A tervekben évente ennyi vagy annyi bevándorlóról beszélnek. Sok millió sokra megy. Az ilyen mozgást a történelem népvándorlásnak nevezi. Népvándorlás söpörte el a Római Birodalmat, és népvándorlás pusztította el az indiánokat. Követhetjük a példát, de megpróbálhatunk ellenállni. A nemzeti konzultáció voltaképp erről kéri a döntést.
Bevándorlás, népvándorlás?
Miért
szállt inába a bátorsága az ellenzéknek az eddigi a nemzeti konzultációk során?
Soha nem érveltek a kormány véleménye ellen, csak lebeszéltek a részvételről.
Miért? Hiszen a távolmaradás szabad kezet ad a kormánynak, hogy a lakosság
teljeskörű támogatására hivatkozhasson. Magyarázkodhatnak ugyan, hogy csak
ennyien, meg annyian küldték vissza a kérdőíveket, hogy ez a választóknak csak
egy töredéke. Minden ilyen magyarázgatás erőltetett, lényegtelen. Az ellenzék
fél attól, hogy kiderül: nézeteit milyen kevesen vallják. A bojkottal legalább
az a látszatot kelthetik, hogy a lusták és az érdektelenek mind az ő pártjukon
vannak.
Ezzel azonban becsapják magukat. A választásokat a szavazók döntik el, nem az
otthon maradók.
Állítják, hogy a kormány nem törődik a válaszokkal, hiszen azoknak nincs
kötőereje. Emlékezzünk: az egyik nemzeti konzultáció megakadályozta, hogy minden
magyar állampolgárnak legyen szavazati joga, a kiskorúakét pedig a szülők
gyakorolják. Pedig számomra kedves ötlet, örültem volna, ha átmegy. A polgárok
azonban nem támogatták elegen, a kormány elállt a tervtől.
A
mostani konzultáció sikeres lesz, mert a feltett kérdésekre egyértelmű a
felelet. Nem annyira a kormánynak mondjuk el a véleményünket, hanem messzebbre
üzenünk. A kormány politikája ellen széles nemzetközi front állt fel. Készülnek
a kötelező kvótákra vonatkozó jogszabályok, ezek nem feltétlenül várják meg a
magyar választásokat. Most kell a világos üzenet arról, hogy a magyarok miként
vélekednek a határőrizetről, a bevándorlók anyagi ellátásáról s a többi
kérdésről. Legyen forgatónyomaték a kormány döntései mögött.
Az
ellenzék a konzultáció csalárdságát is hangoztatja. A minap lezajlott egy
televíziós vita, amelyben „független” műsorvezetőként Baló úr két állítást tett
egymás mellé, bizonyítandó, hogy a kormány kiforgatja Soros György szavait. Az
egyik állítás 2015-ből: Az EU-nak évente legalább egymillió
menedékkérőt kell befogadnia a belátható jövőben. A másik 2016-os: A
probléma átfogó kezelése biztosítaná évente legalább 300 ezer menekült
biztonságos áttelepítését a Közel-Keletről. Nemcsak az említett műsorban,
hanem számos facebook vitában, s egyebütt is lehet találkozni ezzel az érvvel: a
papagáj kommandó szerint hazudik a kormány, hiszen csak 300 ezerről van szó, nem
egymillióról.
Olcsó válasz volna rámutatni, hogy a legalább 300 ezer ember az lehet akár
egymillió is. Súlyosabb, ha arra célzunk, hogy attól, hogy Soros György nem
következetes, (durvában: hogy össze-vissza beszél), a lényeg nem változik meg. A
két állítás nemcsak a számokban tér el egymástól. Az első általában beszél a
menedékkérőkről, a második pedig csak a Közel-Keletet említi. De jönnek fekete
Afrikából is. Észak-Afrika sem Közel Kelet. Bangladest ne is említsük.
A
Baló féle számháború csak elterelő hadművelet. A lényeg nem a számokban van. Az
Európai Bizottság kvótaterve két fontos szabadságot sért. Az egyénét, aki nem
dönthetné el, hogy mely országba szeretne menni, és a tagállamokét, amelyek nem
dönthetnének arról, hogy kik élhetnek a területükön. Ha egy menekültet például
Litvániába küldenek, de ő Portugáliába szeretne menni, milyen jogszabályok
alapján és hogyan fosztják meg a schengeni övezet fő jellegzetességétől, a
polgárok szabad mozgásától? Az Európai Unióban egy kutyát sem szabad láncon
tartani. Épp a menekülteket próbálnánk röghöz kötni, mint régen a jobbágyokat?
Alapvetően rossz tehát ez az elgondolás. Nem állítja meg a migrációt, hanem
megvalósulása esetén is csak mederbe tereli. A tervekben évente ennyi
vagy annyi bevándorlóról beszélnek. Sok millió sokra megy. Az ilyen mozgást a
történelem népvándorlásnak nevezi. Népvándorlás söpörte el a Római Birodalmat,
és népvándorlás pusztította el az indiánokat. Követhetjük a példát, de
megpróbálhatunk ellenállni. A nemzeti konzultáció voltaképp erről kéri a
döntést.
Surján László