"Német László . . . sokat foglalkozott azokkal a kérdésekkel, amelyek ma is nyomasztanak minden hazaszerető embert. A határon túlra szakadt testvéreinkre gondolok és a minket körülvevő nemzetekre, akikkel egy hazában éltünk egy évezreden át. Miért is vágytak el? Miért is kellett ellenségévé lennünk egymásnak, és kellett-e egyáltalán?"
Surján László
Határlazító
Nem
kerek az évforduló: 116 éve született Német László. Április 18-án, a
születésnapján többször gondoltam rá, hiszen sokat foglalkozott azokkal a
kérdésekkel, amelyek ma is nyomasztanak minden hazaszerető embert. A határon
túlra szakadt testvéreinkre gondolok és a minket körülvevő nemzetekre, akikkel
egy hazában éltünk egy évezreden át. Miért is vágytak el? Miért is kellett
ellenségévé lennünk egymásnak, és kellett-e egyáltalán?
Hoz-e az egyesülő Európa érdemi közeledést, vagy marad ez a gyanakvó,
kutya-macska barátság mindörökre?
Olvasom a kommentárokat, amelyeket a magyar-szlovák közeledésről írnak az
emberek. Hú, de messze vagyunk még bármiféle megoldástól! Németh László ezen a
téren is világosan látott.
Idézek: „Kisebbségeink idegen birodalmakba ékelten élnek, s rég észrevették
már, hogy ha élni akarnak, nekik van a legtöbb okuk rá, hogy államuk kulturális,
gazdasági és politikai viszonyai közt tájékozódjanak. Mi, határokon innen élők,
beérjük a Trianon óta meghonosodott szólamokkal, várjuk a földrengést, amely
ezeket az országokat összedönti, s addig is szinte hazafias erénynek tekintjük,
hogy semmit se tudjunk róluk, még csak nyelvüket se tanuljuk meg. Olaszországnak
megéri, hogy külön keleti intézetet tartson fenn, s vaskos (igaz, nagyon rossz)
köteteket adjon ki a Duna-medence országairól, nálunk ezt az intézetet az
újságok hézagos és ferdítő tudósításai helyettesítik. Érthető, hogy így egyrészt
lebecsüljük az ellenfél erejét, másrészt nem találunk rá azokra az erőkre,
amelyek a magyart elnyomó imperialista politikával ott is szemben állnak.
A magyarságnak nincs nagyobb érdeke ma, mint hogy azokat a határokat, amelyek
népünk egyharmadát lefűzik rólunk, meglazítsa. … A Duna-vidék népei
évszázadokon át egy nagy birodalomban helyezkedtek el. A rádió … emlékeztethet e
közös múltra és közös sorsra azzal, hogy e nagy terület népei közt az ősi
kulturális nedvkeringést nyelvészeti, néprajzi, művészeti téren kimutatja.”
A
magyar rádió feladatai című írásból vettem az idézetet. 1934 áprilisában Kozma
Miklós rádió elnök hívta Németh Lászlót a rádióhoz, először tanácsadóként, majd
1934 november 1-én az irodalmi osztályt vezethette. Sajnos csak egy évig
„rádiózott”. 1935 márciusában Kozma belügyminiszter lett. … Ezzel Németh
helyzete megingott, 1935 áprilisában benyújtotta felmondását és megvált
állásától. A szomorú az, hogy a munka, amelyet Németh László felvázolt, ma is
csak részlegesen van ellátva. Hozzáértő okos embereink vannak, de a
közgondolkodás még ott tart, ahol száz éve. Programadó tehát ez az írás ma is,
és a program, amelyért síkra száll jól illeszkedik ahhoz, amit a Charta XXI
mozgalom szeretne. Az a fajta határlazítás, amelyről Németh László beszél, nem
tudható le a schengeni rendszer életbeléptetésével. Nem a határon eltöltött
várakozás, nem a vámkezelő vegzatúra az igazi elhatárolás, hanem a közös múlt
tudatának hiánya, és az, hogy egymásról tudomást sem veszünk. A határbontás
pedig annak a „nedvkeringésnek” a helyreállítása, ami valaha úgy létezett, hogy
észre sem vettük. Amíg egészséges az ember, ki foglalkozik a vérkeringéssel?
Helyre áll még nemzeti egészségünk? Magától nem fog, de tudd: rajtad is múlik.
Mindannyiunkon.