Csapó Endre emailben megküldött írását azért adom közre, mert roppant érdekes, hogy miként látja Európa helyzetét egy a térségünkre folyamatosan figyelő ember, aki a “messzi” Ausztráliában él. Az idézőjelet azért tettem ki, mert mára a messzi is közel került, legalábbis nem elérhetetlen. A szerzőnek nem minden állításával értek egyet, de ez nem ok arra, hogy ne figyeljünk fel a gondolataira. Például erőteljesen tagadom, hogy az EU amerikai képződmény volna, az alapítók biztosan nem az amerikaiak bábjai voltak. Még ma is inkább ellensúlyt képző lehetőségnek látom az európai összefogást, mint behódolásnak. De ez a cikkben csak mellékszál. [S.L.]
Csapó Endre
Volt egyszer
egy Európa
Csapó Endre
emailben megküldött írását azért adom közre, mert roppant érdekes, hogy miként
látja Európa helyzetét egy a térségünkre folyamatosan figyelő ember, aki a
“messzi” Ausztráliában él. Az idézőjelet azért tettem ki, mert mára a messzi is
közel került, legalábbis nem elérhetetlen. A szerzőnek nem minden állításával
értek egyet, de ez nem ok arra, hogy ne figyeljünk fel a gondolataira. Például
erőteljesen tagadom, hogy az EU amerikai képződmény volna, az alapítók biztosan
nem az amerikaiak bábjai voltak. Még ma is inkább ellensúlyt képző lehetőségnek
látom az európai összefogást, mint behódolásnak. De ez a cikkben csak
mellékszál. [S.L.]
Európát, ezt a földrajzilag
különállóként tekinthető
nagy félszigetet egyedi emberi alkotásként
értékeljük, mint a modern emberi civilizáció megalkotóját, bár az ősi kultúrák
kedvezőbb területeken jöttek létre. A Római Birodalom a Földközi tenger köré
épült, terjeszkedése észak felé volt nagyon kedvező. A birodalom nemcsak
hódítással, de befogadással is gyarapodott. Földrajzi értelemben ez még nem
Európa. A népvándorlás nehéz évszázadokat hozott a földrészre a IV. századtól
kezdve. Az északi népek már a kereszténység eszmeiségében váltak a változás
társaivá. A stabilizálódást a magyarok, lengyelek, csehek nemzeti keresztény
királysága fejezte be. Ettől kezdve beszélhetünk Európáról, amely már közös
hatalmi irányítója volt az egész földrész népeinek, jobbára szakrális jelleggel.
Nem éppen békés történelme során ezen a kontinensen érlelődött meg a modern
emberi civilizáció és az emberi haladást biztosító tudományok kibontakozása.
Európa védelmét ellátták
történelme folyamán a megtámadott országok, gyakran a pápa intésére érkezett
segítséggel. Árulók is akadtak, Velence, Franciaország. A röneszánsz világszéles
haladó lépés volt, de a szükséges reformáció a szellemvilág felújítását nem,
csak az egység szétesését eredményezte. Ez vezetett a kontinensen belül
nagyhatalmi versengésekre, háborúkra, Európán kívüli hatalmak szolgaságára és a
szekularizáció nihilista világába.
A két világháború dolgait
eléggé ismerjük. Mérlege: Európa elveszítette sok vonatkozásban világelső,
vezető szerepét. Ma ezt a szerepet az Egyesült Államok tölti be, kevesebb
szellemi tartalommal, inkább fegyveres erővel.
Ha az önállóság ismérve a
saját haderő, akkor nem beszélhetünk önálló Európáról. Védelmét a „szövetséges”
NATO látja el. Illetve például jelen években nem látja el, annak következtében
már három éve folyamatosan özönlik Európába a Közel-kelet és Afrika főleg fiatal
férfinépe. Európa amerikanizált nyugati fele ezzel szemben nemcsak tehetetlen de
akaratlan is.
A színes népekkel űzött
elárasztás fölveti a faji kérdést. Európa fehér emberek lakta földrész volt
1945-ig. Négereket tömegével akkor látott, amikor megjelentek az amerikai
megszálló csapatok. Majd, miként az Amerikába behurcolt néger rabszolgák,
Euróbában is megjelentek a török és egyéb félszínes, főleg muzulmán
vendégmunkások százezrei, mert kellett a munkáskéz a tömegcikk gyártó gyárak
részére. A gazdasági készenlét nem a saját ország népének a szükségletei részére
termelt, hanem a világpiacra, és a profit volt a fő cél. A verseny
internacionalizmusa megteremtette a munkaáramlás multikulturalizmusát. Azután,
amikor már a piac telítődött, ott maradtak a vendégmunkások szociális
ellátottként. Ahelyett hogy hazaküldték volna őket, hozathatták népes rokonaikat
is. Végül, az értelmetlen amerikai háborús kalandokkal felzavart Közel-Keletről
megindultak a menekült áradattal mindazok, akik az európai jólétre vágytak, ahol
dolgozni sem kell, mert wellkommen ellátják őket. Ez már Európa lerombolása,
aminek ma még a tényét sem érzékeli a nyugati polgár.
Nos itt van az a pont,
amikor fel kell vetni a kérdést: nyugaton mindenkinek elment az esze? Illetve a
rendszernek, amely azt bünteti aki mindezek ellen felszólal?
Mert valahol úgy döntöttek,
hogy ennek így kell lennie, a választók libere eligálják polgári létük
elpusztítóit. Arra, hogy még nem jelentkezik polgári népi ellenállás, talán csak
a pszichiátria tudósai tudnának felelni.
A helyzet a politikai
rejtélyek világába tartozik, erre még nem volt példa a történelemben. Az
elemzéshez az ismert tényezőkből kell kiindulni.
A helyszín, ahol ez az
őrület érvényesül, egybeesik azzal a területtel, ahol a politika feletti
uralkodó ideológia a
liberalizmus.
Ez Európa részére az
amerikaiak ajándéka, annak a jóindulatnak a tetejébe, hogy olyan messzeható
eredményességgel szabadították fel Európát a fehér ember szupremációját hirdető
árja veszedelemtől, hogy még ma is őrzik vívmányaikat katonai és politikai
jelenlétükkel.
A nagymúltú liberális
ideológia sokoldalú változatainak jelen gyakorlata minden eddigi, a kommunista
változatot is felülmúlóan érvényesül nemzetközi alkalmazásban, mint központi
irányítás.
Mi volt szükséges
Nyugat-Európában a nemzetközi központi hatalom megvalósításához:
-
Viszonylagos polgári jólét
-
A média központi irányítása
-
A politikai pártok kereteinek
megalkotása -
A liberalizmus elveinek
felsőbbrendűként hirdetése -
Irányított polgári szervezetek
létrehozása
Ad 1. Ausztráliában már
ideérkezésünk idején tapasztaltuk, hogy ez a jóravaló nép vajmi keveset tud a
világ dolgairól, még tanultabb rétegeiben is. Ez hatvan év múltán sem javult
lényegesen. Talán természetes is, hiszen itt nem volt olyan eseményekkel zsúfolt
a történelem, mint Európában, ahol nagyon élénk érdeklődés kísérte a politikai
eseményeket. Mi abból a politikától személyesen is érintett társadalomból
érkeztünk ide annak idején. Feltűnt nekünk, hogy még a vezető napilapok is csak
szinte eldugott kis sarokban foglalkoztak a nagyvilágban zajló eseményekkel. Ez
sem sokat változott azóta, amit annak tulajdonítottunk, hogy a lapkiadás egy-két
család üzleti vállalkozása, ők nem érdekeltek a szélesebb tájékoztatásban.
Nagyobb meglepetést
jelentett számunkra, hogy a szovjet megszálló fél elvonulása utáni Európában,
annak nyugati, szerencsésebb felében hasonló állapotokat találtunk az érdeklődés
terén, mint ami minket itt meglepett. A nyugati ember, mind a francia, német,
angol egyaránt, mintha elvesztette volna érdeklődését a világesemények iránt. Ez
egyrészt lehet az emelkedő jólét miatt, mindenkit elfoglalt saját életének
elrendezése, kényelmének megalapozása, de nagyobb mértékben két szembetűnő
fejlemény eredményezhette.
Ad 2. Feltűnő a
tájékoztató média azonos tartalma, jellege, irányzata. Repülőútjaink során
olvasgatva a kézbeadott dél-ázsiai újságokat, meglepő volt, mintha mindenütt egy
átlag amerikai lapot olvasnánk. A legnagyobb meglepetést azonban Németország
okozta, eltűnt az élénk tartalmi változatosság, ott is az amerikai szabvány
olvasható, és csak az olvasható. A médiaimperializmus monopol területe ma már
fedi a Föld egészét. A globalizálódó média hatására egész nemzetek veszítik el
korábbi kulturális identitásukat, és válnak a médiával szövetséges politikai
erők játékszerévé.
Ad 3. A másik feltűnő a
politikai paletta színeinek összemosódása. Itt is az amerikai, tágabban az
angolszász országok egypetéjű kétpártrendszere, őfelsége ellenzéke a minta. A
két angolszász nagyhatalom sokat tett a kommunizmus elterjedéséért, amit saját
felségterületükön soha nem engedtek érvényesülni.
Az ideológiai egykaptafa
megvalósult Európa nyugati felében is az 1945 óta tartó amerikai gazdasági és
politikai igazgatás következtében, úgy hogy megmaradtak a még engedélyezett
baloldali és kissé jobboldali pártok, de közös alapozásul elfogadták a
liberalizmus alapelveit, mégpedig annak angolszász (Reagan, Tatcher időben
kifejlett)
neoliberális
változatát. Ezáltal természetesen a sokat hangoztatott nyugati
értékek parlamenti demokráciájából a parlament is kiesett, megvalósult a
plurális
egypártrendszer,
ami nagy fejlődés a kommunizmussal szemben, hiszen így már nem
szükséges a terror alkalmazása.
Ad 4. A liberalizmus
időszerű változata a piac mindenhatóságába vetett hit, amely mindent elrendez,
az állam legyen minimális, csupán a rendszer védelmének biztosítója. Hirdeti,
hogy ez a szabadság egyedüli rendje, minden más nézet politika diktatúrába
omlik. A nemzetállamokat meg kell szüntetni.
Az Európai Unió amerikai
létesítmény, fokozatosan törekszik létrehozni az Európa-állam központi
kormányzatát az USA képére és hasonlatosságára. Diktatórizmussal, fasizmussal
vádolják azokat az országokat, amelyek az állam és piac kiegyensúlyozott
viszonyrendszerében keresik gazdasági helyzetük helyretételét, amelyek nem
engedik IMF hitelekkel eladósítottan kiszolgáltatni gazdaságukat a globális
hódításnak. Innen ered a szovjet igazgatásból felszabadult országok
függetlensége elleni politikai támadás.
Ezekbe az államokba, de a
szovjet állam összeomlása utáni orosz területekre is azonnal benyomultak a
nyugati tőkés gazdálkodás intézményei a privatizáció levezetésével és politikai
berendezésük meghonosításával. A nagyhatalmi segítséggel megindított változások
készséges fogadói a privatizációval helyi kapitalistává, vagyonos elitréteggé
tett exkommunisták lettek a liberalista pártok, mozgalmak megalapozói,
mindenféle nemzeti érdekű visszarendezés ellenségei.
Nyugati, főként amerikai
politikai és gazdasági nyomás nehezedett Magyarországra is, amiatt következett
be az MDF-kormány bukása és az SZDSZ–MSZP-kormány (1994–98) létrejötte, és
hatalmuk megismétlése (2002–2010). Tényszerű a nemzetközi leberalizmus
szerveinek állandó jellegű beavatkozása a magyar belügyekbe. A cél, hogy
Magyarországon is csak olyan politikai pártok juthassanak kormányzó hatalomra,
amelyek – mint Nyugat-Európában mindenütt – elfogadják a liberalizmust, mint
alapelvet.
Ad 5. Irányított polgári
szervezetek létrehozása. Közérdekű feladatot látnak el a civil szervezetek,
amelyek létrejöhetnek önszervezéssel a társadalom kebelében. Ez viszont olyan
sikos terület, amin megjelennek a látszólag spontán, alulról létrejövő
társadalmi kezdeményezések, amelyek valójában nem az emberek önszerveződéséből
jönnek létre, hanem felülről, a politika felől intézik úgy, hogy civilnek
tűnjenek. Amerikában terjedtek el ilyenek nagy számban. Elláthatnak hasznos
feladatokat is, azonban a kérdés azon dől el, hogy milyen politikai célt
szolgálnak. Magyarországon is megjelentek a rendszerváltozással a látszólag
semleges, jogvédő és egyéb civil köntösbe bújtatott, külföldön már jó ideje
működő szervezetek, mint az Amnesty International, a Helsinki Bizottság. A
leghirhedtebb persze a Soros alapítványok hálózata, amely elképesztő méretű
világpolitikai befolyást űz.
A Németországban már több
mint százezer példányban elkelt kötet szerzője
Andreas von Rétyi
„George
Soros – A multimilliárdos globális hálózata és az általunk ismert világ vége”
című könyvében átfogó képet ad a tőzsdespekuláns
ellentmondásos tevékenységéről. Egy helyen, ahol Soros nemzetközi érdekeltségeit
veszi leltárba a szerző, egy olyan összeállításra hivatkozik, amely 47 oldalon
keresztül sorolja a spekulánshoz köthető szervezeteket. A könyv rávilágít,
milyen módszerrel igyekeznek a spekuláns mágnás szervezetei
függetlennek vagy tudományosnak látszani. Soros
Nyílt Társadalom Alapítványa által finanszírozott civil társaságok világszerte
több mint hetven országban vannak jelen, s „jóindulatú
külső megjelenésük ellenére szuverén nemzetek demokratikus intézményei létezését
fenyegetik. Mindenütt nemzetbiztonsági kockázatként közvetlen vagy közvetett
módon beavatkozik az állam választási folyamatába, továbbá embereket buzdít,
hogy szegjék meg az adott ország törvényeit.”
Nem véletlenül igyekszik a
magyar kormány ellenőrzés alá vonni a külföldi polgári intézmények magyarországi
egységeit, illetve a magyar kezdeményezések külföldről finanszírozását.
*
A jövő ma még
beláthatatlan. Európa nyugati felében a liberalista politikai egyeduralom
megingathatatlan, még csak ellenzéke sincs. Biztató, hogy ennek a
fertőzöttségnek a hazájában a Bush–Clinton-féle bázisa megingott, ezt jelzi
Trump elnök visszafogott viszonyulása Brüsszel irányában, s varsói látogatása,
és ott elhangzott – a nemzeti, keresztényi alapokra utaló – kijelentései.
Az áradattal szembeni
magyar ellenállás példája, a Visegrádi Négyek határozott fellépése, a Három
Tenger Kezdeményezés (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia,
Észtország, Litvánia, Lettország, Ausztria, Bulgária, Horvátország, Románia,
Szlovénia) államfői találkozójához fűzhető remények, biztató jelként tekinthetők
Európának ebben a nehéz helyzetében.