Újsághír 2017. július 15-én: Potápi Árpád államtitkár 56-os emlékművet avatott Újiregen
Ünnepnapokról hétköznapon
Újsághír 2017. július 15-én: Potápi Árpád államtitkár 56-os emlékművet avatott
Újiregen
Számos olyan településünk van, ahol a nemzeti ünnepet közönséges munkaszünetént
kezelik. Nincs még egy iskolai ünnepély sem, vagy ha igen, még
munkaidőben, hogy a szülőket
ne „zavarja”. Való igaz, tartalmatlan beszédeket hallgatni, hamis
énekszóval
bosszantani a nagyérdeműt, nem vonzó program. Mégsem jó ez így. Könnyebben
megértjük, hogy az ünnep önmagában vett érték és a nemzet felemelkedésének
része, ha átlépnünk a határon túlra.
Beke György: Ágyúgolyó a parókia falába című, 1993-ban az Irodalmi Szemlében
megjelent cikkének elejét idézem:
„Úgy
érzékeltethetem igazán a felvidéki '48-as emlékünnepségek hangulatát, ha idézem
a pozsonyi Szabad Újság
első
oldalas szalagcímét: Magyar ünnep New Yorktól a Székelyföldig. A Felvidék
magyarsága a
"bársonyos forradalom" óta kezdi kiegyenesíteni a derekát, felemelni a fejét.
Feláll a
vádlottak padjáról, amelyre — Dobos László hasonlata szerint — Trianonban és az
1945 utáni magyarüldözések során ültették. A városi és falusi emlékhelyeket
koszorúk borították el megint, mint a nemzeti szabadság rövid időszakaiban.
Ünnepi beszédek idézték a felvidéki tájakról sokáig száműzött magyar történelmet
Magyarbődön, ahol a kassai csatában elesett 200 honvédet temették el, Losoncon,
Rimaszombatban, Ipolyvarban, Füleken, Kassán és nyilván Pozsonyban, ahol egy
magyar miniszter, Surján László is koszorúzott.”
Március 15-e, augusztus 20-a, október 23-a. Harmad évenként egy alkalom, hogy
átérezzük a nemzethez tartozást. De leszűkíthetjük-e ezt mindössze három napra?
A nemzetet ünnepelni az évfordulókon kell, a nemzetben gondolkodni, érette
cselekedni: minden nap. Ma is. Ezért helyes, sőt dicséretes, ha nemcsak az
évfordulókon emlékezünk például 56-ra. Ahogy történt ez a hét végén Újiregen és
Sóshartyánban is.
Surján László