"...a civilek által végzett evangelizációról, a közösségi felelősségről és cselekvésről, a tudatos fogyasztásról és önfenntartásról, a felemelt fejű kollektív közéleti szerepvállalásról, a lelkünkkel való napi beszélgetésről, a másik ember szemébe való nézésről és a testi érintés egyidejűségének szükségszerűségéről (mint a hatékony és emberi kommunikáció eszközéről), a példamutató életmódról, magyarul: a kisemberek koalíciójáról. Mint a ható hit – megmenekülésünk - eszközéről. "
Pálmai Tamás
A ható hit
Horváth
István Sándor atyát nem először idézem. Egyik legújabb írásával azonban teljesen
beletalált a XXI. századi zavarodott világunk legnagyobb bajába és orvosságot is
talált rá. Legyünk a világ világossága, mondja Mátét idézve, majd - meglepő
módon -
kierkegaardi példát hoz fel mondanivalója
lényegének érzékeltetésére: egy vándorcirkusz
sátrában
tűz keletkezik. Az igazgató a bohócot bízza meg, hogy hívjon segítséget a
faluból, mert a tűz átterjedhet a házakra is. A bohóc - már jelmezben - rohan és
kéri az emberek segítségét, nehogy a falu is leégjen. A nép reklámnak gondolja a
bohóc szavait, nevet rajta és megtapsolja. Ő sírva magyarázza, hogy ez nem
tréfa, de nem hisznek neki. Mikor végül meglátják az égő házakat, már késő,
leég a
cirkusz és az egész falu is.
Ezt a
kis történetet már sokan használták annak szemléltetésére, hogy napjainkban
milyen nehéz a hit terjesztése, továbbadása. „Korunk emberének úgy tűnhet, hogy
az egyház egy letűnt kor
bohóc-jelmezében közelít hozzájuk, középkori
nyelven igyekszik előadni üzenetét, melyet senki sem vesz komolyan. Az
igehirdetők mondhatnak, amit akarnak, mindenki bohócnak tartja őket és jót
derülnek
kijelentéseiken.” Ha azzal próbálkozik, hogy meggyőzze az embereket a helyzet
súlyosságáról, senki nem kezd el
nyugtalankodni, sőt még gondolkodni sem. Találó jellemzés korunk emberének
a hit
kérdéséhez való hozzáállásáról. De, ha a másik oldal, a hirdetők felelősségét is
megnézzük, fel kell tennünk a kérdést: a helyzetet megoldandó elegendő volna
levenni a bohócruhát, azaz megújítani az egyházi nyelvezetet, tevékenységet: a
szolgálatot? Ilyen egyszerű volna a megoldás? „Elég volna, ha lemosnánk
magunkról a jámborság
festékét és
levetnénk a régies nyelvezet ruháját? Elég volna egy látványos külső átalakulás
ahhoz, hogy minden megváltozzon s az emberek
odafigyeljenek Isten üzenetére? Valóban eredményeket hozna egy formai
megújulás? Aligha. Naiv tévedés volna ebben reménykedni. Szükség van az
állandó
megújulásra és a korszerű igehírdetésre, szükséges a mai kor
nyelvezetének és napjaink emberének ismerete, de mindez kevés. Úgy
tűnik,
hogy zárt világunkból próbáljuk tanítani az általunk bűnösnek minősített
világot, kívülről igyekszünk meggyőzni az embereket,
akikkel
nem akarunk sorsközösséget vállalni. Úgy érzem, Jézus szavai mutatják meg
számunkra a helyes módszert: Ti vagytok a föld sója. Ti
vagytok
a világ világossága. A só belülről járja át, ízesíti meg az ételt.
A lámpa
fénye belülről világítja meg a házat, kívülről nem jutna át a fény
a
falakon. A keresztény embereknek belülről ható sóvá, belülről világító fénnyé
kell válniuk! Nem jelmezcseréről van itt szó, hanem
tanúságtételről. Legyünk a föld sója! Legyünk a világ világossága!”
Bevallom, rég olvastam ilyen őszinte, ilyen lényegbe vágó írást, mely ostorozza
ugyan a mai világ háttér irányítóit, bábbá, konzum-zombivá tett embereit is, de
nem kíméli az egyházi hierarchiát és az egyszerű keresztény halandót sem.
Elemez, fényt gyújt, leplet leránt, de utat is mutat. Arról beszél, amiről a
felvilágosult, Európa megmentésében még hívő egyházi és világi vezetők is.
Magam
is beszéltem már róla: a civilek által végzett evangelizációról, a közösségi
felelősségről és cselekvésről, a tudatos fogyasztásról és önfenntartásról, a
felemelt fejű kollektív közéleti szerepvállalásról, a lelkünkkel való napi
beszélgetésről, a másik ember szemébe való nézésről és a testi érintés
egyidejűségének szükségszerűségéről (mint a hatékony és emberi kommunikáció
eszközéről), a példamutató életmódról, magyarul: a kisemberek koalíciójáról.
Mint a ható hit – megmenekülésünk - eszközéről. Mindenhol. Békésen és
Sepsiszentgyörgyön is, Pozsonyban és Szabadkán is, Beregszászon és Lendván is,
Szentlászlón, Felsőőrön és Külsőrekecsinben is.