"Mi valójában a Minority Safe Pack, azaz a Kisebbségvédelmi Mentőöv nevű európai polgári kezdeményezés? Aki aláírja, az fölkéri az Európai Uniót: növelje a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmét és támogassa az Unió kulturális és nyelvi sokszínűségét. A sokszínűség szó máris eltántorít egyeseket, de kérem, ne tegyék."
Célba ér-e a
Kisebbségi Mentőöv?
Mi
valójában a Minority Safe Pack, azaz a Kisebbségvédelmi Mentőöv nevű európai
polgári kezdeményezés? Aki aláírja, az fölkéri az Európai Uniót: növelje a
nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmét és támogassa az Unió
kulturális és nyelvi sokszínűségét. A sokszínűség szó máris eltántorít
egyeseket, de kérem, ne tegyék. Nem arról a kultúra romboló folyamatról van szó,
amit ma egyesek a sokszínűség fügefalevelével takargatnak. Épp az ellentéte a
cél: annak a sok értékből összetevődő világnak a megőrzése, amelyikben
képletesen szólva helye van a holland fapapucsnak épp úgy, mint a rámás
csizmának vagy a bocskornak. A knédlinek, a sztrapacskának, a tiszai halászlének
vagy a puliszkának.
A
kezdeményezés aláírói fölkérik az Európai Uniót, hogy fogadjon el a nemzeti és
nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmét növelő és az Unió kulturális és
nyelvi sokféleségét erősítő jogi aktusokat. Ezeknek intézkedéseket kellene
tartalmazniuk a regionális és kisebbségi nyelvek, művelődés és oktatás,
regionális politika, közképviselet, egyenlőség, audiovizuális és egyéb média
tartalom, valamint regionális (állami) támogatás szakpolitikák területén.
Még
meg sem indult az aláírások gyűjtése, de az akciónak máris van egy komoly
sikere. A beadványt ugyanis az Európai Bizottság, amely szereti lerázni magáról
a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos problémákat, mint kutya a vizet,
elutasította. Hibázott, s ezt az Európai Bíróság mondta ki, kényszerítve, hogy a
Bizottság adjon zöld utat az aláírások gyűjtéséhez.
A
kezdeményezéssel akkor foglalkoznak majd komolyan, ha lesz egy millió aláírója.
Az érvényes aláírások számának legalább hét tagállamban el kell érnie az un.
nemzeti minimumot, ami Magyarország esetén mindössze 15750 fő. Ha ez a két
feltétel 2018. április 3-áig teljesül, akkor megindul egy folyamat, aminek a
végén az Európai Bizottság vagy teljesíti a kezdeményezés javaslatait, vagy
kifejti, hogy miért nem teszi ezt. Nem jelent „plusz pontot”, ha gyorsan gyűlnek
az aláírások és az sem, ha a kötelezőnek sokszorosát teljesítjük.
Én
mégis szeretném, ha gyorsan és tömegesen jönnének az aláírások és erőteljes
volna a magyarországi szerepvállalás.
Miért?
Az
első két szempont: (1) Meg kell mutatnunk Brüsszelnek, hogy nagyot tévedett,
amikor csípőből (indokolás nélkül) elutasította a kezdeményezést. (2) Az
anyaországi magyaroknak meg kell mutatniuk a többi nemzetrésznek, hogy a magyar
társadalom mellettük áll. Ez egyfajta bocsánatkérés és jóvátétel 2004. december
ötödikéért.
A
harmadik szempont visszanyúlik a nyertes perhez. Ez a kezdeményezés, amelyet a
kisebbségben élők nemzetköz szervezete (Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója,
FUEN) az RMDSZ közreműködésével indított el, semmi olyasmit nem kér, ami
jogkiterjesztés volna a jelenlegi deklarált elvekhez képest, de sürgeti azok
maradéktalan megvalósulását és számon kérhetőségét. Mégis perrel kellett
kikényszeríteni a befogadását. Ráadásul Románia és Szlovákia az Európai
Bizottság álláspontja mellett beavatkozott a perbe. Magyarország a kezdeményezők
mellé állt. A szlovák és a román fellépés annak bizonyítéka, hogy ezek a
kormányok szűkítőleg értelmezik a jelenlegi kisebbségvédelmi kötelezettségeket,
azaz kisebbség ellenes politikát folytatnak. Ez az állítás persze dühös
elutasítást kapna az érintett országoktól, főleg az ottani szélsőségesektől. Ám
az, hogy a Bizottság oldalán avatkoztak be a perbe, arra utal, hogy nem céljuk
az etnikai béke megteremtése.
A
kisebbségvédelmi kérdésről szóló európai polgári kezdeményezés tömeges aláírása,
ami jelenleg az interneten történhet, ősztől majd aláírási ívek segítségével is
megtehető lesz, üzenet ezeknek a beavatkozó kormányoknak is: ha demokratáknak
tartják magukat, figyelniük kell a polgárok véleményére.
Jelenleg a folyamat kezdetén vagyunk. De Romániában az aláírók már meghaladták
az un. nemzeti minimum 10 százalékát, Magyarországon pedig megközelítették ezt a
szintet. A többi ország mind egy százalék alatt van. Ősszel kiderül az is, hogy
nem magyar ügyről, hanem egész Európát érintő kérdésről van szó. Fontosnak
tartom azt is, hogy az aláírások ne csak a 40 millió kisebbségi európaitól
származzanak, hanem mozduljanak meg azok a többségi polgárok is, akik
elutasítják a kisebbségi jogok folyamatos csorbítását, és akik szerint az
etnikai béke hazájukat erősíti, maguk is csatlakoznak a kezdeményezéshez. A
kedvező bírósági döntés után most társadalmi lökést kell adni az ügynek, s akkor
talán a kisebbség védelem az európai jogrendszer része lesz. A többségiek igenlő
hozzáállása viszont akkor is közelebb vinné például a mi régiónkat is a tartós
megbékéléshez, ha a brüsszeliek agyáig nem jut el a kérdés jelentősége.
Surján László