"Nagyon sok adat áll rendelkezésre, és politikusaink előszeretettel fognak rájuk hivatkozni a következő hónapokban. Ahhoz, hogy reális képet tudjunk alkotni, nem elég azt kimondani, hogy hányadikak vagyunk egy bizonyos paraméterben. Látni kell, hogy merre tartunk. Hogy félig üres vagy félig teli a pohár, az jórész azon múlik, hogy korábban üres volt, vagy épp tele."
Kiáltás hiteles sajtóért.
Ismeretes egy bukott politikusunk mondása egy hazugságon kapott illetőről: Nem
hazudott, csak nem tárta fel az igazság minden részletét.
Kár
lenne nevesíteni a történetet, aki emlékszik, emlékszik, nem akarok hírverést az
illető körül. De a napi sajtóból mondok egy megfontolásra érdemes példát arról,
hogy az igazság egyes részeinek fel nem tárása mennyire megcsalhatja a gyanútlan
olvasót.
Az
egyik sokak által, magamat is beleértve, objektívnek tartott rádió internetes
oldalán olvasom: Lesújtó jelentés Magyarországról.
A
szövegből kiderül, hogy miről van szó: A bérköltségük alig felét kapják
kézhez a magyar munkavállalók. Az OECD adóék-rangsorában Magyarország a
harmadik, Belgium és Németország után. A családosok terhei viszont itthon
csökkennek.
A
hír minden mondata igaz.
Egy
másik orgánum, egyik napilapunk internet oldala, is szerepelteti a témát:
Élvonalban az adópolitikánk.
Magyarországon csökkent a legnagyobb mértékben az egy főre jutó adó mértéke az
uniós tagállamok között az elmúlt hét év során – mutat rá frissen publikált
kutatásában az Epicenter nemzetközi agytröszthálózat francia tagja, az Institut
Économique Molinari.
A
számok nyelvén folytatódik a közlés: Míg 2010-ben egy átlagos magyar dolgozó
bérének 59,37 százalékát tették ki az adók és járulékok, addig idén már csak
50,88 százalékát, vagyis az elmúlt hét év alatt hazánkban 8,49 százalékkal
csökkent az adók mértéke. Ezzel az uniós lista élén vagyunk, a rangsorban
utánunk következő Dániában ennek csak majdnem a felével, 4,34 százalékkal
csökkentek a közterhek. A dobogó harmadik helyén Hollandia áll, 3,43 százalékos
csökkenéssel.
Ennek a hírnek is igaz minden mondata. Miért van, teszem fel a költői kérdést,
rossz kedvem az elsőt olvasva, és miért tölt el jó érzéssel a második? Ez a
szerkesztők hozzáértése. Mert egyikük sem tárta fel az igazság minden részletét.
Ezzel egy nagyon fontos ponthoz érkeztünk. Nagyon sok adat áll rendelkezésre, és
politikusaink előszeretettel fognak rájuk hivatkozni a következő hónapokban.
Ahhoz, hogy reális képet tudjunk alkotni, nem elég azt kimondani, hogy
hányadikak vagyunk egy bizonyos paraméterben. Látni kell, hogy merre tartunk.
Hogy félig üres vagy félig teli a pohár, az jórész azon múlik, hogy korábban
üres volt, vagy épp tele.
Az
elsőnek említett híradás erre a dinamikára nem tért ki, ezáltal lett az igaz hír
mégis félrevezető. Kitért viszont egy olyan tényezőre, amit a második nem említ:
a családi kedvezményekre. Ezeket viszont csak elnagyoltan említi, érdemes
megnézni az OECD eredeti anyagát. Az OECD elemzés az egy keresős két gyermekes
családok adóterheit elemzi, ez nálunk 33,7 %, ami a szervezeten belül a 11 hely.
A magyar családpolitika a harmadik gyermektől válik igazán nagyvonalúvá, de
erről az OECD nem közöl adatokat. Az viszont kiderül, hogy ebben a
családmodellben az OECD átlag 26,6, ami azt jelent, hogy a magyar
családtámogatás messze nem kirívó és a jövőben van lehetőség a tovább lépésre.
Van
azonban ebben a híradásban egy teljesen hamis mondat is: A legutolsó, 2015-ös
felméréshez képest hazánk egy helyet lépett előre - azaz rontott - a rangsorban,
amely versenyhátrányt jelent a hazai gyártóknak. A rangsort illetően itt sem
hazudnak, de a hozzáfűzött magyarázat finoman fogalmazva is tévedés. Az adóék
egy százalékérték. A vállalkozó számára a versenyképességet nem csak a
bérköltség belső megosztottsága, hanem tényleges nagysága jelenti. A munkaerő
átlagára az OECD országokban összehasonlítható árakon számolva (PPP) dollárban
50 214. Magyarországon 32930, a lengyeleknél 31931, míg a szlovákoknál 29981
dollár. Az Unión belül szabad mozgás kikényszeríti a bérek emelését, ami
kétségtelenül versenyhátránnyal jár. Épp ezért, ha versenyképesek akarunk
maradni termelékenység növekedést kell elérnünk. Ez azonban már egy másik
történet. Most maradjunk annyiban, hogy bármilyen az ország működésére vonatkozó
adatot az idő függvényében szabad csak értelmezni, de nem árt azt sem
megemlíteni, hogy hol állunk nemzetközi összehasonlításban.
Nem
árulom el az idézett orgánumok nevét, mert nem róluk, hanem egy jelenségről
akartam írni. Amúgy mindkettőjüket becsülöm, bár az említett cikkek címe
mindkettőjüknél kissé bulvárosra sikeredett. Az azonban tény, hogy a bérek
adóztatása dolgában tisztán látni csak a két cikk együttes elolvasásával lehet.
Milyen jó lenne, ha ehhez nem kellene két forrás.
Surján László