"Miért ez a nagy igyekezet Európába? Aki erre egyetlen szóval felel, biztosan téved, mert az indokok sokrétűek. A közbeszédben ki-ki hozzáállásának megfelelően menekültekről, bevándorlókról vagy épp népvándorlásról beszél. "
Surján László
Bevándorlás a bűnözés melegágya
Miért ez a nagy igyekezet Európába? Aki erre egyetlen szóval felel, biztosan
téved, mert az indokok sokrétűek.
A
közbeszédben ki-ki hozzáállásának megfelelően menekültekről, bevándorlókról vagy
épp népvándorlásról beszél. Hozzá szoktuk tenni, hogy ezeket az embereket
úgyszólván lehetetlen egymástól megkülönböztetni, ezért roppant nehéz a
megfelelő bánásmódot is meghatározni.
Elő-elő kerül ugyan, de nem látszik, hogy a tagállamok vagy Brüsszel elég
komolyan foglalkozna a migrációs jelenség és a bűnözés kapcsolatával. Pedig a
menekült ideális pénzforrás a bűnözők számára.
A
legtöbb szó az embercsempészekről esik, s ellenük már van, ha nem is
nagyon hatékony fellépés. E csempészeknek különleges csoportja humanitárius
megfontolásból segíti a csempészek munkáját a Földközi tengeren: átveszi és
biztonságos hajókon célba juttatja a lélekvesztőkön akár vízbe fulladásra ítélt
menekülteket. Ők nem kérnek pénzt a menekülőktől, tehát nem valódi
embercsempészek, de tevékenységük a csempészeknek is segít, nemcsak a
menekülőknek.
Ezen kívül egyre nyíltabban esik szó a rabszolgaságról. A jogilag
rendezetlen státus, a törvénytelen állapot kiszolgáltatottá teszi az embereket,
akiket hol fizikai munkára, azaz valódi rabszolgaságra, hol prostitúcióra
kényszerítenek.
Az
Egyesül Nemzetek migrációval foglalkozó szervezete most egy harmadik változatot
is talált. Főleg afrikai menekültekről van szó, akiket embertelen körülmények
között fogva tartanak, például még Líbiában, és a facebook segítségével üzennek
otthon maradt hozzátartozóiknak, hogy rokonuk életéért cserébe 8-10 ezer dollárt
fizessenek. Ezek a végtelenül szívtelen emberrablók jól tudják, hogy a
családi összetartás kipréseli még a legszegényebbekből is a válságdíjat. A
köztudatban az emberrablás a tehetős családokat veszélyezteti. De ezeket a
családokat óriási rendőri erők védik, ha esetleg ki is fizetik a válságdíjat, a
nyomozás tovább folyik és a lebukás veszélye nagy. De ki tartja számon a
menekülteket?
A
végére hagytam az engem leginkább felháborító bűnözési formát, a
szervkereskedelmet. A transzplantáció a modern orvostudomány egyik diadala.
Az élő donoros változat az emberek közötti szolidaritás felemelő példája.
Számomra hihetetlen, hogy akadnak orvosok, akik nem foglalkoznak a donor szerv
eredetével, sőt lelkiismeretlenül megrendelik a megfelelő szervet a gátlástalan
bűnözőktől, tudva vagy nem tudva, hogy a gazdag ember életének meghosszabbítása
kedvéért, pontosabban a gazdag ember pénzéért valakit valahol a világban
megölnek. A menekültek eltűnése kinyomozhatatlan, a szervkereskedők számára
ideális ez a mostani migrációs helyzet. Sokáig hittem, hogy ez csak regényben
létezik. Minden jel szerint tévedtem.
Vannak olyan facebook oldalak, ahol a menekültek beszámolnak hányattatásaikról.
Nem akarom most az összes drámai fordulatot ismertetni, csak egy elemet említek,
amellyel több beszámolóban találkoztam. „Egy idegen mondta, hogy érdemes
elindulni, mert kilátástalan helyzetünkből Európa jelenti a szabadulást.” Ezeket
az „idegeneket”, valójában felhajtókat, valakik megszervezik és fizetik.
Szívesen adnám oda őket az emberrablóknak cserébe a már elfogottak életéért.
Ha
Európa tenni akar valamit a menekültkérdés megoldása érdekében, ezen bűnöző
csoportok felszámolását okvetlenül fel kell vegye a tennivalók listájára. Sürgős
jelzéssel.