"Az újság nem házmester, de azért siratni lehet. Azaz lehetne. De nem sirattam meg például a Népszabadságot, és nem politikai elfogultság okán. Olykor még magam is írtam bele, de mégis már a nevét is hazugságnak éreztem."
Surján László
Újságsirató
Az
újság nem házmester, de azért siratni lehet. Azaz lehetne. De nem sirattam meg
például a Népszabadságot, és nem politikai elfogultság okán. Olykor még magam is
írtam bele, de mégis már a nevét is hazugságnak éreztem. Igaz, az elődjének a
neve is gazság volt: 1945 és 56 között aligha lehetett mifelénk szabad népről
beszélni. A Szabad Népről viszont sok munkahelyen muszáj volt.
Jött a forradalom, és kevés eredményének egyike: elfújta a Szabad Népet. A
kádári konszolidáció azonban nagy hirtelenében csak azt tudta, hogy új nevet
kell találni, de egy szócserénél és egy melléknév főnevesítésénél (szabad -
szabadság) többre nem futotta. Szombathy Pálnak a
mediapiac.com
oldalon megjelent írásának hangvételét követve elismerem, hogy a Népszabadság
jól szerkesztett informatív lap volt. Arra is képes volt, hogy irányítsa
olvasóinak gondolkodását, tehát nem csak informált, hanem befolyásolt is. Ami
egy pártlaptól el is várható.
A
pártosságot annyira vitte, hogy Teller Ede szájába adta a maga üzenetét akkor,
amikor a halál már megakadályozta a tudóst, hogy tiltakozzon. Szerencsére mégis
kiderült a csalás, a főszerkesztő pedig ügyetlenül megtévesztésre hivatkozott.
Igaz, nemsokára mennie kellett, de azért puhára esett, nem kellett félteni.
A
lap hazug voltának a jellege is megváltozott, mert a pártkötődést ügyesen
leplezte, s ezáltal képes volt arra is, amire a rá támaszkodó politikai erők
nem: bővítette a szavazók táborát. Persze ennek voltak korlátai, egy idő után a
szavazók az SZDSZ oldalon elfogytak, az MSZP oldalon zsugorodnak. Azután, amikor
elfogyott a szponzorálási hajlandóság, akkor elfogyott a lap is.
Mint említettem, nem vettem részt a gyászszertartáson. Ellenben, ha a Magyar
Nemzet kerül a ravatalra, akkor gyászolni fogok. Ez a lap még a kádári időkben
is megőrzött valamit a polgári szemléletből. Sokan figyeltük, hogy hová
érkeznek, mit látnak a fekete Malibu utasai. 1989 óta sok minden történt a
lapnál, a G nap fordulata indokolná, hogy a nem is nagyon távoli vég ne váltson
ki bánatot belőlem.
Mégis, a Magyar Nemzet, bármilyen mai szerzőinek jelleme, az életünk része volt.
Fájt, amikor megszüntettem az előfizetést, de mit tehettem volna, amikor heteken
át ki sem nyitottam. Ismét Szombathy Pál nyomán elismerem, hogy a mai Magyar
Nemzetnek is vannak jó újságírói. Hogy a lelkiismeretükkel és kulturáltságukkal
hogyan egyeztetik össze a G napot, legyen az ő titkuk. Bárhogy lesz is, a Magyar
Nemzet ne szűnjön meg, ahogy a magyar nemzetnek is meg kell maradnia. Ebben
talán sokan egyet is tudunk érteni.