A XX. század nagy háborúinak tanulságát mindeddig csak felületesen fogalmaztuk meg itt Európában. Pedig nemcsak gondozott hadisírokkal, és nemcsak emlékművekkel, emléktáblákkal tartozunk az áldozatoknak, hanem egy olyan világgal is, amelyben nem kell az újabb pusztítástól tartani.
Surján László
ERKÖLCCSEL CEMENTEZETT ALAP
A XX. század nagy háborúinak tanulságát mindeddig csak felületesen fogalmaztuk meg itt Európában. Pedig nemcsak gondozott hadisírokkal, és nemcsak emlékművekkel, emléktáblákkal tartozunk az áldozatoknak, hanem egy olyan világgal is, amelyben nem kell az újabb pusztítástól tartani.
Mikor vesztettük el az I. világháborút?
Buta kérdésnek tűnik, hiszen nyilvánvaló a felelet: a végén. Ám a helyzet ennél bonyolultabb. A háború elvesztésének értékelése csak akkor végezhető el, ha megfogalmazzuk a háború céljait. Hogy mi ezek, azt világosan egyik hadviselő fél sem mondta ki. Az egy negatívumot kivéve: Tisza kijelentésre gondolok, hogy a Magyar Királyságnak nincsen területszerzési igénye.
Az elhúzódó háború alatt bizonyára sokan gondolkodtak azon, hogy hogyan tovább a háború után. Igazándiból ezeknek a gondolatoknak a valóra váltása lehetett volna a háborúnak, még inkább a befejezésének, az igazi célja.
Nem konkretizálva, csak mint a háború alatt hangoztatott szép elveket említve, ezek cserbenhagyását tartotta a II. világháború okának Márton Áron püspök. Egy meg nem nevezett politikust idézett 1946. október 27-én, Krisztus Király ünnepén Marosvásárhelyen tartott beszédében: „Milliók vesztették el az életüket, azonban egyetlen új eszme, egyetlen új célkitűzés sem emelkedett ki áldozatuk hamvaiból.”
A mostani háború vérzivatarából, mondta a boldog emlékű püspök, mint egy jobb kor hajnalcsillaga, a demokrácia eszméje röppent fel az emberiség egére. De nem maradt meg ennél a költői képnél, hanem ki is mondja, hogy talán sok szenvedéstől megszabadultunk volna, ha a hatalom birtokosainak kezét a népakarat megköti. Tudta: a világ rendezése még nincs befejezve. Látta: az új Európa körvonalai még elmosódottak. Kijelentette: ahhoz, hogy a tervezett új társadalmi rend a történelem erőpróbáit és esetleges viharait kibírja, az igazság sziklájára kell erkölccsel cementezett alapot építeni.
Nos itt a baj. Az új Európa már jól látható, de léte óta az első komoly erőpróbán megbukni látszik. Több a felületes, hamis állítás, mint az igazság. Az erkölcs pedig, mint megunt ruhadarab, valamely lomtárban porosodik.
Attól tartok, hogy ha nem kerül elő, a II. világháborút is elveszítjük. Mindannyian, a hivatalosan győztes és a jogilag vesztes népek együttesen. A történelem pedig lehet, hogy ezt már a III. nagy háborúnak fogja nevezni.
De még fordulhat a szél. Még élhetünk erkölcsösen. Krisztus még egy demokráciában is lehet király. Rajtunk múlik: rajtad és rajtam.