"A teremtett világ maga figyelmeztet: egyre több zavar keletkezik működésében olyan károk miatt, amelyeket az Isten teremtette javak felelőtlen használatával és a velük való visszaéléssel az ember okozott. Az ember magát a természet urának és birtokosának képzelve felelőtlenül visszaél erejével és kizsákmányolja a földet.” - Bíró László püspök úr novemberi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2017.
november
Folytatjuk azoknak a gondolatoknak ismertetését, amelyek Ferenc pápa tanításából
alapul szolgáltak a Családok 9. Világtalálkozójára felkészítő lelkipásztori
útmutató összeállításánál.
A teremtés egységes egész.
A világon mindent, ami létezik, Isten
teremtett, magán viseli a Teremtő keze nyomát. Minden létező ezért összefüggő
egységet alkot, minden összefügg mindennel. Isten szeretetével mindent és
mindenkit magához vonz, szeretete mindent felemel. Emberi méltóságunk eredete
az, hogy Isten-képmásai vagyunk, forduljunk tehát az Ő szeretetével mindenhez és
mindenkihez. Ennek a szeretetnek az eltorzítása ugyanakkor mindent megront, –
saját belső életünket, családi életünket, a földkerekség minden népének életét,
de magának a Földnek a jólétét is. Elválaszthatatlan kapcsolatban áll egymással
a természet és a létező javak elosztásának igazságossága, a társadalom jóléte és
a béke ügye.
Nagy megrázkódtatást okoz, ha a családban fogyatékos gyermek születik. Hogyan
tudjátok gyerekeiteknek megmagyarázni, hogy Isten az ilyen gyerekeket is, és
szüleiket is maradéktalanul szereti? Idézzetek fel saját életetekből, vagy
rokoni, ismerősi körből eseteket, amelyekben az segített egy családi probléma
megoldásában, hogy az érintettek nem saját – vélt, vagy valóságos – érdekeiket
akarták érvényre juttatni, hanem a másik fél javát keresték!
A
teremtett világ maga figyelmeztet: egyre több zavar keletkezik működésében olyan
károk miatt, amelyeket az Isten teremtette javak felelőtlen használatával és a
velük való visszaéléssel az ember okozott. Az ember magát a természet urának és
birtokosának képzelve felelőtlenül visszaél erejével és kizsákmányolja a földet.
A bűn által megsebzett emberi szívben lakozó erőszak beteggé teszi a talajt, a
vizet, a levegőt és az élőlényeket. Ezért a legelhagyatottabb és
legsanyargatottabb szegények közé sorolhatjuk a mi elnyomott és beteggé vált
Földünket (vö. LS 2.). Boldog VI. Pál pápa már 1970ben hangsúlyozta, hogy
ökológiai katasztrófa fenyeget, az emberiség magatartásának gyökeresen és
sürgősen meg kell változnia. Ha a legrendkívülibb tudományos eredmények, a
leglenyűgözőbb technikai vívmányok és a legcsodálatosabb gazdasági növekedés nem
járnak együtt valódi szociális és erkölcsi fejlődéssel, akkor ezek végül az
ember ellen fordulnak.
Hogyan tudjátok a családban tudatosítani, hogy környezetünkért mi is éppen
annyira felelősek vagyunk, mint a szomszédunk? Mi segít gyerekeiteket
környezetbarát, a közjóért felelősen dolgozó emberekké nevelni?
Assisi Szent Ferenc még a parányi teremtményeket is a testvér vagy a nővér
névvel illette. Ezt a meggyőződést nem szabad észellenes romanticizmusként
lebecsülni, mert hatással van szabad választásainkra, amelyek meghatározzák
viselkedésünket. Ha e nélkül az ámulatra és csodálkozásra való nyitottság nélkül
közelítünk a természethez és a környezethez, ha a világgal való kapcsolatunkban
többé nem beszélünk a testvériség és a szépség nyelvén, akkor az erőforrások
uraként, fogyasztójaként vagy puszta kizsákmányolójaként fogunk viselkedni, és
képtelenek leszünk határt szabni közvetlen érdekeinknek. Ha ellenben átérezzük,
hogy szoros egységben vagyunk mindennel, ami létezik, a mértéktartás és a
törődés magától megszületik. Szent Ferenc szegénysége és egyszerűsége nem
merőben külső aszketizmus volt, hanem gyökeres lemondás arról, hogy a valóságot
puszta használati tárgyként kezelje, amely felett az ember korlátlanul
rendelkezhet. (vö. LS 11)
A Teremtő Isten az általa teremtett világot az emberre bízta (l. Ter 1,28),
az ember ezzel felelős gazdájává vált a világnak, de nem teljhatalmú
tulajdonosává. A saját magatok által létrehozott családi otthonotoknak
tulajdonosai, vagy gazdái vagytok?
Remény.
Isten ma is közöttünk munkálkodik. Noha a világon sok a szenvedés és az
egyenlőtlenség, Isten ma is tevékenyen építi a szeretet társadalmát. Az a
feladatunk, hogy bekapcsolódjunk ebbe a tevékenységbe, bárhol is találkozunk
vele. Ferenc pápa nagyon szomorúan látja az igazságtalanságokat, de nem esik
kétségbe. Hiszi, hogy bármit is próbálunk összetákolni, Isten mindig előttünk
jár.
Sokan úgy vélik: úgy sem változik meg semmi, minden fáradozás hiábavaló. Miért
fosztanám meg magamat a kényelmemtől és a kedvteléseimtől, amikor nem várhatok
semmiféle jelentős eredményt? – mondják. Bezárkóznak önző ürességükbe,
elégedetlen szomorúságukba, tehetetlenségükbe. Önpusztító magatartás ez, mert az
ember nem élhet remény nélkül, a tartalmatlanságra ítélt élet elviselhetetlenné
válik.
Jézus Krisztus legyőzte a bűnt és a halált, valóságosan él, és erővel teli. A
feltámadott és dicsőséges Krisztus reményünk kiapadhatatlan forrása, az Ő
segítsége nem marad el. Így teljesíthetjük a küldetést, amelyet ránk bízott. Az
evangélium elmondja, hogy amikor az első tanítványok elindultak prédikálni, „az
Úr velük együtt munkálkodott, s a tanítást az azt kísérő csodajelekkel
megerősítette.” (Mk 16,20). Krisztus hűséges követői ma is felfedezik és
megélik, hogy az Úr velük munkálkodik.
Az
Ő feltámadása nem a múlthoz tartozik, benne életerő van, amely átjárja a
világot. Olyan erő ez, amelynek nincsen párja. Sokszor úgy látszik, mintha Isten
nem létezne: mindenütt igazságtalanságokat, rosszaságokat, közömbösséget és
könyörtelenséget látunk. Bizonyos azonban, hogy a sötétség közepette mindig
feltűnik valami új, ami előbb vagy utóbb termést hoz. A világban a történelem
viharai által átformált szépség naponta újjászületik, az igazi értékek állandóan
megújulnak. Hányszor született már újjá visszafordíthatatlanul reménytelennek
látszó helyzetekből az ember! Ez a feltámadás ereje, és Krisztus követője ennek
a dinamizmusnak az eszköze.
A
hit azt jelenti, hogy hiszünk Őbenne, hisszük, hogy valóban szeret bennünket,
hogy él, hogy titokzatosan be tud avatkozni, hogy nem hagy magunkra, hogy a maga
hatalmával és végtelen kreativitásával a rosszból is képes jót kihozni. Higgyünk
az evangéliumnak, amely azt mondja, hogy Isten országa már jelen van a világban,
s különféle módokon itt is, ott is bontakozik, mint a kicsinyke mag, amely nagy
fává tud nőni (vö. Mt 13,31-32), mint egy maroknyi kovász, amely sok lisztet meg
tud keleszteni (vö. Mt 13,33), s mint a jó mag, amely a konkoly között is felnő
(vö. Mt 13,24-30.). Krisztus feltámadása ennek az új világnak a hajtásait hozza
mindenütt; s még ha le is nyesik, újra kihajt, mert Jézus nem hiába támadt fel,
feltámadása már áthatotta a történelem rejtett szövedékét. Ne maradjunk az
eleven remény ezen útjának a szélén! (vö. EG 275, 276, 278)
Idézzetek fel saját családotokban, vagy rokoni, baráti körben történt
eseteket, amelyekben a látszólagos rossz jóra fordult! Minek volt ez köszönhető?
Nyugalom.
Nagy kihívás számunkra Isten Lelke
működésének nyomait felfedezni, majd nyomába lépni és követni őt. Ez azt
jelenti, hogy ki kell magunkban alakítani a lelki nyugalmat és a reményben
gyökeredző imádságot úgy, hogy mai világunk sok kihívása és nehézsége ellenére
sohase feledkezzünk meg Isten jelenlétéről. A missziós buzgóság életben
tartásához nagyon kell bíznunk a Szentlélekben, aki „gyöngeségünkben
segítségünkre siet” (Róm 8,26). Nincs nagyobb szabadság, mint ráhagyatkozni a
Lélekre, lemondva arról, hogy mindent kiszámítsunk és ellenőrizzünk; mint
engedni, hogy ő világosítson meg, vezessen, irányítson, és abba az irányba
indítson, amerre csak akarja. Ő jól tudja, mire van szükség minden korszakban és
minden pillanatban. Ezért nagylelkű bizalommal szüntelenül hívnunk kell őt. (vö.
EG 280)
Bíró
László
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista