"Szeretem szidni, veszélyeit, hátrányait felhánytorgatni, de csak nagy áldás nekünk az internet. Most épp azért mondom ezt, mert belebotlottam Zrínyi Miklósnak A török áfium elleni orvosság című írásába, amit diákkoromban böngésztem utoljára. Akkor is élveztem a nyelvezetét, ami ugyan fokozott figyelemre késztet, de előtanulmányok nélkül is megfejthető, s ez önmagában is sikerélmény jó negyedfél évszázad távolságból."
Jobbítsuk meg magunkat!
Szeretem szidni, veszélyeit, hátrányait felhánytorgatni, de csak nagy áldás
nekünk az internet. Most épp azért mondom ezt, mert belebotlottam Zrínyi
Miklósnak A török áfium elleni orvosság című írásába, amit diákkoromban
böngésztem utoljára. Akkor is élveztem a nyelvezetét, ami ugyan fokozott
figyelemre késztet, de előtanulmányok nélkül is megfejthető, s ez önmagában is
sikerélmény jó negyedfél évszázad távolságból.
Nem
kanyarítom a szót most arra, hogy Zrínyi horvátnak is volt olyan jó horvát, mint
magyarnak magyar. Nem nyavalygott a kettős identitáson, hanem élte azt a maga
természetességében. Erről is lehetne, és kellene is sokat beszélgetni, de most
más köti le a figyelmem: az üzenet időszerűsége.
Vegyünk rögtön a munka elejéről egy pár mondatot: „Úgy
vagyon az, meg kell vallanunk, a török erejéhez képest mi csak nyomorultak
vagyunk; de viszont ez a gondolkodás is nem kicsint árt nékünk, valaminthogy
régenten görögöknek ártott, mikor a persiaiakkal conferálták
[összehasonlították] a magok erejét, ez a gondolkodás igen mélyen vala ő nálok
begyükerezve, úgy annyira, hogy mikor a persiaiak valamelyik részére
Görögországnak hadat indítottak volna, az többi görögök szerencséseknek tartják
vala magokat, ha azonban békével maradhatnak vala. Igy lévén, persiaiak a
görögöket mind elgázolták, míg az elkerülhetetlen kénytelenség avagy desperatio*
ugy annyira görögök szívét nem keményitette volna, hogy Xerxes*
király ellen, amely annyi száz ezer embert hoz vala, kevés ezerrel ellentállának,
és annyira megverték azt a számlálhatatlan sokaságot, hogy szégyennel
gyalázattal kelle a királynak visszafutni.”
A
Medgyessy kormány idején volt, hogy Kovács László az osztrák példát állította
elénk, akiknek kancellárjuk szerint meg kellett tanulniuk kicsinek lenni. Később
ugyan Kovács egy
nyílt levélben próbálta kimagyarázni magát, de ez mit sem változtat azon,
hogy az előttünk álló problémákhoz a politikai térkép jobb és bal oldala máig
két módon áll hozzá. Minden lényeges gond országhatárokon túlmutató. Globális
veszély a klímaváltozás épp úgy, mint a Föld javainak migrációs nyomást okozó
egyenetlen eloszlása, hogy csak két példát mondjak. A baloldal csöndben hozzá
simul a többiekhez és megteszi, amit a többség gondol, függetlenül attól, hogy
az megegyezik-e például a józan ésszel vagy az erkölccsel. A másik oldal
megoldást keres és javasol. Erőt merít a múlt példáiból. Dávid ügyességétől, a
görögök bátorságától. Zrínyi bölcsességétől.
Jövőre ismét dönteni kell: melyik utat járjuk. A Zrínyi féle megoldást javaslom.
Amit senki ne merjen valami gőgös kivagyiságnak tartani. Mert igaz, leírta, hogy
egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. Volt azonban egy feltétel is ehhez
rendelve: Csak jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más rendet dolgainknak.
Jobbítsuk meg magunkat. Íme egy időszerű nagyböjti üzenet a XVII. századból.
Surján László