"Azaz élvezd, használd ki az időt, minden napnak szakítsd le a virágát! A sokkal közismertebb "élj a mának" ferdítés-fordítás egy eléggé hedonista, azaz csupán a materiális, anyagi élvezetekre fókuszáló félrefordítása a szólásnak. A kifejezés maga, Horatiustól ered, és eredetileg annyit jelent, hogy "szakítsd le a napot", magyarosabban "használd fel a napot", ami azt jelenti, hogy minden napodnak legyen meg az értelme, ragadj meg minden lehetőséget, és élvezd a jelen pillanatot."
Pálmai Tamás
Carpe diem!
Azaz élvezd, használd ki az
időt, minden napnak szakítsd le a virágát! A sokkal közismertebb "élj a mának"
ferdítés-fordítás egy eléggé hedonista, azaz csupán a materiális, anyagi
élvezetekre fókuszáló félrefordítása a szólásnak. A
kifejezés maga, Horatiustól ered,
és eredetileg annyit jelent, hogy "szakítsd le a napot", magyarosabban "használd
fel a napot", ami azt jelenti, hogy minden napodnak legyen meg az értelme,
ragadj meg minden lehetőséget, és élvezd a jelen pillanatot.
Egy hozzám nagyon-nagyon közel álló
„felebarátomnak” ezt mondta a professzor a kemoterápia megkezdése előtt. És e
szerint élték eddigi életüket testi-lelki jó barátaim is, akiket csak az élő
csodaként emlegettünk, ahogy a feldolgozhatatlant feldolgozva élvezték minden
maradék közös napjuk minden percének minden gyümölcsét. Ők mindannyian tudták,
hogy a carpe diem azt jelenti, hogy
használd ki az adott napban rejlő lehetőségeket, és nem azt, hogy másokra és
magadra tekintet nélkül, a holnappal egyáltalán nem törődő botor vadként rohanj
és öklelj a világban, feléld az erőforrásaidat, és ne foglalkozz a jövővel. „A
carpe diem modern kisöccse, YOLO (You Only Live Once – csak egyszer élsz) még
durvább takarózás, hiszen sokan agyament, balesetveszélyes, sőt, törvényszegő
döntéseiket igazolják vele.” Mert ugye, egyszer élsz ugyan, de nem mindegy, hogy
hogyan, és meddig.
Jó dolog tehát a carpe diem, de csak akkor
valóban pozitív a hatása, ha a jelen mellett megjelenik a múlt és a jövő is.
„Mert milyen lenne az élet, ha csak a jelen létezne. Ha nem lenne tapasztalat,
és nem lenne tervszerűség sem. Ha a pillanatnyi vágyak és érzések vezérelnének
minket, ha csak a ma lenne a fókuszban. Nem törődnénk sem az előzményekkel, sem
a következményekkel.”
Miért is olyan vágyott dolog csak a jelenben
élni? Mert valójában a szorongásmentességre vágyunk -
írja egy pszichológus. Szerinte „a szorongás félelem, melynek megértése egy
életen át tart, a vele való békés együttélés kulcsa, hogy bedolgozzuk,
befogadjuk a mindennapi életünkbe. A szorongás sokszor nem gondolatok formájában
jön elő, hanem testi tünetek mögé bújik. Mivel ez kellemetlen, mindent
megteszünk, hogy leküzdjük. De eltüntetni sosem hagyja magát, mert akkor
megszűnne a létezés értelme is, hiszen a szorongás energiája maga a félelem a
megszűnéstől. Ez sok esetben segít abban, hogy a veszélyes helyzeteket
elkerüljük, energiát ad ahhoz, hogy megoldjunk egy-egy konfliktust.”
Visszatérve a
címbeli szólásra, az élj a mának, tulajdonképpen egy romboló félrefordítás, mert
a helyes valójában az „élj a mában!”
Apró eltérésnek tűnik, mégis óriási különbséget rejt. Ha valaki csak a mának él,
az tagadja a holnapot, nem törődik vele. Horatius szerint az ember szenvedésének
forrásai, hogy olyan dolgokra vágyakoznak, amiket el nem érhetnek, és olyan
bajokat akarnak elkerülni, amik elkerülhetetlenek. A holnap nincs a
hatalmunkban, egyedül a most az, amit irányítani tudunk, amiről dönthetünk, a
többi csak reménység. De ez a pillanatban élés sokkal több (meg sokkal
nehezebb), mint a gyönyörök hajszolása. Ez azonban nem a holnap elutasítása. A
kulcs itt az ember jelenben való léte és a jövőben élése közt található. Mindez
arra ösztönöz, hogy a légy készen: tegyél meg mindent, ami szükséges, és
lehetséges. A pillanatra figyelj, mert az a tiéd.
Carpe diem! Ez a mondat nem az élet léha élvezetére buzdít
bennünket tehát, hanem sokkal inkább arra, hogy kihasználjuk a lehetőségeket.
Például a találkozásokét. Azt, hogy ne bánkódjunk később sem, hogy valamit
elmulasztottunk. Akik már nincsenek közöttünk, azok lelkét a temetőben
simogathatjuk meg. De akik élnek, azokkal még itt élhetjük meg, együtt a
lehetséges perceket. Mert nem tudhatjuk, kinek mennyi adatik.