Ötösével, po pjaty – ez a címe Matl Péter vándorkiállításának, aminek következő állomása augusztus 20-án nyílik a szerencsi Rákóczi várban.
Po pjaty tanítása
Ötösével, po pjaty – ez a címe Matl Péter vándorkiállításának, aminek következő
állomása augusztus 20-án nyílik a szerencsi Rákóczi várban.
Ötösével! Ezzel, mint vezényszóval sorakoztatták a Gulág nehézsorsú foglyait a
hol emberségesebb, hol kegyetlenebb őrök. Az abakuszhoz szokott katonáknak
könnyebb volt így a létszámellenőrzés. A túlélők agyába mélyen belevésődött ez a
felszólítás, ezért lett belőle Matl Péter pasztellgrafikai sorozatának címe.
A
Gulág világát bemutató sorozat a Gulág emlékév egyik legjelentősebb hozadéka,
mindazoknak, akiknek van affinitásuk a képzőművészethez, talán mindennél jobb
közvetítője a történteknek. A képek megtekintői mindezen felül megérzik, s
megértik: miért is kell emlékeznünk a borzalmakra, és mi az, amit eleink
szenvedése üzen az utódoknak.
A
művészeti alkotások sajátja, hogy teret ad a szubjektív értelmezésnek. Az egyik
embernek ezt, a másiknak azt a tartalmat hordozza. A kiállítást különféle
formában már többször láttam, és mindenkinek azt ajánlom: nézze meg, keresse meg
a képeket az interneten is és engedje, hogy többször, több különféle
lelkiállapotban hathassanak rá. A félszáz alkotás tételes bemutatására nem
vállalkozom, a magam szubjektív benyomásait három kép köré fűzve próbálom
elmondani.
Az
első a távoli otthon emléke. Több képen feltűnik egy falu sziluettje, a képek
egymásutánjában egyre vékonyabb sávban. De végigvonul az egész sorozaton,
jelezve, hogy az otthoniakkal való lelki kapcsolat, a hazatérés vágya és olykor
elhalványuló reménye erőt ad az elviseléshez. A globalizálódó világ számára a
szülőföld különleges jelentőségét húzza alá ez. Fizikailag elszakíthatnak tőle,
de érzelmileg mindig és mindörökké oda tartozol.
A
Gulág táborokról biztosan tudható, hogy két feladatot láttak el. Kellett a
munkaerő, de fontos szempont volt a népírtás. Kárpátaljáról, Matl Péter
szülőföldjéről például csak németeket és magyarokat vittek el, de e két népből
minden 18 és 50 év közötti férfit. A halál pedig mindennapos volt a táborokban.
Olykor a tisztességes temetésért is meg kellett küzdeni. Ahol sikerült elérni a
rendes elhantolást, az idők folyamán ott is beroskadtak a hantok, elsimultak a
sírhelyek. Földből vagy ember és földdé leszel…
Matl Péter egyik kiállításán megjelent egy asszony, aki elmondta: ő a Gulágon
született. Csodálatosképp életben maradt. A beomló hant mellett álló várandós
asszony képe számomra azt üzeni, hogy az élet nem áll meg, van remény, a
diktatúra sem tud mindent maga alá gyűrni. A gyermek pedig áldás.
A
Gulágot megjárt papok visszaemlékezésiből tudjuk, hogy ott nem volt felekezet
közti súrlódás. Számukra egymás megismerésének és megszeretésének iskolája volt
a fogság. A mai elszürkülő vallási életünkben elképzelni sem tudjuk, mit
jelentett ott egy titokban tartott szentmise, egy ügyes konspirációval
megszervezett Úrvacsora.
Matl Péter több képet is ennek a témának szentel. Három ember a rejtekben az
Oltáriszentséggel. Minden megszokott külsőség hiányzik, csak a lényeg marad:
Isten és ember misztikus kapcsolata.
Vajon most, amikor a Kárpát-medence közepén lesz - épp Trianon centenáriumi
évében – a következő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, képes lesz-e ennek a
régiónak a kereszténysége megérezni, hogy megoldhatatlan problémáink megoldását
Jézusnál kell keresnünk, és képesek leszünk-e ezt minden különbözőségünk
ellenére olyan egységben és egymásra találásban tenni, ahogy összesereglettek a
rabok egy-egy Gulágon tartott Istentiszteleten?
Surján László
A
képek forrása:
Matl Péter és Surján László Az emlékezés és a megbékélés
programja című könyve (A Charta XXI Egyesület kiadása. Munkács-Budapest 1917)