"Egy különös naplót adott a kezembe a szombathelyi (pontosabban gencsapáti) Szülőföld kiadó vezetője. A vastag, 656 oldal terjedelmű könyv ezt a szerény címet viseli: Kőszegi krónika, 1938–1952, Székely László apátplébános feljegyzései." - Kabdebó Lóránt könyv ismertetője.
Kabdebó Lóránt
Kőszegi krónika
Egy különös naplót adott a
kezembe a szombathelyi (pontosabban gencsapáti) Szülőföld kiadó vezetője. A
vastag, 656 oldal terjedelmű könyv ezt a szerény címet viseli: Kőszegi
krónika, 1938–1952, Székely László apátplébános feljegyzései. Előszörre arra
gondol az ember, kit is érdekelhet egy, a helyi életet bemutató, sőt azon belül
is epizodikus történetekre emlékeztető tematikájú feljegyzés sorozat, egy
katolikus apátplébános mindennapjainak nyomon követése, – azután felfigyel az
évszámokra, és rádöbben: ezekről az évekről elnagyolt emlékeink lehetnek csak,
történészeink sem tudták igazán feltárni ennek a korszaknak valóságos, a
mindennapokban gyökerező történetét.
És akkor hirtelen arra
kezdek gondolni, hogy ezek az évek voltak életem legfogékonyabb esztendői. Én
magam is, ha író lehettem volna, ezekről az évekről szerettem volna regényt
írni. Amikor apám és Gyöngyös város többi vezetői hétvégi beszélgetéseinek játék
közben fültanúja lehettem.
Éppen ezért vettem
izgatottan kezembe a könyvet. Vajon egy másik városban hogyan zajlottak ezek az
évek. Naplóban rögzítve. Az ott szereplő személyek közül ha egy-kettőt ismerek,
hírből, – mégis a velük történtek emlékeztetnek a velünk történtekre. A mi
mindennapjainkra ezekben az években. Az ország háborúba lépésének idejétől a
Rákosi diktatúra legkomiszabb napjaiig.
Olvasás közben
meggyőződtem: valóban hasonlóképpen történtek arrafelé is az események. Pontos
beszámolót követhettem. Egy volt középosztályi gyermeki megfigyelő követhette
egy középosztálybeli becsületes cselekvő-megfigyelő feljegyzéseit. Különösen
azon a vidéken, ahol a város egy részének a számára németül kellett misézni,
mert svábok voltak. Meg ahol a Szálasi-kormány utolsó napjait töltötte. Majd az
orosz átvonulás. A koalíciós idők. És végül a szalámizás, és a kommunista
hatalomátvétel.
Izgalmasabb, mint egy
regény. Pláne, hogy a lejegyző az olvasmányosságra is ad. Naponta feljegyzéseit
külön cetliken rögzítette, és ezt fogalmazta utána egységes folyamattá. Nem
változtatva tényeken, csak a stílust formázta olvasmányosabb folyamatúvá. És a
sajtó alá rendező utód nemzedék ehhez fűzött magyartázó jegyzeteket.
Aki a magyar függetlenség
elvesztését meg akarja ismerni a mindennapi élet jeleneteiben, akár egy
történelmi nagymonográfia vagy egy nagyregény helyett is elolvashatja. Különösen
akkor, ha ezek a tudományos és szépirodalmi művek meg sem születtek. De ha
egyszer meg is születnének, akkor sem fogja ez az érdekfeszítő monográfia
értelmét veszíteni.
Múltunk ismerete szükségeli
ezeknek a mindennapi jeleneteknek a nyomon követését.
A könyv-oldalra
kattintva olvasható méretet kapunk
