"Százhetvenhat éve tehát akadt magyar, s épp a legnagyobb, aki szerint a többi nemzet lenézése csak bajt hozhat ránk. Ma gyökeresen más a helyzet, de a sebek, amelyeket a XIX. század ejtett, a szomszédokon és a XX. rajtunk, nem hegedtek be, hiszen aljas politikai okból mindig akadt, aki megpiszkálta."
Surján László
Nézd el a sértést
Általános vélekedés
szerint az Újszövetség a szeretetre alapul, míg az Ószövetség sokkal keményebb,
szemet szemért, fogat fogért szemlélettel nézte a világot. Ez bizonyos fokig
igaz, de nem egészen. „A düh és a harag egyaránt utálatos, csak az
ragaszkodik hozzá, aki bűnös. Aki bosszút áll, azon bosszút áll az Úr is, kemény
számadást tart vele bűneiért. Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett,
imádkozzál, és neked is megbocsátják vétked.
Aki más emberre konokul haragszik, hogy keres Istennél gyógyulást magának? Aki
nem könyörül meg embertársán, a saját bűneiért hogyan imádkozik? Jóllehet ő csak
ember, kitart a haragban, és ugyanakkor bocsánatot kér Istentől?! – hát az ő
bűneiért ki ad elégtételt?
Gondolj a végső dolgokra, hagyd a gyűlölködést, gondolj halálodra, s tartsd meg
a parancsokat. Gondolj a törvényre, ne gyűlöld embertársadat, gondolj az
Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést.” Olvasható mindez a Sírák
fia könyvében. (Sir 27,30-28,7)
Nézd el a sértést,
olvassuk a felszólítást. Sajnos könnyen megtesszük ezt, ha az általunk
elkövetett sértésről van szó, de megkeményedik a szívünk, ha minket sértenek.
Sértés sértést, bántás bántást követ, s az ördögi körből nehéz kitörni. Mi itt
Közép-Európában épp ebben a bajban vagyunk. Az óvodás gyerekek veszekedéseinek
központi kérdése: ki kezdte.
Széchenyi István a
Kelet Népe című munkájából ez elég világosan kiderül.
„Mind addig, míg
tótnak, németnek 'sat. apárul fiúra átszállt bizony már igen rosz szagú
ereklyeként csak azt pengetik fülébe, csak azt törik meg nem szünőleg orra alá,
hogy a' tót nem ember, graeca fides nulla fides, és a' svábot elijesztő vázként
már a' gyermeki velőbe csepegtetik be mint valami felette ocsmányt; mind addig,
míg illy 's számtalan efféle, émelygést okozó, nem könnyen mondhatni «hová:
büntető vagy őrült-házba inkább illő» tettei 's agyafurtságai némi kormányozni
csekély magukat nem tudó, 's még is nemzeteket reformálni akaró elbízottaknak a'
divatbul gyökerig ki nem kopnak, mi egyedül a' köz megvetés mindent lesujtó
hatalma által történhetik; mind addig ne követeljünk hozzánk hajlamot, vagy
éppen irántunk őszinte részvétet. Mind ez csak az időnek lehet munkája, de
korántsem a' magára hagyott időnek, hanem azon jövendőnek, melly köz alkotmányi
kifejtés által, a' csinosodásnak magasb fokára is emeli a' magyart.”
Nem könnyű olvasmány,
de a nehéz szöveg, a bonyolult körmondat talán épp arra késztet, hogy alaposan
belegondoljunk a mondanivalójába.
Szlovák, román részről
gyakran találkozunk azzal a nehezteléssel, hogy mi „államalkotó” magyarok
lenéztük őket. Mivel ma a legtöbben nem így vagyunk ezzel, őseink nevében is
visszautasítjuk ezt. De lám, a legnagyobb magyar maga is elismeri a vádat. A
„tót nem ember” kifejezést a krumpli nem étel kiegészítéssel magam is hallottam
gyerekkoromban. Széchenyi kizárná a közéletből azokat, akik lenézik a nem magyar
ajkúakat (divatbul gyökerig ki nem kopnak). Ez szerinte a köz-megvetés
mindent lesújtó hatalma érheti el. Amíg ezt el nem érjük, addig nem várhatjuk,
hogy az érintett népek őszinte barátaink legyenek. Ez pedig magától nem
következik be, ezen munkálkodni kell.
Százhetvenhat éve
tehát akadt magyar, s épp a legnagyobb, aki szerint a többi nemzet lenézése csak
bajt hozhat ránk. Ma gyökeresen más a helyzet, de a sebek, amelyeket a XIX.
század ejtett, a szomszédokon és a XX. rajtunk, nem hegedtek be, hiszen aljas
politikai okból mindig akadt, aki megpiszkálta. Mi pedig, az általunk elkövetett
sértések tényét is tagadjuk, ezáltal a gyógyulást elősegíteni nem tudjuk, igaz,
a mi testünket is sebek borítják.
Lehet, hogy épp
sebeink kölcsönös feltárása indítja meg a gyógyulás folyamatát? Lehet ez a
jelenleg inkább újabb sebek osztogatásával fenyegető centenárium pozitív
hozadéka?