Benn vagyunk a fő sodorban, és az országot olyan ember irányítja, aki sok más állam és kormányfőnél hamarabb és pontosabban látja meg a problémákat és a megoldásokat.
Igaza van. Már megint.
Benn
vagyunk a fő sodorban, és az országot olyan ember irányítja, aki sok más állam
és kormányfőnél hamarabb és pontosabban látja meg a problémákat és a
megoldásokat.
A
kultúrharcok által szétzilált, az erőteljesen terjedő szekularizáció és
liberalizmus révén a társadalom perifériájára szorult európai keresztény
közösség lelkesülten fogadta a XX századi régészet által feltárt tényeket,
amelyek a Biblia számos állításának a hitelességét igazolták. Olyan dolgokra
gondolok, hogy Pontius Pilatus létezése Biblián kívüli forrásokból is
igazolható, hogy a régi Jeruzsálem elfeledett egyes építményeit, amelyről a
szövegkritika azt vélte, hogy említésük tévedés, kiásták a kutatók és így
tovább. Nem mintha a Biblia igazsága ezeken múlna, mégis felemelő érzés volt
minderről olvasni, hallani már ötven, hatvan évvel ezelőtt.
Felgyorsult időnkben hasonló lelkülettel fogadhatjuk a híreket. Pár éve hatalmas
erővel folyik Magyarország, de különösen Orbán Viktor szidalmazása.
Kijelentéseinek nevetséges voltán felsőbbrendűen mosolyog minden ellenfele.
Nagyravágyó, elszakadt a valóságtól, annyit hazudott már, hogy végül maga is
elhiszi, amiket mond.
A
tények persze kicsit sem zavarták a támadókat. Ki törődött például azzal, hogy
kerítést nem mi telepítettünk először a határra? A spanyolok húzhattak kerítést
Afrikában, a bolgárok a török határon, de mi ezt nem tehetjük.
Telt múlt az idő, nem is évtizedek, inkább csak hónapok, és mindenki az Unió
külső határainak a védelmében látja a migrációs probléma megoldását.
Ebbe a körbe tartozik miniszterelnökünknek az a kijelentése, hogy Közép-Európa
lesz az európai gazdaság növekedésének motorja. Nem mondom, kellett ehhez némi
bátorság, kimondani, de megtörtént. Ennek fényében figyelem az idei második
negyedéves adatokat. Az eurozóna büszke a maga 2,2 százalékos növekedésére.
A
magyar növekedés a nyilván elfogult Magyar Hírlap szerint 3,2 százalék. A lap
ennek is hozsannázik, s méltán, hiszen egy százalékkal nagyobb, mint az eurózóna.
Lehetne azonban kicsit visszafogottabb az ünneplés, hiszen a csehek a 4,5 és a
lengyelek a 4,4 százalékukkal jóval előttünk járnak. A szlovákokról viszont azt
mondja az eurostat, hogy most 3,1 a negyedéves növekedésük. Így nem harsoghatja
az ellenzék, hogy a V4 körben sereghajtók vagyunk. Annyira nem, hogy
az eurostat számítási rendszerében a mi
negyedéves eredményünk nem 3,2, hanem 3,6 százalék.
Egyébként a százaléklábaktól még senki nem lett Fidesz szavazó. Az embereket
alapszinten nyilván az érdekli, hogy miként alakul a személyes jövedelmük, ezt
követően pedig fontos számukra, hogy milyen irányba megy az ország. Sokat
olvasom az internetes vitákban az érvet, hogy milyen jó, hogy a magyar vezetés
felismerte a migrációs hullámban rejlő veszélyeket. A kritikák ellenére is
kitartott, mígnem példává lett. (Igaz, ezt kevesen fogják neki megbocsátani.) A
most részletezett számok ismét Orbánt igazolják: ez a régió, amelyben élünk
messze jobb növekedési adatokkal rendelkezik, mint Nyugat-Európa. Azt soha nem
mondta Orbán, hogy mi magyarok leszünk ebben a motorban a legerősebb tényező. A
lényeg az, hogy benn vagyunk a fő sodorban, és az országot olyan ember
irányítja, aki sok más állam és kormányfőnél jobban látja meg a problémákat és a
megoldásokat.
Surján László