Évtizedek óta mondjuk a magyar egészségügyről, hogy egyszerre van jelen a hiány és a pazarlás. Ugyanezt látjuk a világ élelmezésében is. Az emberhez méltó élet megfelelő táplálékot igényel, de sajnos 1 milliárd embertársunk alultáplált.
Surján László
Nincs kenyerük, egyenek kalácsot
Évtizedek óta mondjuk a magyar egészségügyről, hogy egyszerre van jelen a hiány
és a pazarlás. Ugyanezt látjuk a világ élelmezésében is. Az emberhez méltó élet
megfelelő táplálékot igényel, de sajnos 1 milliárd embertársunk alultáplált.
A
Föld táplálék termelését 4 billió tonnának becsülik. Ám ezt a mennyiséget
tetemes veszteség csökkenti. A betakarítás, tárolás, szállítás, feldolgozás és
fogyasztás során, tehát a folyamat minden fázisában jelentős veszteséggel kell
számolnunk, összességében 1,2-2 billió tonnával. Ha ez nem lenne, jutna
mindenkinek elegendő ennivaló.
A
felmérések szerint Európában a legnagyobb veszteséget maguk a fogyasztók
okozzák. A nagyobb tételben olcsóbban megvett, de az igényeket meghaladó
mennyiség megromlik, szemétbe kerül. A nagy áruházláncok kínálata nem a
kisfogyasztót tartja szem előtt. Az egész Föld tápanyag veszteségének több mint
a fele Ázsiában keletkezik, ám az európai veszteség is tetemes, fejenként több
mint 170 kg évente. A veszteség 35 százaléka a fogyasztók hibája. Ha a fejlett
és fejletlen, udvariasabban fejlődő országokat hasonlítjuk össze, akkor kiderül,
hogy a fejlődők e 35 százalékból csak 7 %-ért felelősek, míg a fejlett országok
lakosságának magatartása okozza az összes veszteség 28 százalékát. Ezt
tudatosabb magatartással bizonyára jelentősen lehetne csökkenteni, de el kell
ismerni, hogy a kereskedelem átrendeződése a ritkább nagybevásárlások korát
hozta el, s ami ezzel járt: a lakásközeli kis boltok eltünését okozta. Vágyhatok
rá, de aligha visszafordítható ez a folyamat. A nagy tételben történő vásárlás
beszerzéskor előnyös, de a költségekhez senki nem számolja hozzá azt a bizonyos
fejenként és évente szemétbe kerülő 173 kg élelmiszer árát.
A
kidobott élelmiszerek előállításához rengeteg energiát is felhasználtak, ez 170
millió tonna CO2 kibocsátással járt.
Alultáplált, éhező emberek, olykor éhhalál az egyik oldalon, javakban dúskáló,
pazarló kövérek a másikon. Vajon mikor fogunk észhez térni? Vagy marad a „Nincs
kenyerük, egyenek kalácsot!” otrombasága?