hála a
Jóistennek megtörtént idén is, aminek meg kellett, a „határtalan” hagyomány élt
és él tovább: ismét együtt volt a KÉSZ és a Családért Alapítvány, no, meg
Mikulás bácsi. Idén az örökkön ember, a csupa lélek Molnár Imre - régi bűvész
barátunk - ejtette ámulatba nagyon hálás közönségét Békésen és Nagyszalontán
egyaránt.
A
dolog már vasárnap, Szalontán elkezdődött, ahol Böjte Atya mintegy száz gyereke
várta izgatottan az érkezőket. Már tudják, nem múlhat el Mikulásjárás a békésiek
és régi társaik, barátaik nélkül. Az erejéből, lelkesedéséből soha ki nem fogyó
Sándor-Kerestély Ferenc tanár úr keze alatt a fizika mellett emberséget, hitet,
magyarságtudatot is tanulnak a gyerekek a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban.
A tanár úr a kapocs a KÉSZ - a békési szervezet titkára is ő - és az iskola
között. Most is osztálynyi gyerek jött utánfutónyi ajándékcsomaggal és sok-sok
szeretettel telepakolva. És nem jött üres kézzel a készes gárda sem, a szokásos
- Békésen gyártott - Mikulás csomagok mellett Barkászné Brezina Bea idén is
kitett magáért ajándékaival. A műsor, az ajándékosztás és az ebéd után pedig még
késő délutánba nyúló „barkácsolás” kezdődött: játszóház, képeslapkészítés és
írás, adventi, karácsonyi tárgyak, díszek fabrikálása, minyonsütés következett.
Felszabadultság, mosoly, öröm, jellemezte a délutánt. Ez az aktív együttlét
talán még többet adott mindkét félnek. Mert lehet vinni ajándékot, oda lehet
adni és el lehet menni, de ott maradni és ráfigyelni a gyerekekre, meghallgatni
őket és együtt „dolgozni” velük, na, ez az igazi, keresztényi szeretet. Ezt
mutatták be - becsületükre váljék - a tanár úr tanítványai.
Hétfőn délelőtt a fogyatékkal élők békési
tanintézményében folytatódott a mikulásozás, ahol kollegáival együtt Bereczki
Mónika volt a házigazda. A tavalyi csoda megtörtént idén is: a több, mint száz
gyerek megnyílt, részesévé, személyes résztvevőjévé vált a vidám, zenés
bűvészműsornak. A kis kiosztott édesség csak testiesítette az eddigi lelki
örömöket. Molnár Imre véleménye most is az volt, ami máskor: élmény volt itt
szerepelni, sokkal többet kapott, mint adhatott.
Még aznap délután a kulturális központ
nagytermében 128 békési alsós lurkó (a város minden iskolájából összegyűlve)
lett - igazi gyerekként - csaknem élő résztvevője a városi óvó nénikből
összeálló színjátszó társulat kiváló produkciójának. Kolontos Palkó kalandjait
lélegzet visszafojtva követték a kicsik, majd boldog, mosolygó, piros arcocskák
és tenyerecskék jelezték a tetszést, a sikert. Az előadás végén beballagó
Mikulás bácsi minden gyerekkel szóba állt volna, miközben csomagjait osztogatta,
de az idő elrepült. De sebaj, jövőre majd őt is megkérjük, mondja el a szép
verset, amivel most is készült. A kulturális központ munkatársai és a békési
cukorkaüzem is hozzájárultak az esemény sikeréhez.
Mindig elmondjuk, mert el kell mondanunk, hogy az
ilyen hétvégének nem lehet más a folytatása, mint kimondani: jövőre, veletek,
ugyanígy. Csordultig telve szeretettel és kicserélve azt. Hadd sokasodjék és
éltessen.
