Legyőzhető-e a Fidesz? Le bizony. Csak a Fidesznél szervezettebb párt, Orbán Viktornál tehetségesebb vezető és a jobboldalinál okosabb, ígéretesebb program kell. Mit tetszettek, tisztelt ellenzékiek, 2010 óta csinálni, hogy mindezekből semmi nincs?
Surján László
Legyőzhető-e választásokon a Fidesz?
Legyőzhető-e a Fidesz? Le bizony. Csak a Fidesznél szervezettebb párt, Orbán
Viktornál tehetségesebb vezető és a jobboldalinál okosabb, ígéretesebb program
kell. Mit tetszettek, tisztelt ellenzékiek, 2010 óta csinálni, hogy mindezekből
semmi nincs?
Gondolom
sokan látták a képernyőn, hogy egy lánglelkű ifjú szinte szent hevületben
megkérdezte népét: Legyőzhető-e választásokon a Fidesz? A nép megmondta az
igazat: nem. A demokráciában ezzel be is van fejezve a dolog: ha nem, hát nem.
Hősünk
azonban abból indul ki, hogy mifelénk nincs demokrácia. Tehát a választás
szerinte nem jelent népakaratot. Hogy azt jelentsen, meg kell változtatni a
választójogi törvényt, mert a Fidesz azt a maga képére formálta.
Íme a
2010-es végeredmény. Valóban nyomasztó kormány fölény, de nem kellene
elfelejteni, hogy ez a mandátumoknak majdnem 68 százalékos tömege azon szabályok
alatt született meg, amelyek lényegét az ellenzéki kerekasztal tárgyalásokon
határozták meg.
Ezután
kétségtelenül megváltoztak a szabályok: közkívánatra kisebb lett a parlament,
megszűnt a funkció nélküli második forduló. Ugyanis ritka volt, mint a fehér
holló, hogy ne az élen álló nyerje el a mandátumot, s a kevés kivétel sem volt
képes soha megváltoztatni azt, hogy melyik oldal kormányozzon. De mi lett ennek
a „maga javára” alakított törvénynek a következménye a Fidesz-KDNP számára?
Egy
százalékkal kevesebb támogatás. Ez volna a saját képre formálás? Jobban járt
volna Orbán Viktor, ha a régi szabályok szerint mennek tovább a dolgok, mert
akkor ez az egy százalék három képviselőt jelentett volna, azaz ma is meglenne a
kétharmad. Nem, a változás értelme nem a hatalom, hanem az átláthatóbb, kisebb
parlament.
A
világmegváltó ifjak megoldási javaslata rossz. Alapvetően téves. Ő és újabban
Simicska népe az arányos, tehát a listás választást követelik. Minden
rendszernek van előnye, hátránya, szerintem a tisztán arányos rendszernek van a
legtöbb hátránya, de most nem ezeket a viszonylag jól ismert érveket akarom
sorolni. Az arányos választási rendszer nem ismeretlen nálunk, hiszen az európai
parlamentbe ezen szabály szerint választunk képviselőket. Eddig háromszor tettük
ezt: 2004-ben, 2009-ben és 2014-ben. Az eredmény 52,73 (Fidesz és MDF), a
másodikban már az MDF nélkül (Fidesz-KDNP) 56,36, a harmadikban pedig 51,48
százalék, ez utóbbi a lehetséges mandátumok több mint 57 százalékára volt elég.
Magyarán a közvéleménykutatásoknál sokkal reálisabb képet adó tényleges
választásokon a Fidesz-KDNP arányos rendszerben is győzedelmeskedett.
Ismeretes, hogy a listás választásokat lehet legjobban közvéleménykutatásokkal
megbecsülni: tessék megnézni az adatokat, kiderül, hogy ezzel a változással
sincs sok esélyük, igaz a kétharmadra sincs remény.
Ha az
ellenzék ki akar kerülni abból a politikai gödörből, amibe került, először
önmagára kellene néznie, s a hibát az értelmes politika hiányában találni meg,
nem a választási rendszerben. Minden rendszer jó. Ha a szabályok mindenkire
egyformán vonatkoznak, akkor demokratikus is.
Legyőzhető a Fidesz? Le, ha van nála szervezettebb párt, Orbánnál jobb vezető és
egy ígéretes program. Mit tett az ellenzék 2010 óta, hogy mindezekből semmi
nincs?