Nem történt meglepetés az MSZP kongresszusán. Kőbe vésték, hogy egy életem, egy halálom, azt is Botkának ajánlom. Botka, mint a párt mondhatni teljhatalmú vezetője, erőt akart adni népének. Az ember kíváncsian várta, mivel jön elő. Most kellett volna valami olyant mondani, amire sok magyar felkapja a fejét és azt kívánja: bárcsak sikerülne neki. Ehelyett azt közölte, hogy a Fidesz nemzetgyilkos és rács mögé kerül.
Ellenzékre várva
Nem
történt meglepetés az MSZP kongresszusán. Kőbe vésték, hogy egy életem, egy
halálom, azt is Botkának ajánlom. Botka, mint a párt mondhatni teljhatalmú
vezetője, erőt akart adni népének. Az ember kíváncsian várta, mivel jön elő.
Most kellett volna valami olyant mondani, amire sok magyar felkapja a fejét és
azt kívánja: bárcsak sikerülne neki.
Ehelyett azt közölte, hogy a Fidesz nemzetgyilkos és rács mögé kerül.
Hétfőre az egyik közvéleménykutató megajándékozta az új miniszterelnök-jelöltet
legfrissebb felmérésével: népszerűsége három ponttal megelőzi Orbán Viktorét.
Azt azért megjegyezte a szakmaiság látszatára valamit adó cég, hogy Orbán Viktor
zuhanórepülése nem érintette a Fidesz népszerűségét.
Azután jött egy másik közvéleménykutató. Náluk Orbán híveinek száma épp
kétszerese Botkáénak.
Hogy az egyik cég balra, a másik jobbra húz, azt bárki állíthatja, s talán igaz
is. (Persze mindketten élénken tiltakoznának erre.) Azonban valami alapvető baj
van, ha ekkora eltérést mérnek. Jelen esetben a két mérés valójában nem
összehasonlítható. Az egyikben azt kérdezték: akarja-e, hogy X. Y. jelentős
szerepet játsszon a politikai életben? A másikban pedig azt, hogy akarja-e, hogy
az illető legyen a miniszterelnök. Nos ezt a második kérdést vesztette el Botka.
Pedig ez a felmérés még a nagy bejelentés, a kerítés rontom-bontom előtt volt. A
kerítést a magyarok 82 százaléka helyesli, 17 százaléka ellenzi, csak egy
százalék nem mond véleményt.
A
kormányoldal persze sietett a Botka nyilatkozatban talált kerítésbontási
szándékot tudatni a német lapokat nem olvasó néppel. Vájtfülűek szerint
torzítva, illetve hamisan. Annyiban igaz a kritika, hogy Botkáénak volt két
feltétele: lebontja a kerítést, ha lesz európai határvédelem és ha csökken a
migrációs nyomás. (Ez esetben ki nem bontana?) Botka tudhatná, hogy nem lehet éleset
mondani és utána árnyalni azt, mert a sajtó természete csak az erős mondást
nagyítja fel, az árnyalás az árnyékban marad. Ami a politikai téren akár
árnyékszéknek is tekinthető. Így járt Kövér László az un. köteles beszéddel, s
még hosszan lehetne sorolni a példákat.
Botka tehát kezdő politikusként a megválasztása előtti napokban (akkor adta a
Die Zeit interjút) már megbotlott, ha nem is mondom, hogy megbukott. Mindent a
maga idejében. De ugye érthető, hogy miniszterelnök-jelölti belépője után a
kormányoldalon senki nem kezdett csomagolni.
Sajnálom egyébként, hogy nincs megújulás az ellenzéki sorokban. Régóta hiányolom
az ellenzéket, mert akik most nem kormánypártiak, azok csak karikatúrái az
ellenzéknek. Fel kellene mérniük, hogy agresszív és hamis állításaik milyen
eredménnyel jártak. Semmilyennel. Ekként az útjuk a semmibe vezet. Erre persze
sokan mondják a kormányoldalon, hogy oda is valók. De egy országban, ha már
versengő demokrácia van, versenyzőknek is kell lenni. Egy erős ellenfél jobb
teljesítményre serkenti a versenytársát. Ezt sajnos nem tapasztaljuk. Ellenzékre
várunk, de félek, ugyanúgy nem jön, mint Godot sem érkezett meg, hiába várták.
Surján László