Átadjuk-e a helyünket a tömegközlekedésben? Attól tartok, ez a szokás is eltűnőben van. Hazai felmérést nem ismerek, de egy londoni meglepett.
Surján László
Udvariasság? Hagyomány? Tisztelet?
Átadjuk-e a
helyünket a tömegközlekedésben? Attól tartok, ez a szokás is eltűnőben van.
Hazai felmérést nem ismerek, de egy londoni meglepett.
Gyerekkoromban
természetes volt, hogy az időseknek, a gyermeket váróknak átadták az emberek a
helyet a buszon vagy a villamoson. Negyven éve többet járok autóval, mint
tömegközlekedéssel, de azért elő-elő fordul, hogy inkább ezt választom.
Helyátadással nem találkozom, csak szoros kivétel képen.
Egy londoni
felmérés szerint a nők 19 százaléka inkább lehajtja a fejét, csakhogy ne kelljen
átadnia az ülőhelyét egy várandós anyának. A férfiaknak csak 14 százaléka
sunyít. Több mint kétezer emberből álló mintát vizsgáltak. Azt találták, hogy a
16-24 év közöttiek havonta legalább nyolcszor, míg az 55 évnél idősebbek
legfeljebb kétszer adnak helyet rászorulónak. A 15 és 25 ezer font közötti
jövedelmi sávban 64 százalékos volt a figyelmesség. Az 55 ezer font éves
jövedelem felett csak 42 százalék mozdult.
Az, hogy az
idősebbek kevésbé segítőkészek, az természetes, hiszen lehet, hogy ő maguknak is
nehézségeik vannak. Az viszont, hogy a nők 81, a férfiak 86 százaléka udvarias a
várandósokkal szemben, ez az én szememben igen jó eredmény. Ami a szegényebbek
körében gyakoribb udvariasságot illeti, ez is örök emberi dolog. A gazdagabb
magával van elfoglalva.
Milyen lehet
nálunk egy ilyen felmérés eredménye? Nem tudom. Mostanában sokat beszélünk
arról, hogy a nyugati emberek alól kicsúszott a talaj és Közép-Európára hárul
kontinensünk erkölcsi megújulása. Amíg valamelyik közvéleménykutató nem
bizonyítja az ellenkezőjét, addig azt hiszem, hogy legalábbis a várandós anyák
iránti tisztelet és együttérzés dolgában nekünk van mit tanulni a londoniaktól.
Várandós
anyák tisztelete túl mutat az udvariasságon. Benne van az élet és különösen az
élet továbbadásának a tisztelete.
Ha ez több mint
nyolcvan százalékos, akkor nincs nagy baj. Ha minden elmélettől függetlenül csak
megszokásból, hagyománytiszteletből történik, az is jobb, mintha megszűnne. Ez a
helyátadás közösséget teremt. Összetartozás fejez ki.
Gyakoroljuk.