"Kelevéz Ágnes rátalált egy csodára, és ezt a csodát nagyszerű keretbe emelve teljes fényességében sikerült közreadnia. Valaha mint Babits-kutatóval konzultált vele Nemes Nagy Ágnes, most Nemes Nagy Ágnes Babits-drámáját adja közre egy az Újholdról szóló dokumentumokat és tanulmányokat tartalmazó kötetben." - Kabdebó Lóránt írása
Kabdebó Lóránt
Nemes
Nagy Ágnes Babits-drámájáról
A most olvasásra ajánlott
könyvről a hátlapon szereplő tartalmi összefoglaló minden lényegeset elmond. A
Leírás és értelmezés – Újholdas szerzők a hagyománnyá válás közben
rendkívül találó címet viselő könyv egy sorozat harmadik kötete. Szerencsés és
fontos vállalkozás. Az Újhold írói-költői szinte még közöttünk élhetnének.
Nemrégen még hozzátartoztak személy szerint is az életünkhöz. Bárha nem volt ez
mindig ekképpen. A második világháború vérzivatara idején bukkantak fel,
szereztek tekintélyt az irodalmi életben. Az ostrom után a „Nyugat negyedik
nemzedékeként” a jövőt üdvözölték bennük és általuk kortársaik. Aztán
hallgatásra ítéltettek, majd a kritikai élet kiharcolta méltatásukat, és még
életükben a magyar irodalom klasszikusaiként ünnepelhettük kortársaink között
őket. Az OTKA, az NKA valamint az MTA és az ELTE Általános Irodalomtudományi
Kutatócsoportja közös bábáskodása révén immár harmadik vaskos kötet gyűjti össze
a Ráció Kiadó publikálásában a dokumentumokat és tanulmányokat az Újhold
történetéről. Akár mindegyik tanulmányát is külön-külön méltatni tudnám ennek, a
Buda Attila, Nemeskéri Luca és Pataky Adrienn szerkesztésében megjelent
kötetnek.
Most mégis inkább egy eddig
ismeretlen alkotást és annak példás filológiai közzétételét szeretném külön
üdvözölni. Kelevéz Ágnesnek, a nagyszerű Babits-kutatónak személyes adósságként
megjelenített szövegkiadását: Nemes Nagy Ágnes nem véglegesített, mégis ebben a
kiadásban végleges érvényességű alkotását. Azt a művet, amely tulajdonképpen az
Újhold alkotás- és etikai szemléletét összegezi, kimondja a kapcsolódás módját
az őket megelőző nemzedékhez. Az emberi generációk folytonosságát és az
eszmények összekapcsolódását kinyilvánító dramatizált esszéjét, a Babits
szerkesztő úr című drámát. Olyan alkotást, ami egyszerre irodalomtörténeti
folyamatosság vállalása, egy megelőző időszak kor és kórképe, és annak
kinyilvánítása, hogy az etikai és esztétikai értékek miként kapcsolódnak az
időben. Válnak örökérvényűekké. Nemes Nagy Ágnes élete vége felé ebben a
drámában összegezően magyarázza el indulásuk szorító kényszereit, és azt, hogy
miért éppen Babitshoz kapcsolódtak foggal-körömmel az utódok. Mit tudott az
előttük járt Babits, ami példaképpé magasodott eléjük, és amit az utódok számára
is felmutatva örökül lehet hagyni.
Megtalálja Babits életében
azt az összegező pillanatot, amely a huszadik század egészére érvényesen
fogalmazza meg az emberi méltóság megőrzésének eszményét. A közreadott drámában
Babits (és általa, és az ő helyzeteit is magára véve Nemes Nagy Ágnes is)
életének csúcspontján – visszatekint élete válságos közösségi és személyes
pillanataira, és előre tekint az ijesztő veszélyekre. Mindazokra az eseményekre,
amik nemcsak a Nyugat-kortársakat veszélyeztették, hanem arrafelé is, az
ismeretlenbe, amiről éppen az Újhold hoz majd híradást. A főszereplő: a
tekintet, ami magába fogadja mindazt, amelyet nemzedékek sora fog Babits után is
átszenvedni. Ennek a tekintetnek a lényegét dolgozza ki Nemes Nagy Ágnes,
társítva saját, immár szintén klasszikus tekintetű tapasztalataival. Ezzel a
teljes huszadik századot belefogja ebbe a szövegekkel megépített tekintetbe.
Csodálatos szimbiózis, egyik költő a példakép összekeresett szavaival mondja el
a maga kétségbeesését is, és az ezzel a kétségbeeséssel szembefordító példázatos
magatartás-képletét. Aki valaha Babits esendőségét is átélte, az Nemes Nagy
Ágnes szövegkoszorúját végigolvasva ismét csak azt teheti, hogy ezt az
emberségében kanonizált Babitsot a legnagyobbak közé fogadja. Megköszönve Nemes
Nagy Ágnesnek, hogy nemcsak szöveggel adott példázatos fogalmazást, hanem egy
emberi példával is megelevenítette ezt a nagyszerű képletet. A
Babits-személyiség drámába idézésével megformál egy aktuális emberi jelenséget,
aki minden szenvedő voltával és esendőségével képes bátran szembefordulni a
veszélyekkel. Nemcsak látványos életreceptet adva, de mélyen átszenvedett
modellt teremtve jövő nemzedékek számára.
És valahogy én még színpadi
megvalósítását is el tudom képzelni ennek a drámának. Ma, annyiféle színpadi
megvalósítások korában, ez a szöveg a szememben színpad után kiált!
És most kérdés, hogyan
került ebbe a drámába a közreadó Kelevéz Ágnes? Nemes Nagy Ágnes mint
Babits-kutatóval konzultált vele a dráma megalkotása során. Szinte
ráhagyományozta ennek közreadását. És éppen ez a kiadás bizonyítja, hogy jó
szeme volt a költőnek. Ezt a szöveggel összekötöttséget csak Babits igazi
ismerője, kiváló filológus tudta számunkra valóvá tenni. Ő tudta a két
nemzedéket átívelő szövegben a két költő szövegbeli összefonódottságát ezzel a
közzététellel egyszerre felfoghatóvá tenni. Bebizonyítani, hogy milyen nagy
szövegteremtő költő is lehetett Babits, és milyen csodálatos értelmező és tovább
tekintő utódja. Kelevéz Ágnes pedig megemelte Nemes Nagy Ágnes költészetének
korszerű tekintetét, és az általa felidézett Babits-magatartás és szöveg micsoda
értelmezőjévé nőtte ki magát. Pedig nem tett mást, csak – úgy mellékesen – a
Babits életmű szolgálata mellett kiadta értő módon egy másik költő, Nemes Nagy
csodálatos drámai alkotását. Ezzel bizonyítva, mennyire megértette Babitsot,
hogy még egy Babits-értelmezést is nyomon tudott követni.
Nagy nyereség a számomra
ennek a publikált drámának a kézbevétele. Hiszen én sem ismertem Nemes Nagy
Ágnes alkotását. Megismerhettem. És előttem is újra megemelkedett a Babits
szöveguniverzum értéke. Nem beszélve Nemes Nagy Ágnes életútjának ezáltal a
dráma által való úgyszintén tudatosuló megemelkedéséről. Valahai munkatársamnak,
Kelevéz Ágnesnek, akinek végigkísérhettem szakmai felemelkedését a legnagyobb
örömmel gratulálok ehhez a teljesítményéhez. Rátalált egy csodára, és ezt a
csodát nagyszerű keretbe emelve teljes fényességében sikerült közreadnia.