Meg kell védenünk ... emberi jogainkat magunk és utódaink érdekében. Ehhez azonban megfelelő ismeret is kell: a cikkben említett két joganyagot mindenkinek ajánlatos elolvasnia.
Surján László
Ismerjük meg az emberi jogokat
2017. június 13-án este, magyar idő szerint 23 óra 03 perckor jelent meg a Daily
Mail internetes oldalán a hír, hogy
bezárás fenyegeti a londoni Vishnitz leányiskolát,
hacsak nem veszi be a tantervébe a homoszexualitásra és a transgender állapotról
szóló oktatást. Ez az iskola 3-10 éves korú leánygyermeket oktat. Ortodox zsidó
iskoláról van szó, ahol a haredi zsidó tradíciónak megfelelően nincs koedukáció.
A tanfelügyelőség 2013-ban különösen is dicsérte az iskola vallásos szellemű
nevelését, de most ultimátum szerűen követeli az oktatásnak a zsidó felfogással
ellentétes átalakítását.
Sok példát lehetne hozni sok
országból és sok más vallást, felekezetet illetően. Ez a konkrét eset és a többi
hasonló arra kell késztesse az emberi jogokért kiálló összes szervezetet,
közöttük minket, magyar kereszténydemokratákat, hogy hívjuk fel a hazai és az
európai nyilvánosság figyelmét azokra az alapvető emberi jogokra, amelyeket az
utóbbi pár évben mintha mindenki elfeledett volna.
A brit hatóságnak ez a lépése
ugyanis ellentétes az
Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
18. cikkével, amit szó szerint idézek:
„Minden
személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a
jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát,
valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind
a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben
oktatás,
gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.”
A
vallásos zsidó iskola tanrendjébe való beavatkozás sérti továbbá a 26. cikk 3.
pontját is, ami szerint „A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a
gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában.”
Ezt
a nyilatkozatot az ENSZ 1948 december 10-én fogadta el, s ez a nap 1950 óta az
emberi jogok napja. Az Emberi Jogok Világkonferenciája 1993-ban Bécsben
kimondta, hogy az Állam kötelessége előmozdítani és védeni az össze emberi jogot
és alapvető szabadságot, függetlenül az illető állam politikai gazdasági vagy
kulturális rendszerétől. Ezért, de azért sem állíthatja senki, hogy az idézett
pontok elavultak, mert az
Európai Unió Alapjogi Chartája a 14. cikk 3.
pontjában így fogalmaz: „Az
oktatási intézmények demokratikus elvek figyelembevételével történő alapításának
szabadságát, valamint
a szülők azon
jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai
meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak, tiszteletben kell tartani
az e jogok és szabadságok gyakorlását szabályozó nemzeti törvényekkel
összhangban.”
E
jogok érvényesülésének mértéke országonként változó, amint megsértésük
következményei is. Fel kell emelnünk szavunkat viszont azok miatt a tendenciák
miatt, amelyek nem e jogok kiteljesedését, hanem épp eltüntetését segítik.
Az
egyértelműen meghatározott emberi jogok semmibevevése mellett megfigyelhető egy
másik tendencia. Néhány olyan dolgot, amelyek soha nem szerepeltek az emberi
jogokat kodifikáló anyagokban egyesek a közbeszédben előszeretettel emberi
jogként sulykolnak. A lakóhely szabad megválasztása például csak saját országon
belül emberi jog. Soha nem döntött senki arról, hogy a terhesség megszakítását
emberi jognak kell tekinteni. Természetesen a jog sem kőbe vésett,
változtathatatlan szabályrendszer. Maga is fejlődik, alakul, próbál felelni az
egyes korok korábbitól eltérő kihívásaira. De ne feledjünk két fontos elemet.
Amikor egyetemes emberi jogokról beszélünk, akkor az ember természetével
kapcsolatos alapvető jogokra gondolunk, amelyek minden korban minden embert meg
kell(et volna) illessenek. Amennyiben az eddig ilyennek elismertek mellett
valami új elgondolás születik, az nem sértheti a már meglévő, egyetemesnek
ismert jogokat.
Külön kell egyszer foglalkozni az emberi jogok megsértésnek büntetésével. E
jogok túl gyakran sérülnek napjainkban. Ki gondolt a II. világháború után arra,
hogy a rabszolgaság tilalmának kimondása nem elegendő, hanem elrettentő
büntetést is kell hozzá kapcsolni? Közös szégyenünk, hogy Európában modern
formában ismét van rabszolgaság: az irataiktól megfosztottak
kényszer-foglalkoztatása, akár nehéz fizikai munka, akár prostitúció céljából.
Meg
kell védenünk tehát emberi jogainkat magunk és utódaink érdekében. Ehhez azonban
megfelelő ismeret is kell: a cikkben említett két joganyagot mindenkinek
ajánlatos elolvasnia.