"Tegnap kaptam kézhez az Aracs, a délvidéki magyarság közéleti folyóiratának 2017-es évfolyamának második számát. Mindig nagy izgalommal veszem kézbe, mert sok írása olyan történelmi eseményeket mutat be, amikről korábban beszélni sem lehetett." - Kabdebó Lóránt írása
Kabdebó Lóránt
Történelmi tanulságok
(Az Aracs
folyóirat ezévi 2. számában)
Tegnap kaptam kézhez az
Aracs, a délvidéki magyarság közéleti folyóiratának 2017-es évfolyamának második
számát. Mindig nagy izgalommal veszem kézbe, mert sok írása olyan történelmi
eseményeket mutat be, amikről korábban beszélni sem lehetett. Talán szűk
szaktörténészek ismertetése és az ottlakók néma kétségbeesése tudott volna hírt
adni, de eddig se ott, se itt beszélni sem lehetett róla. Most is két téma
döbbentett meg.
Az egyik folytatja a
folyóirat utóbb rendszeressé váló közleményeinek sorát, amelyben a háború-végi
partizán-akciók szörnyű emlékezetét tárja fel, összekapcsolva a vidék
magyarságának korábbi történetével. Én is ezeket az írásokat ajánlom olvasóim
figyelmébe. Erdei Iván Márk Fogyatkozó magyar világ a Torontál legdélebbi
városában, Gyémánt Richárd Francia települések a Bánságban: Károlyliget,
Szentborbála és Szenthubert, Hetzmann Róbert Jeltelen tömegsír a
Szerémségben.
Valamint egy másik,
napjainkban is oly igen fontossá váló témát, a keresztény ökumenét érintő
kérdést tárgyaló cikket is figyelmesen olvastam: Diószegi György Antal Szent
László királynak és leányának, Szent Piroskának az értékvilága a görög
kapcsolatok fényében című írását.
Hogy olvasóink miként
juthatnak hozzá a folyóirathoz? Ha másként nem, a következő szám megjelenése
után (a számaik évente négyszer jelennek meg, március 15-én, júniusban – mondjuk
június 4-én –, augusztus 20-án és október 23-án, tehát háromszor
nemzeti ünnepeink alkalmából) az interneten is olvasható a
www.aracs.org.rs
honlapon.
Nekem szerencsémre, mindig
megküldi barátságunk okán a lap főszerkesztője, a Horgoson élő Bata János, és én
kézhezvétele után mindig visszaigazolom (megérkezett!), de gondoskodását
viszonzom is, rövid véleménnyel az éppen legújabb számról. Ezúttal is így
történt. De közben arra gondoltam, hogy felfedezéseimet olvasóinkkal is
tudatosítom, és a kíséretül az elküldött „igazoló levelet” is közlöm.
Kedves János! Mindig
tanulok valamit belőletek. Az úgy látszik nagyszerű szabadság, hogy
megírhatjátok, mindegyik számban, hogy milyen veszteségek érték a Bánságot a
partizánok rémuralma alatt. Sajnos, itthon, 56’ miatt is, illúziók élnek Titóval
kapcsolatban. Részletezzétek is. Leltározzátok fel! Itthon ezt már rég
elkezdték, a "hideg napokkal". Amire nem jött meg, akkor, sajnos a válasz. De
amit megtanultam most az egyik cikkből: hogy a török hódoltság után, a
felszabadítás nem a magyarság felszabadulása lett. A Habsburgok elvágták a
térséget a magyaroktól. És most olvasom nálatok, hogy ki is voltak onnan tiltva
a magyarok. Most értettem meg, hogy miért veszhetett el ez a vidék a számunkra.
Lehet, hogy szaktörténészek ezt mind tudták. De az olvasókkal is tudatosítani
kellett.
A másik pedig. Szent
László! István már ökumenés szent. Az ortodoxok is elfogadták. De Lászlót miért
nem, ha a lánya maga is ortodox szentként tisztelt. És külön is érdekes ez az
érzékenység továbbvezetése a tordai országgyűlésig, az ökumenére való hajlamig.
Nem tudom, ez mennyire megalapozott sejtés. De nagyon elképzelhető és
szimpatikus. Erdély a magyar Svájc a történelemben visszafelé is kimutatható.
És még a helyi irodalmi
hagyományok ápolása (egy fiatalon elhalt magyar költő, Podolszki József
emlékezete)! És Oláh Katalin Kinga művészetéről (Szakolczay Lajos írása,
és a csodálatos színes képmellékletek)!
Üdv, szeretettel, L-t.