A mondás szerint, akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. Úgy tűnik, hogy aki politikai pályára megy, annak nemcsak ezzel kell számolnia, hanem azzal is, hogy ha nincs is vaj a fején, majd kennek rá. Mi meg, hírfogyasztó polgárok, csak kapkodjuk a fejünk: vajon kinek van igaza. Arra bizton számíthatunk, hogy a vaj csurog lefele. A kérdés: ki tette oda?
Surján László
Ne mindenki menjen a napra
A
mondás szerint, akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. Úgy tűnik, hogy aki
politikai pályára megy, annak nemcsak ezzel kell számolnia, hanem azzal is, hogy
ha nincs is vaj a fején, majd kennek rá. Mi meg, hírfogyasztó polgárok, csak
kapkodjuk a fejünk: vajon kinek van igaza. Arra bizton számíthatunk, hogy a vaj
csurog lefele. A kérdés: ki tette oda?
Ilyen csurgó vajas állapotba került Martin Schulz, mihelyt a német belpolitika
lett működési színtere. Első pillanatokban úgy tűnt, életet tudott lehelni az
elfáradt, elszürkült német szociáldemokráciába, és nagy kegyesen elvállalta a
párt vezetését és a kancellár jelöltséget. Ezzel talán elvállalta várható
vereséget is, de az újraélesztés sikerülni látszott, és pár hét alatt nyílttá
tette a versenyt. Ekkor jött el a pillanat: a vaj csurgatása időszerű lett. Egy
percig nem állítom, hogy mások kenték azt rá Martin Schulz fejére. Az MTI
részletesen ismerteti, ami Schulz úr viselt dolgairól a német sajtóban
megjelent. A prímet a Der Spiegel viszi, ami nem tekinthető az ellenérdekelt
pártok, a CDU és a CSU szekértolójának. Noha a cáfolatok is elhangzottak („nem
is vaj, ami csurog”), a téma elég veszélyesnek tűnik Schulz számára.
A
Der Spiegel belső parlamenti dokumentumokra hivatkozva azt írta, hogy a
baloldali politikus nemcsak kancellárjelölti kampányának vezetője, Markus Engels
pályafutását segítette kétes módon, hanem EP-elnöki kabinetje négy további
tagjának előmeneteléről is igyekezett gondoskodni, nemigen törődve a szokásokkal
és a személyzeti szabályzattal.
Tavaly
októberben önhatalmúlag kezdeményezte a négy munkatárs előléptetését, és azon
kívül, hogy jól fizetett osztályvezetői posztra helyezzék őket, azt is el akarta
érni, hogy vezető tisztségben eltöltött szolgálati időként számolják el nekik
azt az időszakot, amelyben mellette dolgoztak.
A
lap szerint az EP-ben nehezen tudták feltartóztatni az elnök törekvését, és nem
is teljesen, hiszen Markus Engels esetében Martin Schulz keresztül tudta vinni
elképzelését. Engels 2012-től Schulz közbenjárására az EP berlini tájékoztatási
irodájában kapott munkát, méghozzá olyan szerződéssel, amelynek alapján
Brüsszelben volt a munkahelye. Az úgynevezett hosszú távú kiküldetés révén
Engels a fizetése 16 százalékának megfelelő külszolgálati pótlékhoz jutott, és
csak 2012-ben több mint 16 ezer euró értékben számolt el útiköltséget, pedig
szinte mindig Berlinben volt.
Az
EP sajtóosztálya német hírportálokon idézett közleményében azt írta, hogy a
parlamentnek "nincs tudomása munkatársak szabályellenes áthelyezéséről vagy
előléptetéséről".
A
Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) című lapnak az EP egy szóvivője azt
mondta, hogy azért alkalmazták a hosszú távú kiküldetés formáját, mert
takarékosabb megoldás volt, mint nagy számú Brüsszel-Berlin szolgálati utat
finanszírozni.
Az EP költségvetési ellenőrző
bizottságának (CONT) elnöke, Ingeborg Grässle ezt másként látja. Szerinte az
eset azt jelenti, hogy Martin Schulz hosszú távú kiküldetéshez, vagyis 16
százalékos adómentes pótlékhoz és napidíjhoz juttatta egy munkatársát, akinek
elő sem kellett vennie a bőröndjét, mert továbbra is berlini otthonában
lakhatott. "A szabályokat nem ilyen esetekre alkották" - állapította meg
Ingeborg Grässle, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa.
A
Der Spiegel felidézte, hogy a CDU és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális
Unió (CSU) készített egy "Schulz-dossziét" a volt EP-elnök kifogásolható
ügyeiről. Azonban Markus Engels és az elnöki kabinet további négy tagjának
támogatását nem politikai vetélytársak kifogásolják, hanem az EP-ben dolgozó
hivatalnokok, olyan bürokraták, akikre nem jellemző a politikai sárdobálás -
tette hozzá a Der Spiegel.
A
CDU/CSU egyelőre nem teregette ki a dosszié tartalmát, így csak néhány részlet
ismert, köztük az, hogy Martin Schulz kedvenc strasbourgi vendéglője egy
előkelő, drága étterem. Sajtóértesülések szerint a CDU elnökségében nem örülnek
annak, hogy kiszivárogtak részletek, és ugyan még nem döntötték el, hogy miként
reagáljanak az SPD támogatottságának lendületes emelkedésére, de arról már
határoztak, hogy kerülik a személyeskedést a szeptemberi szövetségi parlamenti
(Bundestag-) választás kampányában, így például nem hozzák szóba Martin Schulz
fiatalkori alkoholbetegségét, és azt sem, hogy nem tett érettségi vizsgát.
A
CSU szerint sem ilyen ügyekkel kell foglalkozni. Az SPD-s jelölt politikáját
kell támadni, és nem a személyét - húzta alá Horst Seehofer CSU-elnök, bajor
miniszterelnök a Der Spiegelnek nyilatkozva. Megjegyezte: "ugyan kinek
használna, ha arról beszélnénk, hogy melyik vendéglőbe járt Martin Schulz".
Hozzátette:
a politika tartalmi kérdéseire összpontosító kampányt kell folytatni, mert így
"a széleken lévő pártok gyengülnek és a néppártok nyernek".
A
FAS kommentárja szerint Martin Schulz a Der Spiegel leleplezései miatt első
alkalommal kényszerül védekezésre, és az EP-ből kikerült dokumentumok rendkívül
veszélyesek számára, mert felvetik azt a kérdést, hogy miként kérhet támogatást
egy politikus a - Martin Schulz visszatérő fordulata szerint - "keményen dolgozó
és szabálykövető emberektől", ha ő maga megsérti a szabályokat, és hogyan léphet
fel a politikai elitben bekövetkező változás reményének képviselőjeként, ha ő
maga is protezsálja kegyeltjeit.
A
Martin Schulz körüli médiafelhajtás és a felmérési eredmények nagy lendületet
adtak az SPD-s jelöltnek, "de mélyre zuhanhat, aki magasra száll" - tette hozzá
a FAS.
Azonban
a lap szerint az EP-elnökség idejéből származó ügyek nem alkalmasak arra, hogy
botrányt okozzanak, a többi között azért, mert az iratokból kiderül, hogy az EP
igazgatása ellenállt az elnök törekvéseinek, és azért sem, mert amikor a CDU-s
Hans-Gert Pöttering volt az EP elnöke, az uniópártok embereivel kivételeztek.
Az
tetszik nekem, hogy a jobboldal nem az embert, hanem a politikát akarja támadni.
Ám két koalíciós kormányzás között ez sem egyszerű mutatvány. Felettébb tudnám
üdvözölni, ha a mi kampányainkból is kimaradnának az olyan elemek, hogy például
„Orbán megverte a feleségét”, vagy hogy „Kósa az országút melletti parkolóban
keres magának szexpartnert”. A libásozást sem a kampányban kell elintézni, ha a
sértettek a bíróságon nem tudják.
A
pro és a kontra érvek mérlegelése után nem tudni, mi lesz a végeredmény. A meccs
jelenleg Schulz javára áll. Színre lépése óta pártjának országos választói
támogatottsága a 20-23 százalék közötti sávból 30 százalék fölé emelkedett. Egy
vasárnap ismertetett felmérés szerint már meg is előzte a CDU/CSU-t; az Emnid
adatai szerint az SPD 33 százalékon áll, ami a kutatóintézet vizsgálataiban
példátlan mértékű, 12 százalékpontos emelkedés az egy hónappal korábbihoz
képest, míg az Angela Merkel kancellár vezette jobbközép pártszövetség 5
százalékponttal 32 százalékra gyengült.
Magyar szempontból egyik jelölttől sem kell félnünk és egyikben sem lehet nagyon
bizakodnunk. Ráadásul amúgy is koalícióban fognak kormányozni.