Magyarországnak nincs sok oka lelkesedni az új román kormány megalakulásáért. Tudva és elismerve, hogy a kormányzásról való döntés minden ország saját felelőssége, és szem előtt tartva a belügyekbe való be nem avatkozás elvét, visszafogottságunkat a kampány légköre és a szélsőséges román nacionalizmus indokolja.
Surján László
Románia 2017
Magyarországnak nincs sok oka lelkesedni az új román kormány megalakulásáért.
Tudva és elismerve, hogy a kormányzásról való döntés minden ország saját
felelőssége, és szem előtt tartva a belügyekbe való be nem avatkozás elvét,
visszafogottságunkat a kampány légköre és a szélsőséges román nacionalizmus
indokolja.
Régi igazság viszont, hogy más a kampány és más a kormányzás. Hogy a
román-magyar viszony tekintetében mire számíthatunk, azt majd a jövő fogja
eldönteni. Jelenleg még az sem perdöntő, hogy az RMDSZ egyfajta együttműködésre
törekszik és ennek jeleként meg is fogja szavazni a Grindeanu kormányt.
A
kormánynévsor ismeretében három dolog érdemel említést. Az első a
külügyminiszter személye. Teodor Meleşcanu sokat tapasztalt politikus,
külügyminiszter is volt. Személyesen ismerem és széleslátókörű, európai
gondolkodású embernek tartom. Hogy a mai szétesett Európában ez mit jelent a
számára és Románia számára, nem tudhatni. Beállhat a bal-liberális kórusba, de
részese is lehet a párt elkötelezettséggel kevesebbet törődő szélesebb látókörű
közép-európaiságnak is.
Figyelemre méltó továbbá, hogy az egyik tárca megnevezése: művelődés és nemzeti
identitás. Ez onnan nézve, ahogy a nemzeti gondolatot a szocialista-liberális
világ ártalmasnak tekinti, a nemzeti jelző szitokszóvá korcsosult a szájukban,
akár pozitív is lehet. Ugyanakkor egy olyan soknemzetiségű országban, amelyet a
többség nemzetállamnak tekint az alkotmány szövegében, ez akár kisebbség ellenes
üzenet is lehet. Itt is a gyakorlat dönti el, hogy örüljünk vagy sem.
Végezetül egy reményteli megbízatás: a kormányban lesz egy határon túli
románokért felelős tárca nélküli miniszter is. Örömmel látjuk például egy
munkalátogatáson Gyulán. Reméljük, hogy a román lobogó látványa magyar
felségterületen ráébreszti, hogy nem sérti Románia szuverenitását sem, ha
megjelennek a magyar nemzeti színek vagy épp a helyi identitást erősítő székely
jelképek.
Alakulhatnak hát jól is a dolgok, bár a sok múltbéli csalódás okán a realista
gondolkodás ezt nem támasztja alá. Ismeretes a mondás: nincs remény, nincs
csalódás. Csalódni nem akarván most mi az együttműködésre kész várakozás
állapotában vagyunk.