"...nem csak az az egy óra tesz hiteles emberré, kereszténnyé, amit a templomban töltesz, hanem az a maradék 167, amelyből egy hét áll. Azaz ahogyan élsz, léted minden órájában, hetében, percében."
Pálmai Tamás
Ide ember kell, nem más
mondta Ízing Laci házigazdánk Tatán, mai
világunk giga akadályaira célozván. Sokszor beszélgettünk már e témáról: nem
csak az az egy óra tesz hiteles emberré, kereszténnyé, amit a templomban
töltesz, hanem az a maradék 167, amelyből egy hét áll. Azaz ahogyan élsz, léted
minden órájában, hetében, percében.
Azt mondják, hogy ma a vallási, politikai
és gazdasági fundamentalizmusok jelentik a legnagyobb veszélyt az emberiségre,
ezek között pedig talán a neoliberalizmus a legrosszabb. Ez a sokarcú és
fondorlatos veszély egyre közelebb nyomul törékeny kis világunkhoz.
Létfontosságú tehát, hogy vallásos vagy nem vallásos, de normális világban,
emberiségben, nemzetben gondolkodó, hazájukat, hitüket, családjukat féltő
emberek fölösleges és mesterségesen létrehozott akadályokkal ne nehezítsék
egymás dolgát, hanem összefogni próbáljanak.
Ma is szemtanúi lehetünk olyan
versengésnek, mely azt döntené el, hogy melyik a legjobb vallás? A válasz pedig
egyszerű: az, amelyik által jobb emberek leszünk, amelyik által a legközelebb
kerülünk Istenhez. Bármi, ami könyörületesebbé, érzékenyebbé, tárgyilagosabbá,
jobban szeretni tudóvá, emberségesebbé, felelősségteljesebbé, etikusabbá tesz,
az jó.
A fenti frappáns válasz vélhetően a dalai
lámától származik. A vélhetően kifejezés az internetes, e-levél lavinákkal
telezsúfolt világunk olykor becsapós voltának tudandó be. S, ha eddig csak
felhasználtam gondolatait, most szó szerint idézném őt: “Engem, nem érdekel,
hogy ki milyen vallású, vagy, hogy vallásos-e, vagy sem. Ami számomra valóban
fontos, az az, hogy miként viselkedik társai, családja előtt, miként viselkedik
a munkában, közösségben és a világ előtt. Mert a világmindenség tetteink és
gondolataink visszhangja.” Szép gondolat. S, hajh, ha legalább pár politikusunk,
papunk hallaná és gyakorolná! Magunkról nem is beszélve.
Nagyon sok magyar szólás-mondás (Amilyen a
mosdó, olyan a törülköző, például) szól arról, ami most következik: a fizika
törvényeinek élő voltáról a társadalmi kapcsolatok területén is. “Az
akció-reakció törvénye nem csak a fizika törvénye. Az emberi kapcsolatokra is
vonatkozik. Ha jósággal cselekszem, én is jóságot kapok. Ha gonoszsággal
cselekszem, gonoszságot fogok kapni én is. Amire nagyszüleink tanítottak
bennünket, az a színtiszta igazság. Mindig azt kapod, amit másoknak kívánsz.
Boldognak lenni nem a sors rendeltetése. Boldognak lenni, ez választás kérdése.”
- idézem ugyancsak őszentségét, aki azt is mondta, hogy nincs olyan vallás,
amely az igazság felett állna. Citálásának végén hadd álljon még itt egy
intelme: “Vigyázz gondolataidra, mert szavakká fognak válni. Vigyázz szavaidra,
mert tettekké fognak válni. Vigyázz tetteidre, mert szokásokká fognak válni.
Vigyázz szokásaidra, mert jellemeddé fognak válni. Vigyázz jellemedre, mert az
sorsodat fogja alakítani, és sorsod lesz az Életed.”
A napokban több embert hallgathattam meg.
Méltatásokat, viszontválaszokat, köszöntőket mondtak. Egyik veretesebb volt,
mint a másik. És mindegyik mögött ott álltak a nagyszerű tettek is. A Szent
Adalbert díjas, öt „testvéres”, öt gyerekes elfogódott Dr. Velkey György, ki
erdélyi, kárpátaljai, anyaországi gyerek-testecskét és lelkecskét egyaránt
gyógyít, a Csanád Bála díjas Dr. Osztie Zoltán, ki határtalanná tette a KÉSZ-t,
befonva a Kárpát-medencét, Tata polgármestere, Michl József, ki házigazdaként
könnyes szemmel beszélt mély hitéről, a veretes magyar szavú és karizmatikus
Havassy Bálint tatai plébános mind ilyen emberek. Náluk a gondolattól az életig
sor maradéktalanul megvalósult. S kik mindannyian csak összefogózva, csak a
Jóistennel együtt lebírható nehézségekről beszéltek. Mosolyogva. Mi meg arra
gondoltunk: igen, ide ilyen emberek kellenek, nem mások.