Ugron Gábor, Erdély királyi biztosa 1918 májusában a Bukaresti Magyar Hírlap-ban arra emlékeztetett, hogy a román nyelvű lapok nálunk még a háború alatt is megjelenhettek.
Surján László
Feledni minden hitszegést
Ugron Gábor, Erdély királyi biztosa 1918 májusában a Bukaresti Magyar Hírlap-ban
arra emlékeztetett, hogy a román nyelvű lapok nálunk még a háború alatt is
megjelenhettek.
A
Bukaresti Magyar Hírlap első számáról, az Ó-Romániában élő magyarok útkereséséről
van szó. A cikket Makkai Béla Határon túli magyar sajtó – Trianon előtt
című műve ismerteti. (Médiatudományi Intézet 2016) Itt olvassuk: Ugron „utalva
arra, hogy a románok 1916 nyarán hátba támadták a szövetséges Monarchiát, kiadta
a békülékeny jelszót: el kell feledni minden hitszegést. De önérzetesen
hozzátette: ’Feledni valója csak a magyar nemzetnek van’. … A békülésnek
természetesen az új határok zokszó nélküli elfogadását is előfeltételnek
tekintette, abban a konok meggyőződésben, hogy a román van reá utalva a magyar
barátságra.”
Hogy
1918-ban Erdély királyi biztosa nem sejtette, hogy hol is húzódik majd az új
határ, azt ne vegyük zokon. Ami történt, az józan ésszel elképzelhetetlen volt.
Miért tételezte fel Ugron, hogy a román jobban rá van utalva a magyarra, mint
fordítva? Ez annak a közvélekedésnek része volt, ami a kor magyar vezetését
jellemezte, és aminek volt szerepe abban is, hogy Trianon miként végződött.
A
mi szempontunkból Ugron cikknek azzal a kitételével érdemes foglalkozni, hogy
feledni valója csak a magyar nemzetnek van. Mai szóhasználatunknak talán
jobban megfelel, hogy a feledni valót a megbocsátani szóval helyettesítjük. A
román és a magyar állam kapcsolatában talán még igaz is ez a kijelentés, de a
románok és magyarok összességére gondolva sajnos biztosan téves, és még
államközi kapcsolatok terén sem szerencsés.
Zavaros időkben nehéz tisztán látni, nem is hoznám szóba ezt a cikket, ha nem
lenne nagyon elterjedt ma is az a vélekedés, hogy mi vagyunk a sértett fél (ami
igaz), mi magunk nem vétettünk mások ellen (ami nem igaz). Látjuk, száz éve él
velünk ez a gondolat. Nem jó kiindulópont ahhoz, hogy a már száz éve is remélt
megbékélést valaha is elérjük.
ifj. Ugron Gábor kiváló ember lehetett. Bujdosnia kellett a vörös terror alatt,
megtapasztalta a Gestapo vendégszeretetét, majd a Rákosi féle kitelepítést is.
1960-ban halt meg, Bakonybélben. 1995-ben lelt végső nyughelyet a Székely
Kálváriánál lévő családi sírboltban.