"Böjte Atya szerint az öröm a keresztény ember viselete. És Atyának, ki mindig közérthetően, magyarul fogalmaz, most is igaza van. Mert ő, meg amit mond mindig életszagú, gyakorlatias, egyszerű. S épp ettől nagyszerű. És népszerű. "
Pálmai Tamás
Az öröm
Tudományosan olyan mentális állapotokat
jelöl, amelyet pozitívként, kellemes- ként tapasztalunk.
Megtapasztalása szubjektív: más - más egyének különböző mértékű örömöt
tapasztalnak ugyanabban a helyzetben. Sok örömteli élmény kapcsolódik az
alapvető biológiai funkciókhoz, mint az evés, a mozgás, a művészet, a zene, a
tánc, az irodalom. De az öröm a csendes belső
nyugalom és béke is. Magasabb foka
a
vidámság,
felső foka pedig az ujjongás.
Böjte Atya szerint az öröm a keresztény
ember viselete. És Atyának, ki mindig közérthetően, magyarul fogalmaz, most is
igaza van. Mert ő, meg amit mond mindig életszagú, gyakorlatias, egyszerű. S épp
ettől nagyszerű. És népszerű. Főként itt, lent. És a legmagasabb szinten is. A
„köztes réteg” azonban olykor fanyalog. Lehet, nekik túl pórias, túl népi. De
lehet, hogy csak savanyú a szőlő.
Idén Szent István király ünnepén a
budapesti bazilikánál tett tanúságot hitéről, életéről, az ünnepről, a
megmaradásról, az örömről. Most innen válogattam szemelvényeket: „Mi a célja az
életünknek? Az, hogy ünnepnapot vigyünk egymás életébe. Mindannyian arra
vágyunk, hogy a találkozásaink ünnepek legyenek. Egy elöljárónak, egy vezetőnek,
egy egyházi méltóságnak fontos feladata, hogy ünneppé tegye a hétköznapokat.”
Államalapítónk sem maradhatott ki: „Mit is jelent az országalapítás? Elteszik a
kardokat és a fegyvereket, előkerül a vakolókanál és az eke. Szent István az az
ember, aki mert nagyot álmodni. Ahogyan Jézus eljött közénk: na, hol az a világ,
váltsuk meg! Nem nyafogott azon, hogy az Unió nem írt ki pályázatot
világmegváltásra. Szent István bejárta az egész országot, sok nehézséggel
megküzdött, de nem adta fel. Ő szívesebben épített, mint harcolt. Felsorolhatott
volna problémákat, morfondírozhatott volna rajtuk napestig. Az ő nagysága abban
rejlik, hogy válaszokat is adott. Nem nemeket, hanem igeneket mondott. Nem
elhatárolódott valamitől, hanem elkötelezte magát valami mellett. Ez előremutat
és életet szül. Mi nagyon jól tudjuk sorolni a nemeket, de mire mondunk igent?
Szent István mennyit kínlódott, hogy az álmát megvalósítsa! Ha most lenéz ránk,
és azt látja, hogy kesergünk, mert nem franciák, németek vagyunk, az nem lehet
valami kellemes érzés. De ha azt látja, hogy örvendünk, hogy magyarok vagyunk,
egy család vagyunk és közösséget alkotunk, akkor megállapíthatja, hogy érdemes
volt annyit küszködnie. Most már szabadon mozoghatunk! Magyarországi testvéreink
bátrabbak, eljönnek Csíksomlyóra. Milyen jó lenne, ha a csíksomlyói vonat
egyszer visszafele is szállítana utasokat!” A mai kesergőknek ezt üzente: „Jézus
mindig pozitívan gondolkodik, feltámadása után is azt mondja: ne féljetek,
veletek vagyok. A gonosz lélek az, aki a feszültséget, az idegességet, a
gyűlöletet és az elégedetlenséget szítja. Öröm nélkül nem lehet összegyűlni egy
ünnepre. A XXI. század magyarjainak nem azon kell keseregniük, hogy kicsik
vagyunk, hogy kevés az erőnk. Azt keressük, hogy mit kér tőlünk Isten, és
merjünk - mint Szent István - belevágni álmaink megvalósításába a magunk
Gizellájával. Ha valaki 25 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy ezt meg lehet
csinálni, nem hittem volna neki. Jelenleg is 2200 gyereknek adunk otthont. De
meg tudtuk csinálni, mert nem a nehézségeket néztük, hanem Isten segítségét
kérve, társakat gyűjtve megvalósítottuk a tervünket. Ez a dolgunk: lássuk meg,
mi a feladatunk, és tegyünk érte. Jézusban ott a dinamikus, férfias erő. Ma az
Egyház kicsit olyan, mint az a lány, aki a sarokban ül és árulja a
petrezselymet. Aki pedig táncba hívja, azt levizsgáztatja. Bátornak,
lendületesnek kell lenni! Szent István nem foltozgatta a régi pogány világot,
hanem belefogott egy újba.”
Hát azt hiszem, ehhez nem sokat lehet
hozzáfűzni, hanem csak örülni, hogy van egy ilyen székely-magyar ember, aki e
világon szó nélkül teszi a csodát.