"Vegyes érzelmekkel olvastam az Új Szó honlapján az eredetileg a hvg.hu által megjelentetett Soros György írást. Jellemző egyébként, hogy a pozsonyi Új Szó újabban lelkesen közöl minden Orbán kritikus írást, olykor a Népszava stílusában. De ez legyen az ő bajuk."
Európa
megmentése és megújítása
Vegyes
érzelmekkel olvastam az
Új Szó honlapján az eredetileg a
hvg.hu által megjelentetett Soros György írást.
Jellemző egyébként, hogy a pozsonyi Új Szó újabban lelkesen közöl minden Orbán
kritikus írást, olykor a Népszava stílusában. De ez legyen az ő bajuk.
Soros György írásának elejét minden rossz érzés nélkül és egyetértően tudtam
olvasni, ellentétben a véleménycikk második felével. Azonban erős a gyanúm, hogy
az első részben is valószínűleg egészen mást értünk ugyanazon a szavakon.
Ki
nem értene egyet azzal, hogy „Ma az Európai Uniót egyszerre kell megmenteni
és megújítani. A legfontosabb a megmentése, mert létében fenyegeti veszély. De …
nem kevésbé fontos újra megteremteni azt a támogatást, amelyet valaha az EU
magáénak tudhatott.”
Kedvemre való az is,
hogy kimondjuk: „Az eurózóna például már pontosan az ellentéte annak, ami a
célja volt. Az EU olyan, hasonló értékeket valló államok önkéntes szövetsége
volt, amelyek maguk adják fel szuverenitásuk egy részét a közös eredményekért. A
2008-as válság után viszont az eurózóna úgy alakult át, hogy a hitelező államok
diktálhatták a feltételeket az adósoknak, akik képtelenek voltak azoknak
megfelelni. A megszorítások erőltetése gyakorlatilag lehetetlenné tette a gyenge
országoknak, hogy kinőjék gondjaikat.
Ha ez így
folytatódik, kevés esély marad. Ezért kell az uniót radikálisan újjáépíteni. Az
a felülről szervező elv, amellyel Jean Monnet elindította az európai integrációt
az 1950-es években, igen sokáig kitartott. Most közös erőfeszítésre van szükség
ahhoz, hogy az uniós intézmények együttműködhessenek az alulról induló
kezdeményezésekkel, és közösen újra megnyerhessék a választók bizalmát.”
Még
Soros írásának legutolsó bekezdésének az eleje is igaz: „megtanultam, hogy a
demokráciát nem lehet külföldről szállítani. Azt a népnek magának kell kivívnia
és megvédenie.”
Soros mégis kívülről akarja megmondani, hogy milyen legyen a mi demokráciánk. A
bekezdés így folytatódik: „Csodálom a magyarok bátorságát, amivel
szembeszállnak Orbán maffiaállamának szemfényvesztésével és korrupciójával. És
reményt ad az európai intézmények energikus válasza a Lengyelországból és
Magyarországról érkező kihívásokra. Az előttünk álló út veszedelmes. De én látom
ebben a küzdelemben a lehetőséget, hogy Európa még feltámadhat.”
Egyrészt nálunk nincs maffiaállam, és nincs olyan korrupció, amilyenről az
ellenzék és Soros beszél. Hivatkozhatom
Karácsony Gergely kijelentésére: „Fideszes
korrupcióra nincs konkrét bizonyítékunk.” Akkor pedig miről beszél Soros? Ő
diktálja a fizetett híveinek a mondókát, vagy őt eteti a hamis vádakkal a
szavazóit vesztett hazai ellenzék. „A magyarok” egyébként távolról sem szálltak
szembe a kormánnyal, az a néhány, alighanem kívülről pénzelt figura, aki
politikai tényezőnek képzeli magát, a tüntetések kudarcát hangos győzelmi
jelentésekkel leplezve akarja megszolgálni a befektetett összegeket.
Figyelemre méltónak találom, hogy Soros a menekültválságról semmi lényegeset nem
mond. Ő is, mint Orbán Viktor, hiányolja a közös európai politikát. De nem
mindegy, hogy az illegális migrációnak közösen nyitunk szabad utat, vagy közösen
alkalmazzuk a vonatkozó törvényeket és közösen védjük meg a schengeni külső
határokat. Hiányolom, hogy a megújuló Európáról sincs szó, és azokról a
gondokról sem, ami a Brexitre vezetett. Hogyan reagáljon az európai közösség a
katalán önállóságra? A nemzeti kisebbségek felettébb hiányos emberi jogaira?
Meddig lehet a sok-sok problémát a szőnyeg alá söpreni?
Összegezzünk: A felülről irányított Európa okafogyott, idejétmúlt,
működésképtelen. Soros olyan Európát szeretne, amelyben az intézményekbe vetett
bizalom megerősödik. Ezek az intézmények együttműködnének az alulról jövő
kezdeményezésekkel. Jelenleg e kezdeményezések nem azok, amelyekről Soros
beszél, hanem a tagállamok azon igyekezete, hogy az Unió szabad országok
önkéntes együttműködése legyen. A felülről jövő irányítás hibáit nem lehet úgy
orvosolni, hogy csökkentjük a tagállamok beleszólását a dolgok menetébe. A
tagállamok – s ebben Sorosnak igaza van – bizonyára örömmel együttműködnek
mindenben, ami hazájuk és nemzetük javát szolgálja. De az a modell, amelyben a
nagyok diktálnak a kicsiknek, a gazdagok a szegényeknek, nem ilyen.
Hogy milyen legyen a megújult Európa? Ezt az európaiaknak kell eldönteniük, és
ebben mindenkinek egy szavazata van. Egy európai származású amerikainak lehet
véleménye, de szavazata egy sincs.
Surján László