"A kemény tél, a szörnyű buszbaleset, a romániai visszarendeződés, az amerikai elnökválasztás el nem ülő szele, a migráció, Európa jövőtlensége, a naponta ismétlődő személyes támadások mind-mind okot adhatnának aggodalomra. Ám mindezek ellenére hiszem és vallom: az élet nehéz, de megismételhetetlen szépségek hordozója, az emberek néha ugyan gonoszak, de mégis, alapjában véve jók, és ha megtaláljuk az utat a szívük fele, akkor a legmogorvább is képes visszamosolyogni."
Pálmai Tamás
Tanmese
Jó ideje
kering ez a kis történet a világhálón. Most kissé aktualizált változatban teszem
közzé.
A Sátán
konferenciát tartott. Összehívta a démonokat a világ minden tájáról. Beszédében
ezt mondta: „Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak
istentiszteletre. Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Könyvüket.
Attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a
Megváltójukkal. Ám, ha egyszer megszerezték ezt, megtört a hatalmunk felettük.
Úgyhogy engedjétek, hogy elmenjenek szentmisére, engedjétek, hogy magukhoz
vegyék az úrvacsorát, hogy áldozzanak, de lopjátok el az idejüket! Hogy ne
tudjanak igazi kapcsolatot kialakítani Istennel!
Kössétek le
őket az élet mellékes dolgaival, foglaljátok le a gondolkodásukat. Vegyétek rá
arra, hogy költsenek és kérjenek kölcsön. Győzzétek meg a feleségeket, férjeket
hogy dolgozzanak 6-7 napot egy héten, 10-12 órát egy nap. Tartsátok vissza őket
attól, hogy időt töltsenek a gyerekeikkel. Mert, ahogy a családok darabokra
hullnak, az otthonaik többé nem lesznek biztonságos menedékek a munka nyomása
alól! Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják be a rádiót, amikor vezetnek, hogy
hagyják bekapcsolva a tévét, a számítógépet az otthonaikban folyamatosan, és
gondoskodjatok arról, hogy minden üzletben és étteremben rádió, tv, világi zene
szóljon folyamatosan. Töltsétek fel a várók asztalait magazinokkal, újságokkal.
Nyomjátok bele az agyukba a híreket 24 órán keresztül. Árasszátok el az e-mail
fiókjaikat szeméttel, katalógusokkal, amelyekből online lehet rendelni,
sorsolásos játékokkal és mindenféle hírlevéllel, „ingyenes” ajánlatokkal,
szolgáltatásokkal és hiú reménnyel. Tetessetek sovány, gyönyörű modelleket a
magazinokba, a tévébe, hogy a férjek azt higgyék, hogy a külső szépség a fontos
és hűtlenekké váljanak feleségükhöz. Tartsátok fáradtan a feleségeket, hogy
ne tudják szeretni a férjüket. Adjatok nekik fejfájást is! Ha nem adják meg a
férjüknek azt a szeretetet, amire szüksége van, hamarosan máshol fogják azt
keresni. Ez hamar szétszakítja a családokat! Adjatok nekik télapót, nehogy
megtanítsák a gyerekeiknek Mikulás, karácsony igazi jelentését. Adjatok nekik
húsvéti nyuszit, így nem fognak beszélni a feltámadásról. Még ha el is utaznak
pihenni, tegyetek arról, hogy hajszolják ott is túl magukat, hogy kimerülten
térjenek vissza. Tartsátok őket túl elfoglaltan ahhoz, hogy kimenjenek a
természetbe, és rácsodálkozzanak szépségére. Zsúfoljátok tele az életüket sok jó
kifogással. Így egy idő után fel fogják áldozni az egészségüket és a családjukat
egy álcél érdekében és nem lesz sem idejük, sem akaratuk, sem módjuk keresni
Istent és kapcsolatot kialakítani vele.”
Nos, eddig a
mese. Mely, ha észrevették, egyáltalán nemcsak a hívőkre vonatkozik, és messze
nem csak a „megtérésről” beszél, hanem mindenkihez szól, attól függetlenül, hogy
hisz-e Istenben vagy sem. Mert mindannyiunk élete így ürülhet ki, ha nem
vigyázunk, ha mindig van valami „halaszthatatlanul fontosabb” dolgunk, mint
magunkra, szeretteinkre, felebarátainkra figyelni. Azt is mondják, rossz fele
megy a világ. Van igazság benne. Iszonyú tempóban indult el ez az év is.
Politikai, természeti szempontból egyaránt. A kemény tél, a szörnyű buszbaleset,
a romániai visszarendeződés, az amerikai elnökválasztás el nem ülő szele, a
migráció, Európa jövőtlensége, a naponta ismétlődő személyes támadások mind-mind
okot adhatnának aggodalomra. Ám mindezek ellenére hiszem és vallom: az élet
nehéz, de megismételhetetlen szépségek hordozója, az emberek néha ugyan
gonoszak, de mégis, alapjában véve jók, és ha megtaláljuk az utat a szívük fele,
akkor a legmogorvább is képes visszamosolyogni. Hiszem, hogy a szeretet mindenek
fölött áll, és, hogy Végső Bíránk nem csak az utolsó óránkban, hanem minden
percünkben velünk van. Csak adjunk magunknak és így neki is annyi időt, hogy
megfoghassa kezünk.