A sikoly szóról mindig és azonnal Edvard Munch képe jut eszembe. Semmiképp nem gondolnék egy irodalmi folyóiratra. De 2004-ben lent a Délvidéken vállalták ezt az áthallást, még a borítón is, és elindítottak e néven egy folyóiratot, ami csodák csodája, de ma is él.
Surján László
Színes Sikoly
A
sikoly szóról mindig és azonnal Edvard Munch képe jut eszembe. Semmiképp nem
gondolnék egy irodalmi folyóiratra. De 2004-ben lent a Délvidéken vállalták ezt
az áthallást, még a borítón is, és elindítottak e néven egy folyóiratot, ami
csodák csodája, de ma is él.
Hihetetlen munka van mögötte, hiszen az interneten se szeri, se száma azoknak az
esteknek, amelyeket a Vajdaságban, de azon túl is szerveznek. Az írott szöveg
közreadásán túl ugyanis élőszóval is törekednek a kezdetben kitűzött célra: " az
egymagukban sikongók elefántcsonttornyainak lerombolására".
Ezzel bizony szembe mennek a korszellemmel, ahol eltűnik a közösség és csak
magában marad az ember. Nyilván látta ezt már akkor is a főszerkesztő: Sándor
Zoltán, mert kimondta: nem a világ megváltására vállalkozik, de talán
"megváltoztathatja azokat, akik készek együtt sikoltozni velük".
A
Charta XXI mozgalom is fájdalmasan tapasztalja, hogy milyen hiányosak a
Trianonban öt, azóta nyolc részre szakadt nemzetrészek egymásról való ismeretei.
A
Napút nem először tesz jelentős lépést e hiány pótlására. 2017. évi negyedik
számának címe: Színes Sikoly. A szám nagyrészét a Sikoly írásai adják: A Sikoly
rálépett a Napútra.
Isten hozta, mondhatom, és ezzel is biztathatok mindenkit, akinek fontos az
irodalom és tágabb vidéke, hogy legyen olvasója, lehetőleg előfizetője a
Napút-nak.
De
erre a biztatásra most más okom is van. Ismét jelentkezett a sikoly mellett a
Napút Charta XXI rovata, mégpedig három írással is. Kollai István és Käfer
István közreadta a decemberi Együtt az Úton konferencián tartott előadását, és
helyet kapott továbbá a Jean Monnet éremmel kitüntetett Kozma Imre atya
laudációja.
Van
még sok megemlítendő írás ebben a számban, de visszafogom magam. Legyen
meglepetés azoknak, akik kinyitják. Egy bekezdést azonban ide másolok:
Anyám édesapja Maros-Torda
megyébe vándorolt csíki katolikus székely családból származik, és
Görgényszentimrén született, amely medvéiről, Rudolf trónörökösről és
Ceauşescuról nevezetes; e két utóbbi személyiség ugyanis negatíve viszonyult a
medvékhez. Én viszont nagyon szeretem őket, van is belőlük vagy száz, főleg
plüssből.
Aki
megírja, hogy ki a fenti pár sor szerzője, annak küldünk egy ingyenes meghívót a
szeptemberi Jean Monnet estére.
Végezetül alkalmazzuk a régi Ludas Matyi reklámot: Nyugtával dicsérd a lapot!