"A minap egy írásomban a Miatyánk zárómondata szerepelt: Ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Elbizonytalanodtam: vigy vagy vígy a helyes. A helyesírás ellenőrző a számítógépemen a vigy változat mellett van. A magyar helyesírási szótár nem igazított el. A Google mindkét változatra talál több példát."
Surján László
Hová tegyük az ipszilont?
Idén, ötszáz évvel a reformáció után, minden jóérzésű Krisztust hívő ember
örömmel veszi, hogy erről az évfordulóról újabb megosztás és sértődés nélkül
tudunk beszélni, sőt kimondható: együtt ünnepelünk.
Krisztust hívő ember, írtam, mert meg kellett kerülnöm a keresztény szót. Hiszen
sokan ezt keresztyénnek mondják, és ezzel is elkülönülnek a katolikus
szóhasználattól. Most pedig, az elmúlt évtizedek közeledésének folyományaként,
olyan jó lenne kidobni az ablakon minden megosztó szóhasználatot.
Persze ez nem olyan egyszerű. Hosszú idő óta rögződött bennünk az egyik szó,
másokban a másik. Ki fogja feladni a magáét? A nyelvészek aligha döntik el, hogy
melyik a helyes, mert alighanem mindkettő. Korunk legalább annyira butító, mint
amennyire hasznos vívmánya, a helyesírás ellenőrző, mindkettőt elfogadja:
legalább tiszteli az ökumenét.
Azt
mondja tudós barátom: nem volt ez mindig így. Pázmány Péter, a magyar
ellenreformáció legnagyobb alakja még használta a keresztyén változatot, későbbi
a felekezetek szerinti eltérés. Manapság gyakran találkozom azzal, hogy valaki
mindkettőt használja: keresztyén/keresztény értékekről beszél például. Ez jó, de
ne legyen általános. Kifejezi ugyan a másik iránti tiszteletet, de egyben
tudatosítja a megosztottságot. Talán az volna a leghelyesebb, ha mind a két
„tábor” vegyesen használná, hol így, hol úgy. Lekoptatnánk a szóról a megosztó
jelleget.
A
minap egy írásomban a Miatyánk zárómondata szerepelt: Ne vigy minket a
kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Elbizonytalanodtam: vigy vagy vígy a
helyes. A helyesírás ellenőrző a számítógépemen a vigy változat mellett van. A
magyar helyesírási szótár nem igazított el. A Google mindkét változatra talál
több példát. Végül böngészés (Kányádi szerint póklászás) közben belebotlottam a
következőbe: A Miatyánk különböző fordításait vetette egybe a szerző. „Egy
helyen a mai helyesírástól eltérő alakot figyelhetünk meg: a visz ige
felszólító mód egyes szám második személyű rövid alakjában rövid i áll. A
helyes szóalak ezzel szemben a vígy. Ez utóbbi található a református
fordításban is. A reformátusok szóhasználatában egyébként megfigyelhető, hogy a
köznyelvi i a kiejtésben gyakran hangzik í-nek: dícséret, Íge.”
Lám
itt van még egy megosztó szóhasználat. Kisebb súlyú, korábban nem figyeltem fel
rá.
Az idézet forrása a Miskolci Egyetem honlapja.
A szerző Dóra Zoltán, akiről így ír a Magyar Kurír: „Dóra Zoltán, a Vácott élő
jeles Lőrincze-díjas nyelvész-nyelvművelő immár 15 éve írja tudományos
ismeretterjesztő jellegű, olykor az irodalomtörténeti és publicisztikai
műfajokkal is határos, sajátos stílusú, és rendkívül olvasmányos nyelvi esszéit,
melyekben mindig hangot kap a keresztény nyelvi kultúra is.”
Ezek szerint a vígy volna a helyes, de valamiért a katolikus bibliafordítások a
vigy formát használják. A kiejtés a hosszú í mellett van. Ennek megfelelően
leírom az időszerű fohászt:
Isten Szent Lelke, vígy el minket abba az egy akolba, ahol egy a Pásztor.