"Van tehát világjárta „öregfiú” pókunk, kinek csak saját érdeke van, amiért kegyetlenül tönkretesz bárkit és bármit. Helyi meg szerintem mindenhol van, bármilyen nemű, mert sajnos bárhol akadnak szolgalelkű suttogók és huhogók, kiknek csak egy számít: ne menjenek jól a dolgok. Nos, ilyen a világunk, ebben kell megmaradnunk embernek. És meg is maradunk. Mert mi tudunk szeretni."
Pálmai Tamás
Suttogók és huhogók
Úgy képzelem a dolgot, hogy egy - vélhetőleg
nőnemű - pók ül a sarokban és szövögeti a hálóját. Kötöget, szövöget, néha
kortyol a poharából és olykor komoran elmosolyodik. Tán ilyenkor ötli ki épp
aktuálisan leggonoszabb tervét, és nekilát újabb hálója építésének. Hogy miért
nő? Miért nem férfi? Bizonyára a fekete özvegy okozza e képzetet, azaz az a
pókasszony, mely a nász után jó étvággyal falja fel hites férjét. Elnézést a
kedves hölgy olvasóktól, mindenki tudja, nagy tisztelője vagyok a női nemnek, ám
ez a történet csak így kerek, azaz, ha a pók néni. De lesz bácsi is a
történetben. Lesz, mert a másik, öreg jószág az bizony agg fiúpók. Ki éppúgy
szítja, szövi, gerjeszti és terjeszti kiagyalt hagymázait, mint az előbb
emlegetett női társa a nyolclábú ragadozók között. Csak egyik itt ténykedik, a
másik ott. És valójában mindkettő - amellett, hogy agy - eszköz is mások
kezében.
Az első ténykedését helyben érezzük. Olykor
hihető, máskor szinte hihetetlen mendemondák, igazság magvacskákból kiinduló -
hisz ez a legjobb hazugság - sztorik, melyek karaktereket gyilkolnának,
bekennek, besároznának, bemázol-nának olyan igazi ragacsos póknyállal. S tudják,
amit sokszor és elég sokan mondanak, az egy idő után igaznak is tűnhet. A
terjesztő kispókok meg sokszor láthatatlanok. Hogy mit lehet tenni ellenük?
Becsületesnek maradni és mindig a napfényen járni, hadd lássék, nincs olvadható
vaj a kobakokon.
Ott kint meg már megmutatták magukat a szolgák,
név szerint is. Azok, kik Európa ellenében is kiálltak „soros” gazdájuk
véleményét szajkózva. Mielőtt azonban nekilátnánk a felsorolásnak két fogalmat
tisztázzunk. Az egyik a gender, mely szerint a biológiai nem (aminek születünk)
mellett van társadalmi nem is (az a nem, amit választunk). A másik az LMBTQI,
azaz a Leszbikusok,
Melegek,
Biszexuálisok,
Transzneműek,
Queerek
(azok
megnevezése, akik szexualitásukat tekintve „kilógnak” a társadalom sémáiból)
és Interszexuálisok
társasága. Most lássuk a neveket. Ulrike Lunacek, LMBTQI tag, osztrák zöldpárti
homoszexuális képviselő, aki a szép szakállas hölgy, Conchita Wurst társaságában
is feltűnik, érdeklődik a gender egyenjogúság iránt. López Alighiar, spanyol
szocialista képviselő (gender egyenjogúság). Frank Engel, luxemburgi néppárti
képviselő, (európai integráció és szabadságjogok). Roberta Metsola, LMBTQI tag,
máltai néppárti képviselő (migráció, gender egyenjogúság). Judith Sargentini,
holland zöldpárti képviselő (szabadságjogok, emberi jogok, kisebbségi jogok).
Tanja Fajon, LMBTQI tag, szlovén szocialista képviselő (menekültek jogai, gender
egyenjogúság, cigányok jogai). Marie-Christine Vergiat, Európai Egyesült
Balol-dali képviselő (gender egyenjogúság). Gabriele Zimmer, LMBTQ tag, az
Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoportjának vezetője (gender
egyenjogúság). Philippe Lamberts, Zöld frakció, hírhedt uniós föderalista. Az
alultájékozottság mintaképe, azt hiszi, hogy napirenden van Magyarországon a
halálbüntetés bevezetése. Gianni Pittella, a szocialista frakció vezetője, Soros
György nagy rajongója. Niedermüller Péter, a DK-s, Jávor Benedek, PM-s, Ujhelyi
István, MSZP-s EP-képviselő. Utóbbi kettő kivételével mindegyikük szerepel a
Soros-féle Open Society Foundations adatbázisából származó listán, mely
a „Megbízható szövetségesek az Európai Parlamentben 2014-2019” nevű kiadványból
került ki.
Van tehát világjárta „öregfiú” pókunk, kinek csak
saját érdeke van, amiért kegyetlenül tönkretesz bárkit és bármit. Helyi meg
szerintem mindenhol van, bármilyen nemű, mert sajnos bárhol akadnak szolgalelkű
suttogók és huhogók, kiknek csak egy számít: ne menjenek jól a dolgok. Nos,
ilyen a világunk, ebben kell megmaradnunk embernek. És meg is maradunk. Mert mi
tudunk szeretni.