Miért teszem le a garast?


"Ahol folyton és egyre erőteljesebben kétségbe vonják a nyilvánvalót, ahol értelmetlenné válik a mondás is hogy „azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány”, ott igenis le kell tenni a garast az egészen nyilvánvaló dolgok mellett is."


Miért teszem le a garast?


Megérkeztek hozzánk is a nemzeti konzultáció. Minden nagykorú családtagom
kapott, csak én nem. Gondoltam, majd holnap. De nem, sőt holnapután sem, mert az
ma már tegnapelőtt.


Ekként jól jött, hogy mától az interneten is lehet felelni a kérdésekre.
Mindenkinek ajánlom. Megtakaríthatjuk a kormánynak a postaköltséget. Csak

egy kattintás ide és máris előtted a lehetőség.

Hogy a kérdések tendenciózusak, ahogy többek közt Juncker is megfogalmazta?
Igen, azok. Na és? Hogy ép ésszel nem választhatja az ember a második választ?
Persze hogy nem.

De
akkor miért választják mégis sokan? Na nem a konzultáció során, mert aki a
piacra akarja bízni a rezsiköltséget, az nem fogja kitölteni a konzultációs
kérdőívet. Az sem, aki csak hajbókolni tud mindenféle nyugati ötletnek és lenézi
a hazai elgondolásokat. Az sem, aki politikai elfogultságból abból indul ki,
hogy a kormánynak nem lehet igaza. Orbánnak meg különösen nem. Aki nem tud
kiszabadulni saját elfogultságának börtönéből, azon csak önmaga tud segíteni, a
bilincsek és a börtönajtók kulcsa ugyanis nála van, nem nálunk. Tehát vannak e
hazában olyanok, akik a második válaszra hajlanak. Igaz, kevesen. Hogy ki ne
derüljön milyen kevesen, ők nem vesznek rész az akcióban, hanem elbújnak a
nemtörődömök mögé. Majd azt halljuk tőlük: „a konzultáció megbukott”. Vagy azt:
„a többség elvetette a kormány elgondolásait”. Pedig nem. Majd jövőre kiderül.



Olvasom egy

svédországi magyar blogbejegyzését.
Tanulságos,
csak ajánlani tudom. Megtudni belőle, hogy egy szír származású keresztény már
februárban úgy vélte, hogy Svédországot is éri majd terrortámadás. Az illető
„három hónapon keresztül jött Szíriából (egyébként Magyarországon keresztül)
Svédországba, és látta milyen fanatikus iszlamisták keveredtek a tömegbe.
Olyanok, akik elől menekült várandós feleségével Szíriából. Ne legyen igaza.”


Igaza lett.


Vannak tehát olyan emberek, akik nem látnak az orruk hegyén túl. Nem kellett
zseninek lenni ahhoz, hogy előre lássuk: a tömeges illegális bevándorlásból baj
lesz. Mint minden törvénytelenségből. Sok kormány mégsem merte ehhez igazítani a
lépéseit. Látjuk a Magyarország elleni hajcihőből, hogy rövid távon nekik volt
igazuk: őket nem kezelték fekete bárányként. De látjuk az immár sokadik
terrorakcióból, hogy már középtávon sem kifizetődő ez a gyáva magatartás.
Hazájukat, polgáraik életét veszélyeztetik. A hosszú távval már nem is szívesen
foglalkozom, mert ott az európai civilizáció végét, finomabban: gyökeres
átalakulását látom. És nem kérek belőle. Most még talán megállítható a folyamat.
Igaz, amolyan szírt a habok közt módjára. Ilyen körülmények között bizony
érdemes írásba adni a nyilvánvalót. Azaz érdemes kitölteni a kérdőívet, papíron
vagy képernyőn, és letenni a voksunkat a normális mellé.


Ráadásul az egész kérdéssor olyan, hogy a válaszok nem párthovatartozástól
függenek. Ha a mai magyarországi ellenzék képes lenne egy kicsit oldani a
görcseit, ha nem abból indulna ki, hogy csípőből tüzeljen, bármit mond a
kormány, akkor saját elveinek feladása nélkül bejelölhetné az első választ
minden kérdésnél. Vegyük csak például az utolsót, az adócsökkentésről szólót.
Nem azt jelentjük ki az első válaszban, hogy adócsökkentést akarunk, ami párt
jellegű döntés volna, hiszen a baloldal annak érdekében, hogy a magára vállalt
szociális támogatásokat ki tudja fizetni, adót emel szerte a világon. Nem, a
válasz csak arról szól: itthon döntsünk az adókról, vagy mások diktáljanak
nekünk.


Ahol folyton és egyre erőteljesebben kétségbe vonják a nyilvánvalót, ahol
értelmetlenné válik a mondás is hogy „azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy
lány”, ott igenis le kell tenni a garast az egészen nyilvánvaló dolgok mellett
is.


Surján László