Dr. Petheő Károly atya prédikációja 1956. november 4-én, a forradalom leverésének kezdőnapján.
Bárkában
Uram, ments meg minket, mert elveszünk.
Aki
megélte, máig nem feledi. Hatvanegy éve november 3-án még boldog reménységgel
voltunk. Negyedikén hajnalban a tankágyúk folyamatos dörgésére ébredtünk. Bújt,
menekült, ki hová tudott. Mi a lakásunk védettnek képzelt részére tettük le a
matracokat, közrefogtuk az öcsémet (alig múlt egy éves), és imádkoztunk hárman:
apám, anyám meg én. Miatyánk és ágyúszó. Ezen a napon a Zugligetben egy apámnál
három évvel fiatalabb pap szentbeszédet írt. Hányan jönnek el majd a misére? Nem
számolt vele. Ahányan annyian. A templom nem esett a tűzvonalba. Ma ezt a
beszédet adjuk közre.
A
történelem egyik véres kanyarjában világos, keresztény üzenet és megoldás: Uram,
ments meg minket, mert elveszünk. Van-e benned annyi hit, mint amiről ez a
beszéd tanúskodik? Tudod-e, hogy Kihez érdemes fordulni a bajban? Bekiáltod-e a
mai megkergült világba, hogy nem kellene egy hasonló megrázkódtatásig várni az
észhez téréssel? (S.L.)
A beszédre
kattintva jobban olvasható méretet kapunk:
