"Csodálatos gyűjteménynek állított emléket Bíró-Balogh Tamás érdeklődéssel, szenvedéllyé váló gyűjtőmunkával, a szenvedélyt hasznossá tevő tudományos munkával. Így aztán a sajátos munkálkodás végül tudományosan is értékes összeállítást eredményezett. A szerző évtizedek óta rögzíti a maga számára és rendszerezi Radnóti Miklós dedikációinak képmását és szövegét." - Kabdebó Lóránt írása
Kabdebó Lóránt
Befejezhetetlen gyűjtemény
Csodálatos gyűjteménynek
állított emléket Bíró-Balogh Tamás érdeklődéssel, szenvedéllyé váló
gyűjtőmunkával, a szenvedélyt hasznossá tevő tudományos munkával. Így aztán a
sajátos munkálkodás végül tudományosan is értékes összeállítást eredményezett. A
szerző évtizedek óta rögzíti a maga számára és rendszerezi Radnóti Miklós
dedikációinak képmását és szövegét.
Miután magam is külön
mappában rendezgetem Szabó Lőrinc dedikációinak hozzáférhető fényképeit, azaz
szkennelt másolatait, és évtizedek óta készülök megírni egy-egy rejtélyessége
ellenére általam megfejtett darabját, természetes mozdulattal veszem kezembe ezt
a reprezentatív megjelenésű kötetet. Annak tudatában, hogy tulajdonképpen ez egy
befejezhetetlen munka, lezárhatatlan gyűjtemény.
Ennek a helye
tulajdonképpen nem is könyvben publikálva lenne, hanem a legmodernebb eszköz
segítségével egy honlapon kellene felsorakoztatni. Mert ez az a hely, ahol meg
is jelenik valami, meg nem is. Lezárható, mégis percenként újra nyitható.
Kiegészíthető. Hasonló gyűjtemény, mint az írókról készült fényképek.
Végeláthatatlan sorozatot jelentenek. Egyszerűen azért, mert nem tudom, hol a
vége. Mi lehetne a teljesség száma. Nem tudom, meddig kellene gyűjtenem. De
akkor mikor publikáljam?
Ezért vált számomra
érdekessé Bíró-Balogh Tamás könyvbeli publikációja. És ő tudományt is csinál
mind a gyűjtésből, mind az értelmezésből, sőt a közreadásból is. És végül
meggyőz. Igazat adok neki és a Szépmíves kiadónak, amelyik ezt a drága
előállítású, reprezentatív kötetet felvállalta.
A tudománnyá vált
szenvedély éppen tudomány mivoltánál fogva teszi közhasznú kiadvánnyá ezt a
tudatosan körvonalazott befejezhetetlen gyűjtőmunkát. Ezt a 614 dokumentumot ki
kellett adni. Nemcsak azért, amit közöl általa, hanem mivel most már elérkezett
annak tudatához is, amit körülbelül nem tud, sőt, amiről már hiheti, hogy
sohasem fogja már tudni.
Tulajdonképpen nem is vele
vitatkoztam mindmostanáig. Hanem magamban vívódtam. Mert én még nem jutottam el
erre a gyűjteményi állapotra. Igaz, nem is céloztam meg. Csak úgy mellékesen
fel-feljegyeztem. Én tehát csak egy-egy adat tisztázására vállalkozhattam eddig,
néhány életrajzi érdekességgel tudok még majd elbeszélés formájában szolgálni.
Nem, én ilyen könyvet nem vállalhatnék. De Bíró-Balogh Tamás igen jól tette,
hogy könyvvé szervezte gyűjteményét. Ő már megtehette. Öntudatos munkájával
elért a tudós összegezés állapotához.
És ezzel elszórakoztatja
olvasóit, gyönyörködteti a szépen megírt dedikációk képével a szép írói kézírást
kedvelőket, és az életrajz kutatóinak is biztos fogódzókat, könyvészeti és
életrajzi tájékoztatót tudott nyújtani.
Köszönet a szép könyvért és
elismerés a tudós rendszerezéséért az általa eddig gyűjtött (és nem gyűjthetett)
anyagért.