Matl Péter „Ötösével” c. képkiállítása elé - Bartha Gusztáv írása
Ötösével
Matl Péter „Ötösével” c. képkiállítása elé
A történész a „malenykij
robot”, a kárpátaljai magyarság számára tragikus történelmi eseménysorának
bemutatásakor az általa felkutatott és a már nyilvánosságra hozott írásos
dokumentumokra támaszkodva először az időbeli sorrendet tisztázza, majd
megnevezi, érintőlegesen bemutatja tevőleges részvevőit, végül számszerűsít. A
történetírás megkerülhetetlen velejárójának tűnik a táblázatokba rendezett
számadatsor. Ennyi és ennyi meg annyi és annyi… Körzetszám, lágerszám,
fogolyszám. A távolságból 10 km, 100 km, 1000 km lesz. Az áldozatok számából
becsült adat. Vajon pontosan hány haláleset történt: húsz, harminc vagy
negyvenezer? Az őrizettek nem számolták, számolhatták, az őrzők meg mért
számolták volna? Többük talán számolni sem tudott, csak ötösével.
Öt. A kéznek öt ujja
van, ha magasba emeled, megadod magad. Kapni egy ötöst, pofont jelent. Az
ötösével sorakozás a legteljesebb kiszolgáltatottságot. Popjáty hajnalonta,
munkába menet a lágerkapu előtt, popjáty szürkületkor, a lágerbe való
visszavánszorgáshoz. Kilépés a sorból, vagy az elmaradás azonnali, golyóáltali
halál.
A történelmi tragédiák
sajátossága, hogy átívelnek a soron következő korszakokon, és mindig van mának
szóló üzenetünk. A történész megvizsgálja állításaik hamis vagy igaz voltát, az
olvasó pedig eldöntheti, hogy a történész által megvont következtetések mennyire
helytállóak. A történésszel ellentétben a képzőművész számára az üzenetek
személyre szólóak: csak neki, csak most. Az ő dolga tehát nem a szempont, hanem
nézőpont megválasztása.
A művész választott.
Matl Péter nem illusztrálni akarja a lágerélet leírhatatlan borzalmait, hisz
maradt fent róluk fénykép és filmanyag, és nem utolsó sorban a túlélők is
megpróbálták versben, visszaemlékezésben szavakba önteni átélt szenvedésüket. A
kiállított képek fagyos, taszító színei, a lét és a nem lét határán lebegő
arctalan és testtelen emberek, számomra, mintegy mementói a hontalanságnak,
sorstalanságnak, s legfőképpen annak, hogy mennyire nap- és csillagtalanná tud
és tudhat válni az Istentől elrugaszkodott világ.
Bartha Gusztáv
Bartha Gusztáv Nagyberegből küldte a fenti sorokat, amelyekkel Matl Péternek a
Gulág emlékév alkalmából készített képeinek kiállítását nyitotta meg. Ötösével
volt a kiállítás címe, illusztrációként most öt olyan képet mutatok be,
amelyeken ez az ötös tagozódás látszik. A Gulág foglyainak ugyanis ötösével
kellett felállniuk, ötös sorokban vonulniuk. A sorból való kilépés a halált
jelentette, az őröknek ilyenkor felszólítás nélkül lőniük kellett.
A
most bemutatott öt alkotás közül az ötös tagozódás az első három képen
meglehetősen fegyelmezett, de az alakok hol egymás felé, hogy egymással hátnak
állnak, nem a katonás menetet látjuk. Mintha azt üzennék ezek az ötös sorok,
hogy a tábor rendje uralkodik a foglyokon: akkor is ötösével állnak, amikor
nincs sorakozó. A negyedik kép megerősíti ezt a benyomást. Az öt alak szorosan
együtt áll, bár egy hármas és egy kettes csoportot is alkotnak, de teljesen a
vérükbe ivódott a „popjáty”. Az utolsó kép ennek az ötös sorozatnak a
legtragikusabb képe. Egy rab már az örök hazába költözött, teste élettelenül
hever, mellette az ötös sor áll. Látszólag érzéketlenek. De a többi képen
látható szálfaegyenes tartás megdőlt, egyikük meg is roggyant. Az adott
helyzetben ennyit tudnak megmutatni a fájdalmukból.
Surján László
