"Mészáros most idézett cikkében nem tért ki a kortársak által „tót impériumnak” nevezett felső-magyarországi régió ezredeinek vizsgálatára, de már az áttekintett adatok is egyértelműen bizonyítják, hogy a magyarok együttélése az ország nem magyar ajkú lakosaival valódi sorsközösség volt, ezt a hazát együtt építettük és érte együtt véreztünk. Vállvetve oldottuk meg a feladatokat. "
Surján László
Vállvetve vagy megvetve?
Mivel megbékélést szeretnénk magunk és szomszédaink között, gyakran hivatkozunk
arra, hogy jó nyolcszáz éves gyakorlatunk van a békés egymás mellett élésben,
sőt a valós együttélésben is. Mások ezt tagadják, annak ellenére, hogy nincs
tudomásuk etnikai alapú feszültségről a honfoglalást követő évszázadokban.
A
nem tudás nem bizonyíték. Olyan adatokra van szükségünk, amelyek az együttélés
zavartalanságát tanúsítják, s egyben mind a magyar, mind az érintett nemzet
közvéleményében egymás felé fordítják a szíveket. Ilyen ismeret például a
szlovákok részvétele a kuruc hadseregben. Hogy a ruszinok ott álltak Rákóczi
mellett, azt minden magyar tudja. A szlovákokról kis túlzással azt mondhatjuk,
senki.
Käfer István ugyan kimutatta, hogy a kuruc dalok ott élnek Felső Magyarország
nem magyar lakosainak is az ajkán, még magyar-szláv vegyes szövegű nóták is
ismeretesek, de a nagyközönséghez nem jutott még el ennek a híre. Sőt, amennyire
én tudom, ez a szlovákok számára is meglepő adat. Ettől még tény, de mit ér,
amíg nem formálja a közgondolkodást?
Jánosik kuruc voltát is csak kevesen ismerik, az pedig, hogy voltak egész kuruc
ezredek, amelyek szlovák katonákból álltak, hihetetlen információ sokaknak.
Pedig Mészáros Kálmán 2014-ben megjelent II. RÁKÓCZI FERENC SZLOVÁK KATONÁI című
alapos közleménye cáfolhatatlan adatokkal szolgál. Az alábbi adatok ebből a
műből származnak. (Mészáros, Kálmán: II. Rákóczi Ferenc szlovák katonái. A
nemzetiségi, származási adatok kutatásának lehetősége a kuruc
mustrajegyzékekben. In: Doba kuruckých bojov / Prešov : Vydavateľstvo Prešovskej
univerzity, 2014 s. 145-153.)
Az
eperjesi egyetem kiadványában megjelent tanulmány leszögezi, hogy „Nemzetiségi
megoszlás tekintetében a kuruc hadsereg alapvetően a hazai társadalmat képezte
le. Csupán a horvátok, a szerbek és zömmel az erdélyi szászok álltak szemben a
szabadságharccal.” A figyelmünk most a szlovák részvételre irányul.
Mészáros tanulmányából tudjuk, hogy Radics András brigadéros, kassai parancsnok
reguláris gyalogezredének összeírói (1706. augusztus 18-án) nem csak a
nemzetiségi, hanem az ország, illetve a Német-római Birodalomból jöttek esetén
tartományok szerinti származási adatokat is rögzítették. Az ezred állományának
(854 fő) 57%-a volt magyar (490 fő) és 20%-a külföldi (171 fő, köztük 38 cseh,
41 lengyel, 28 sziléziai, a többiek vegyesen az osztrák örökös tartományokból, a
birodalomból és Európa más országaiból). A fennmaradó 23%-on a hazai
nemzetiségek osztoztak, s közülük a szlovákok tették ki a legnagyobb hányadot,
17%-ot (142 fő). A többi (német, román, „orosz”, azaz ruszin) nemzetiség
külön-külön 1 - 3%-ot ért csak el, s 5 „erdélyi” és 1 cigány hadfit is találunk
a névsorban.
A
szlovák részvétel szempontból még érdekesebb Winkler ezredes alakulatának
tabellája, amely az 1708. május 14-én és a következő napokban lezajlott
hadiszemle adatait tartalmazza. Az alakulat az ezredtörzzsel együtt 626 főt
számlált, s ebből 597 fő nemzetiségét is összesítették. Közöttük 569 volt
szlovák (Slavus), 14 német (Germanus), 7 morva (Moravus), 4 magyar (Hungarus) és
3 cseh (Bohemus). Tehát a szlovákok tették ki az alakulat több mint 95%-át. Az
alábbi kép a Winkler alakulat tabellájának egy részlete.
Mészáros most idézett cikkében nem tért ki a kortársak által „tót impériumnak”
nevezett felső-magyarországi régió ezredeinek vizsgálatára, de már az
áttekintett adatok is egyértelműen bizonyítják, hogy a magyarok együttélése az
ország nem magyar ajkú lakosaival valódi sorsközösség volt, ezt a hazát együtt
építettük és érte együtt véreztünk. Vállvetve oldottuk meg a feladatokat. Nagy
hiba volt, hogy ebből az együtt dolgozásból egymás legyőzésének vágya, sőt a
másik megvetése lett. Bár ez a helyzet jelentősen javult, az egymás iráni
negatív érzések még egyértelműen jelen vannak mind a magyar, mind a szlovák
társadalomban.
Próbáljunk meg eljutni egymás megvetésétől a feladatok vállvetve való
megoldásáig!