Kegyelmi periódus: nem a napi belpolitikai csatározások állnak a hírek élén. Idő és mód van tehát, valamint figyelem is juthat arra, hogy néhány általános problémával foglalkozzunk. Ilyen például a hamis hírek világa.
Surján László
Nincs más út
Kegyelmi periódus: nem a napi belpolitikai csatározások állnak a hírek élén. Idő
és mód van tehát, valamint figyelem is juthat arra, hogy néhány általános
problémával foglalkozzunk. Ilyen például a hamis hírek világa.
Az
amerikai elnökválasztás durvasága sokakat megrémített, és mindkét fél kész
példákat hozni, hogy ügyesen megfogalmazott hamis hírekkel miként próbálták a
választókat befolyásolni. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy mindkét fél
egyaránt bűnös, de most nem a felettük való ítélkezés a feladatom.
A
téma nemcsak Amerikát érinti. Divattá lett Európában is szónokolni a hamis hírek
ellen, sőt például Németországban balról is, jobbról is keresik a jogi
lehetőséget e hírek kordában tartására. Vannak persze, akik a szólásszabadság
bajnokai, s még a nyilvánvaló bajok ellenére is kitartanak a korlátlan liberális
megoldások mellett.
Az
Európai Parlament is vitát nyitott az álhírekről. Ekkor figyeltem fel egy
érdekes jelenségre. Az egységes digitális piacért felelős európai biztos, Andrus
Ansip majd egy évtizedig Észtország miniszterelnöke volt. Ő nem tagadva a kérdés
fontosságát, szemmel láthatóan fázott a témától. Túl sokáig éltem egy orwelli
rendszerben, mondta, s ezért valamiféle Igazság Minisztérium felállításától
óvakodnék. Érthető álláspont egy volt szovjet állampolgártól, de nem visz jó
irányba. Az államilag generált hamisság és az érdekcsoportoktól származó
rágalmak között nincs lényegi különbség. A hamis hírekkel való befolyásolás
ellen fel kell lépni, kövesse el azt egy érdekcsoport valamely versengő
demokráciában, vagy maga a hatalom egy diktatúrában.
A
modern ember pedig, ha felismeri, hogy az orránál fogva vezetik és ez ellen
védelmet keres, többnyire csak újkori Pilátusokkal találkozik, akik a „Mi az
igazság?” szkepticizmusával megoldhatatlannak nyilvánítják a feladatot.
A
kommunizmusról mondtuk, hogy valójában antropológiai tévedés: ha az ember
tökéletes volna, a kommunizmus is működőképes lehetett volna. Megtapasztaltuk,
hogy nem lett. De ugyanez okból a minden tekintélyt elvető korlátlan
liberalizmus is működésképtelen. A szabadsággal való visszaéléssel szemben
jelenleg nincs a jognak használható fegyvere.
A
totális diktatúra, épp úgy, mint liberális társa, fürdővízzel a gyereket,
kidobta a tekintélyt az ablakon. Kár volt. Valamit tönkre tenni könnyű,
megjavítani nehéz. Egyedül a polgárok felelős magatartásában bízhatnánk, ami
viszont valláserkölcsi döntéseket tételez fel. Ám ezeket szintén sikeresen
felszámolták. Itt az ideje, hogy újra felfedezzük őket. Nincs más út, csak az
Isten útja, hallottuk idén már 33 éve a dalt.