Az 1956-os magyar forradalomról tudjuk, megrengette az egész nyugati baloldalt, a kommunista pártok körül megfagyott a levegő. Kevesebb szó esik viszont arról milyen hatása volt a Budapesten történteknek a szomszéd országokban.
1956
Csehszlovákiában
Az 1956-os
magyar forradalomról tudjuk, megrengette az egész nyugati baloldalt, a
kommunista pártok körül megfagyott a levegő. Kevesebb szó esik viszont arról
milyen hatása volt a Budapesten történteknek a szomszéd országokban.
A szovjet
párt XX. kongresszusát követő közép-európai forradalmi szelek Csehszlovákiát nem
érték el. A lengyel és a magyar megmozdulásokhoz hasonló történések nem voltak,
a párvezetés szinte titkolta, hogy mi történt a Szovjetunióban. De 1956 hatásai
alól már nem tudtak kibújni. A magyar forradalom alatt és után Prágában s más
csehszlovák városokban is terjesztettek szovjetellenes röplapokat, amelyeket
hivatalosan - a kor szokása szerint - államellenesnek is minősítettek. Plzeňben
például november 12-én a Szabad Európa Rádió fejlécével Gomulka egyik beszédét
dobálták a levelesládákba. Volt röplap, amelyen szabad választásokat követeltek.
Egy felirat a szovjet bevonulás után azt hirdette, hogy „Katyin, Varsó és
Magyarország” – a szovjet gyilkosok műve. Nyitrán öt diákot fogott el a helyi
rendőrség, mert kommunista- és szovjetellenes újságokat és röplapokat
osztogattak. 1956 végen Pardubicében egy héttagú egyetemista csoportot ítéltek
el, mert a magyar forradalom időszaka alatt tüntetéseket akartak szervezni a
rendszer ellen. A rendőrség azonban hamar lecsapott és semmilyen sodró erejű
akció nemtudott kibontakozni. Losonc környékén például egy közel harminc fős
csoport akart átszökni a határon, hogy a magyar forradalmat segítse, de
megállították őket, hetüket lelőtték illetve foglyul ejtették.
A belügyi
erők arra is számítottak, hogy október 28-án, Csehszlovákia 1918-as
megalakulásának évfordulóján, megmozdulások lesznek. Ennek előestéjén a Vencel
téren le is tartóztattak néhány személyt, akik rendszerellenes jelszavakat
skandáltak. Ugyancsak 27-én Jičín közelében 8 fő megtámadott egy lőszerraktárt.
Ezt az akciót gyorsan felszámolta a csehszlovák néphadsereg. Október 27–e
éjjelén a biztonság kedvéért a legfontosabb csomópontokra tankokat vezényeltek
ki. Október 31-én a csehországi Nymburkban diákok készítettek rendszerellenes
feliratokat. Az elkövetők kiléte hamarosan kiderült, később el is ítélték őket.
A cseh és
a szlovák lakosság körében is voltak tehát a szovjetellenes, a magyar
forradalmat támogató megnyilvánulások. 1968-hoz hasonlóan már 1956-ban is
előfordult Prágában, hogy a magyarországi szovjet intervenció után egy vörös
csillagra horogkeresztet festett fel valaki. Pozsonyban is elterjedt a jelszó,
hogy november 7-én „fordulatot várunk”, s ennek oka nem a „nagy októberi
szocialista forradalom” ünnepe volt, hanem az amerikai elnökválasztás lezárulta,
ami után reményeik szerint Washington több figyelmet fordíthat Közép-Európára.
(Ó szent naivitás!)
A
nemzetiségi kérdés is szerepet játszott a magyar forradalom csehszlovák
kezelésében. Nemcsak a magyar kisebbségtől féltek. Attól is tartottak, hogy
kiéleződik a csehek és szlovákok viszonya és az események Szlovákia elszakadási
kísérletéhez vezetnek. Ugyanakkor a cseh és a szlovák kommunisták együttesen
tartottak a magyar revíziós szándékoktól is. Ilyenek ugyan nem voltak, de ettől
a csehszlovák sajtó még cikkezhetett a magyar irredentizmusról. A propaganda
hatásosan élt a dezinformáció eszközével. Ezzel elérték, hogy a szlovák
társadalom kezdeti szimpátiája megszűnjön, és érzelmileg szembe forduljanak a
magyar forradalommal. Mintha a Habsburg oszd meg és uralkodj korszaka tért volna
vissza. A magyar újságok behozatalát megtiltották. A magyar határt lezárták.
Szlovákiát elzárták az idegenforgalom elől. Dél-Szlovákiában viszont, ahol a
Kossuth Rádiót, pontosabban a Szabad Kossuth Rádiót fogni lehetett, a magyarok
tudtak tájékozódni, hogy mi a helyzet Budapesten.
A
szlovákiai magyar sajtót, elsősorban a párt napilapjaként működő Új Szót,
szigorúan ellenőrizték. Csak olyan cikkek jelenhettek meg, amiket a pártvezetés
jóváhagyott. Minden cikket a nyomdába adás előtt szlovákra fordítva be kellett
mutatni az illetékes pártszerveknek: erőteljes előzetes cenzúra működött tehát.
Gyakori volt az is, hogy a lap a CSKP napilapjának, a Rudé právonak az előző
napi (néha akár aznapi) cikkeit közölte fordításban. Csak a CSKP hivatalos
vonalának megfelelő cikkek jelenhettek meg. Kezdettől fogva ellenforradalomként
ábrázolták az eseményeket. Október végétől egyre több magyar üzemi kollektíva
állásfoglalását, nyílt levelét közölte az Új Szó. Ezek természetesen megrendelt
írások voltak, s a hivatalos iránynak megfelelően élesen elítélték a
magyarországi „népellenes, reakciós, ellenforradalmi puccskísérletet”. Az Új Szó
teljes mértékben a kommunista propaganda szócsöve lett, ezzel próbálva meg
befolyásolni a felvidéki magyarságot. A lappal egyébként nem csak a felvidéki
magyarokat, hanem az magyarországiakat is befolyásolni próbálták. Ennek
érdekében október 28-tól november 11-ig, majd 20-ától december 2-ig összesen
huszonöt különszáma is megjelent a lapnak, amit elvtársi segítségként
Magyarországon terjesztettek.
Közben a
magyar kollaboránsok siettek kijelenteni, hogy 1956 nem 1938, ami azt jelenti,
hogy az ő részükről senki nem gondolkodik valamiféle határmódosításban.
Surján
László
Irodalom:
http://acta.bibl.u-szeged.hu/48146/1/belvedere_2017_001_077-092.pdf
https://ujszo.com/cimkek/gondolat/2006/11/10/csehszlovakia-es-az-1956-os-magyar-forradalom