A családi élet fizikai tere a lakás. Elég-e számodra, hogy pár szobában alakítsd ki a mikrovilágot, amelyben élsz, vagy szükséges, hogy az otthonod egy nagyobb egységhez, utcához, településhez, országhoz tartozzon? Otthon van-e az otthonod?
Surján László
Otthon van-e az otthonod?
A
családi élet fizikai tere a lakás. Elég-e számodra, hogy pár szobában alakítsd
ki a mikrovilágot, amelyben élsz, vagy szükséges, hogy az otthonod egy nagyobb
egységhez, utcához, településhez, országhoz tartozzon? Otthon van-e az otthonod?
Fischer Ádám interjút adott a Magyar Narancsnak. Nem először és nem utoljára.
Sok kérdés szóba került, mindegyikből kiviláglott,
Fischer Ádám nagyon nem szereti a mai magyar kormányt.
Lelke rajta. Nemcsak ehhez van joga, hanem ahhoz is, hogy ezt hirdesse. Ebből
látjuk, hogy demokráciában élünk. Vélemény és tévedés szabadság van. Merthogy az
én nézőpontomból a világhírű karmester tévedések alapján alakította ki a maga
nézeteit.
Ókovács Szilveszter interjút adhatott volna az
Origo-nak, ha mint második Mikes Kelemen, nem írta volna meg maga kedves
Nénjének, hogy mit gondol Fischer írásáról. Hogy párbeszéd vagy perbeszéd lesz-e
ebből, avagy csupán elbeszélnek egymás mellett az urak, meg nem mondhatom. De
szívesen ajánlom e két írást mindenki figyelmébe: két világ, s a kettő között
csekély az átjárás lehetősége.
A
két ember vitájának egy része a zenei produkciókat érinti, mit, hol, milyen
lélekkel adnak elő, hallgatnak meg. Fontosak ezek a részek, tessék elolvasni.
Engem a vitának egy másik vonulata érintett meg. Egyik oldalról egy világpolgár,
Magyarországról indult, német felesége van, évtizedek óta külföldön él, ott kint
már lehullott nevéről az ékezet. A vő orosz, a meny francia-japán. A másik
oldalon egy magyarországi magyar, (sport) sikerektől lelkesülő, himnuszt állva
éneklő gyerekekkel.
Két
ember, két világ.
Nekem pedig, tudom undokság, de mindkettővel van vitám. Tamási Árontól
elfogadom, hogy azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. (Nem
ezért vagyunk a világon, de most nem idézem a katekizmust. Valaha tudta
mindenki, mostanság meg szinte senki. Sajnos.) A valahol otthon lenni
kifejezést lehet-e akárhol otthon lenni-re változatani? Szerintem nem.
Úgy érzem, hogy amikor Fischer Ádám azt mondja, hogy ott van otthon, ahol a
családja él, akkor az otthon szót szó szerint veszi, azaz leszűkíti a lakás
szintjére. Minden lakásnak van környezete. Aki számára környezet lényegtelen
vagy idegen, az elveszít egy értéket, azt, amit legjobban az a szó fejez ki,
hogy hazám.
Ókovács Szilveszterrel inkább egy húron pendülök, de árnyaltabban fogalmaznék a
nyelv és a nemzet viszonyában. Alapvetően igaz a nyelvében él a nemzet
kijelentés, amit Fischert Ádám tagad. Rosszul teszi. Ókovács viszont
abszolutizál, ami beszűkülést jelent. Nem vagyok hajlandó lemondani Liszt
Ferencről, csak azért, mert nem beszélte jól a nyelvünket. Széchényi felnőttként
megtanult ugyan magyarul, de a naplóját németül írta. Ki merné kétségbe vonni a
legnagyobb magyar magyarságát? Az idegenbe szakadt családok harmadik, negyedik
generációja törve vagy sehogy sem beszéli a nyelvünket. Ők is a magyar nemzet
részei. Ha ők is ezt akarják. Az állampolgársági törvény okosan fogalmaz: az
elvárható mértékben kell tudni magyarul. Az Illyés Gyulához köthető definíció:
magyar az, aki vállalja, nem tartalmazza a nyelvtudást. Úgy vélem, a haza
magához ölelheti a hozzá sietőket akkor is, ha a nyelvünkkel hadilábon állnak.
Fischer Ádám valamit elvesztett, ez szomorú. De csak rajta múlik, hogy
megtalálja, ez viszont örvendetes. A Haza befogad és elenged. Kinek-kinek a
saját döntése szerint.