"...nem értem, hogy miért lehetetleníti el egy egyesület munkáját, ha kiadványain fel kell tüntetnie: külföldről finanszírozott szervezet. "
Surján László
A
JÓZAN ÉSZ NEVÉBEN
Valaha külföldinek lenni rangot jelentett. Az az áru, ami nyugatról jött,
kedveltebb volt az itthoninál, a manapság egyesek által visszasírt időkben
belénk verték azt, hogy hazai, azaz vacak.
Noha ez már tűnőben van, még sem értem, hogy miért lehetetleníti el egy
egyesület munkáját, ha kiadványain fel kell tüntetnie: külföldről finanszírozott
szervezet. Nem inkább rangot ad ez a megjelölés? A Simicska házilapjává
korcsosult napilap most azon kesereg, hogy a civil szervezetekről szóló törvény
oda is üt, ahová nem akart, például az SOS gyermekfalura, ami szinte teljesen
kintről kapja az ellátást.
Árulja el már valaki, de közérthetően, hogy miben akadályozza a
gyermeknevelésben ez a rendelkezés a mindenki által tudottan kívülről
finanszírozott SOS gyermekfaluban az a tény, hogy egy közismert dolgot írásban
is fel kell tüntessenek itt meg ott.
Ennek mintájára: elképzelhető, hogy a melegek elpártolnak a Társaság a
Szabadságjogokért nevű akármitől, ha azt látják, hogy az ő szabadságukat nem
magyar, hanem külföldi pénzekkel védik?
Én
boldogan írnám ki a Charta XXI Egyesület minden felületére, hogy külföldről
finanszírozott szervezet, ha ez lenne a helyzet. Mitől fél a Helsinki Bizottság
és a többi?
Tudnék felelni erre a kérdésre, de az lenne a hiteles, ha ők értetnék meg
velünk, miért lehetetlenül el a munkájuk.