"Prinzhorn és Evola nem része az általános műveltségnek ... De Hamvas Béla olyan gondolatokat emelt ki tőlük, amelyek nemcsak helytállók, hanem mai helyzetünkben is irányt mutatók"
Kicsit sem P. C. beszéd
120
évvel születése után Hamvas Bélát olvasgatok. Egy 1935-ben írt írása felettébb
elgondolkodtat. Az egyik bekezdés csupa idézet. Nem ismerem az általa
hivatkozott szerzőket, amit a rájuk keresés feltár, inkább taszít, mit vonz. Ám,
amit Hamvas kiemel tőlük, az mintha már nem is egy olvasónapló részeként
előttünk álló néhány mondattöredék, hanem egy önálló mű, nem Prinzhorné, nem
Evoláé, hanem Hamvasé. Íme az idézet:
Prinzhorn: „az emberi személyiség, éppen úgy, mint az ember elhelyezkedése a
világban, csak vallásosan érthető meg”. A vallás pedig azt jelenti, hogy amint
Evola mondja: „Az ember feleszméljen saját életének legmélyebb gyökereire.”
Ennek a fordulatnak az eredménye: „ha egy birodalom nem szent, akkor nem is
birodalom”, „ha az állam nem áll vallásos alapokon, nem állam”, „végül fel kell
ébredni és lábra kell kapni… elemi cselekvési erőnek kell kitörnie, amely saját
tisztaságával teljesíti önmagát, készen arra, hogy a szónoklatok szennyes
kérgét, szentimentalizmusokat, moralizmusokat és religiózus képmutatásokat
összezúzza, mindazt, ami Nyugatot elárasztotta és humanizálta…” (Hamvas
Béla: Modern Apokalipszis)
Prinzhorn és Evola nem része az általános műveltségnek és nem is gondolom, hogy
ezt a hiányt pótolni kellene. De Hamvas Béla olyan gondolatokat emelt ki tőlük,
amelyek nemcsak helytállók, hanem mai helyzetünkben is irányt mutatók. A lábra
kapás a II. világháború után mintha megkezdődött volna, de a lendület alább
hagyott, s ismét a szónoklatok szennyes kérgét „élvezhetjük”.
Surján László